Jules Hoffmann

Jules Hoffmann
Született1941. augusztus 2.
Echternach
ÁllampolgárságaFranciaország
Luxemburg
Nemzetiségeluxemburgi
Szülei
Jos Hoffmann
Foglalkozásabiológus
Tisztsége
  • president of the French Academy of Sciences (2007. január 1. – 2008. december 31.)
  • Member of the Académie française (2012. március 1. – )
IskoláiStrasbourgi Egyetem
KitüntetéseiOrvosi Nobel-díj (2011)
Tudományos pályafutása
Szakterületimmunológia és sejtbiológia
Szakintézeti tagság
Jelentős munkáia rovarok immunrendszerének vizsgálata
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Hoffmann témájú médiaállományokat.

Jules Alphonse Hoffmann (Echternach, Luxemburg, 1941. augusztus 2. –) luxemburgi származású francia biológus, sejtkutató, immunológus. 2007 és 2008 között a Francia Természettudományi Akadémia elnöke. 2011-ben elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat "a veleszületett immunrendszer aktivációját érintő kutatásaiért".

Tanulmányai

Jules Hoffmann 1941. augusztus 2-án született a luxemburgi Echternach kisvárosában. Apja középiskolai biológiatanár és lelkes entomológus volt. Rovargyűjtő kirándulásaira fiát is elvitte magával, aki ekkor szerette meg ezt a rendkívül változatos állatcsoportot; későbbi kutatómunkája is nagyrészt rájuk irányult.

A középiskola után Franciaországban, a Strasbourgi Egyetemen tanult biológiát. Diákként csatlakozott Pierre Joly laboratóriumának kutatásaihoz, amelyek során a sáskák egyedfejlődésének és szaporodásának endokrin szabályozását vizsgálták. A laboratóriumban már régóta végezték az endokrin szervek átültetését egyik sáskából a másikba, amely során soha nem tapasztaltak szepszist; ezért úgy vélték, hogy a sáskáknak nagyon hatékony immunrendszerük lehet. Akkoriban szinte semmit nem tudtak a rovarok immunrendszerének működéséről, ezért Joly megbízta Hoffmannt ennek kutatásával.

Hoffmann a sáskák vérsejtjeinek eredetét vizsgálta és a szívcső közelében jól fejlett vérképző szövetet fedezett fel. A szövet szelektív röntgenkezelése erőteljes szepszishez és meglepő módon a vedlés endokrin szabályozásának leálláshoz vezetett. Hoffmann ebből a témából írta doktori disszertációját 1969-ben.

PhD-jának megszerzése után Joly kutatói állást ajánlott Hoffmannak a Nemzeti Tudományos Kutatóközpontnál (CNRS). 1973-tól néhány évig posztdoktori ösztöndíjjal Peter Karlson marburgi laboratóriumában dolgozott, aki a vedlést szabályozó ekdizon hormont tanulmányozta.

Munkássága

1978-ban Joly nyugdíjba vonult, helyét a rovarendokrinológiai és -immunológiai laboratórium élén Hoffmann vette át. Fő kutatási irányai egyrészt az ekdizon bioszintézisére, metabolizmusára és biológiai hatásaira; valamint a rovarok immunrendszerére, annak biokémiai jellemzésére irányultak. Utóbbinak nagy lendületet adott, amikor a svéd Hans Boman felfedezte lepkékben a cekropin antimikrobiális fehérjét. Hoffmann munkatársa (és felesége) Danièle Hoffmann 1979-ben posztdoktori ösztöndíjjal Stockholmba, Boman laboratóriumába utazott.

1990-re a laboratórium jelentősen gyarapodott. Az addigi sejtbiológiai, biokémiai módszerek mellett bevezették a molekuláris genetikát, és a sáskák helyett a sokkal jobban ismert ecetmuslicát, a Drosophila melanogaster-t választották modellállatul. A következő mintegy 15 évben számos fertőzéssel indukálható antimikrobiális fehérjecsaládot fedeztek fel és fényt derítettek génjeik szabályozására is. Sikerült meghatározniuk azokat a receptormolekulákat (ún. Toll-receptor), amelyek felismerik a szervezetbe behatoló baktériumokat és megindítják azokat a szignálkaszkádokat, és amelyek végül beindítják az immunfehérjék termelődését. Hoffmann és munkatársainak munkájával sikerült összeállítani az ecetmuslica immunrendszerének működési vázlatát és meghatározni abban a veleszületett immunrendszer szerepét.

Az 1980-as és 1990-es években Hoffmann részt vett a Kutatóközpont több bizottságának munkájában, némelyikben vezetőként is. 1994-ben kinevezték az Kutatóközpont strasbourgi Sejt- és Molekuláris Biológiai Intézetének élére.

1992-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választotta. 2005-2006 között az Akadémia alelnöki, 2007-2008-ban pedig az elnöki teendőit látta el.

2011-ben Hoffmann (az amerikai Bruce Beutlerrel és a kanadai Ralph Steinmannal megosztva) elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat "a veleszületett immunrendszer aktivációját érintő kutatásaiért".

Díjai, kitüntetései

Jules Hoffmann, a Nobel Bizottság titkára, Göran K. Hansson és Bruce Beutler a 2011-es Nobel-díj átadásának sajtókonferenciáján

A Francia Természettudományi Akadémián kívül tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO) és a német Leopoldinának; levelező tagja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának és az Orosz Tudományos Akadémiának.

Források

  1. ↑ "Francia Akadémia". Francia Akadémia. Hozzáférés: 2022. május 31.
  2. ↑ "www.leopoldina.org/mitglieder/mitgliederverzeichnis/detail/jules-a-hoffmann/". Hozzáférés: 2026. január 26.
  3. 1 2 3 4 Georges Bischoff (1982). "Nouveau dictionnaire de biographie alsacienne" (francia nyelven).
  4. ↑ "web.archive.org/web/20160228071756/http://www.academie-sciences.fr/fr/Liste-des-membres-de-l-Academie-des-sciences-/-H/jules-hoffmann.html".
  5. ↑ "Jules A. Hoffmann – NAS". Hozzáférés: 2026. március 5.
  6. ↑ "Хоффманн Жюль Альфонс (Hoffmann Jules A.). | ИС АРАН". Hozzáférés: 2026. január 26.
  7. ↑ "Jules Alphonse Hoffmann | American Academy of Arts and Sciences". Hozzáférés: 2026. január 26.
  8. ↑ "Jules Hoffmann". Hozzáférés: 2026. március 5.