| KV–1 | |
| 1942-es kivitelű KV–1 finn jelzéssel | |
| Típus | nehéz harckocsi |
| Fejlesztő ország | |
| Gyártó | Kirov gyár |
| Gyártási darabszám | 3230 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 6,75 m |
| Szélesség | 3,35 m |
| Magasság | 2,75 m |
| Tömeg | 48 000 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 30–90 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 76,2 mm-es F–34 típusú harckocsiágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 3 vagy 4 db 7,62 mm-es DT géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor |
| Teljesítmény | 373 kW (600 LE) |
| Sebesség | műúton 37, terepen 15 km/h |
| Hatótávolság | 210-230 km (KV-1S M1942) 380 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–1 témájú médiaállományokat. | |
A KV–1 (KV – Kliment Vorosilov) szovjet nehéz harckocsi a második világháború időszakából. 1940 márciusa és 1942 augusztusa között gyártották. A KV–2 megjelenéséig a típusjelben nem volt sorszám, csak a KV típusjelet használták. A szovjet–finn téli háborúban és a második világháborúban alkalmazta a Vörös Hadsereg.
A Vörös Hadsereg már az 1930-as évek elején csapatszolgálatba kívánt állítani egy korszerű nehézpáncélost, de az ez időben zajló harckocsik programja kudarcba fulladt. A T–35, és a több toronnyal ellátott T–28 és SZMK harckocsik nem tudták teljesíteni a korszerű hadászati elvárásokat, így kénytelenek voltak félredobni a több toronnyal felszerelt, nehéz és lassú „cammogó erődök” koncepcióját, és újjá kellett tervezniük ezt a fegyvernemet. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését. Valójában a KV–1 egy toronnyal felszerelt SZMK volt. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a KV–85 modell váltotta fel.
A T–34-eshez hasonlóan ezt a modellt is egy toronnyal látták el, a teste vastag, döntött lemezekből készült. A 90 mm-es homloklemezt, a tornyot és a lánctalp feletti oldalt a németek a Barbarossa hadművelet idején saját harckocsijaik lövegeivel nem tudták átütni, ezért a KV–1 azon kevés szovjet eszközök közé tartozott, amelyek sikerrel vették fel a harcot a német páncélosokkal. A KV–1-et csak a zuhanóbombázók és a FlaK 36-os légvédelmi lövegek voltak képesek leküzdeni. A helyzeten kissé változtatott, amikor a frissen rendszerbe állított PaK 40-es, 7,5 cm-es vontatott löveg 1941 novemberében megérkezett a keleti frontra.
Az első sorozat fegyverzete nem volt elegendő a megerősített állások áttörésére, ezért új toronnyal és fegyverzettel látták el.
A kis sebesség miatt manőverező képessége gyenge, ezért nyílt ütközetekben – ahol a német páncélosok könnyen megkerülhették – ritkán vetették be. Legnagyobb sikereit beásott védelemben aratta.
