

A tehergépkocsik (vagy teherautók) elsősorban vagy kizárólagosan terhek (például: nyersanyagok, félkész termékek, készáruk) szállítására tervezett közúti gépjárművek. A KRESZ alapján (az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet II. szakasz i. pontja) ebbe a csoportba tartozik minden olyan gépkocsi, ami nem személygépkocsi, autóbusz, trolibusz, vagy mezőgazdasági vontató (traktor). A teherautók általában merev kerettel rendelkeznek. A nagyobb méretű, pótkocsit vontató tehergépkocsi szerelvényeket a köznyelvben kamionnak is nevezik.
Felépítése általában a következő: egy erős váz, egy megfelelő meghajtóstruktúra, vezetőfülke, illetve a rakomány számára hely, vagy a pótkocsi vontatásra kialakított szerkezet (nyereg).

A tehergépkocsik alapvetően két típusúak lehetnek:

Más változatok:
A tehergépkocsiknak általában ugyancsak kétféle pótkocsijuk lehet, mindkét típus ugyanolyan felépítményekkel rendelkezhet, mint a tehergépkocsik.
Más változatok:




A felépítményeket és pótkocsikat más cégek gyártják, mint a tehergépkocsikat, de a konstrukciós szabványok betartása miatt természetesen folyamatosan együttműködnek egymással. A tehergépkocsik vagy pótkocsik nem csak áruk, termékek szállításra szolgálnak, sok esetben célgépek, speciális berendezések hordozójárműveikként is funkcionálnak (például fúróberendezés, daru, mobil generátor stb.).
A tehergépkocsik építési formáit a motor és a vezetőfülke egymáshoz való helyzete adja. Jellemző példák:
A tehergépkocsikat alapvetően a megengedett össztömeg, a tengelyeinek száma, illetve a használati cél alapján rendszerezik:
Egy Volkswagen Golf is számíthat teherautónak, amennyiben a szükséges átépítést követően haszonjárműként áruszállítási funkciót lát el. (Például dobozos vagy nyitott rakterű pick-upként.) Több személyautót gyártó cég készít áruszállításra kialakított kombi típust. (Például: Volkswagen Caddy vagy Opel Astra Van.) Amerikában pedig ilyen autó, pl. a Chevrolet El Camino.

A felsorolt kategóriákon felül viszont akadnak jóval nagyobb, nehezebb, speciális kialakítású gépjárművek is, például autódaruk, vagy egyéb túlméretes járművek is, melyek külön engedélyek birtokában, de ugyanúgy közlekedhetnek közutakon.
Ahhoz, hogy teherautót vezethessünk, megengedett össztömeg alapján szükséges a:
Jogilag sokféleképpen osztályozzák a teherautókat. Figyelembe veszik a tömegét, felépítését, a felhasználás célját, amelyek különböző hatással vannak például a járműbiztosításra, a vámra, és különféle egyéb adókra. Példaképpen, egyes államokban szabályozzák a pénteki, illetve szombati fuvarozást.
Rendszerint a felhasználás nagysága szerint: helyi forgalom, elosztó forgalom (általában kisebb járművek, kis vezetőfülkével, fekvőhely nélkül), vagy távolsági forgalom. Természetesen használhatóak a kis forgalmi járművek is távolságiként, de ez formailag nem elkülöníthető. Miután az utóbbi években engedélyezte az EU a vezetőknek, hogy a fülkében töltsék a pihenőidejüket, amennyiben a kötelező méret és kellék megtalálható, nem kötelező a hotel igénybevétele.
A távolsági forgalmat az európai szabványú nyergesvontatók szerelvényei dominálják, amelyek tipikusan egy kéttengelyes nyergesvontatóból és egy háromtengelyes félpótkocsiból (trailer) állnak. A jűrművek maximális méretét, súlyát, felhasználását az Európai Unió hivatalosan előírta, és az összes európai országban engedélyezett.
A fülkésalváz + pótkocsi szerelvénye (tehergépkocsi+pótkocsi) 18,75 méter maximális hosszúságot érhet el.

Alapesetben a tehergépkocsik hátsó (dupla abroncsozású, azaz ikerszerelésű) kerekeit hajtja meg a dízelmotor, de ez a tengelyek számától és a jármű felhasználhatóságtól függően változhat. Kormányzásnál alapesetben csak az első tengely kormányozott, de több tengely esetén ez is változhat. A teherautók számára engedélyezett legnagyobb sebesség az Európai Unióban 80 km/h, az Egyesült Államokban pedig 105 km/h.
A meghajtott tengelyek általában dupla gumis kerekűek (ikerszerelésűek), a kormányzott tengelyeken pedig szóló gumisak (egyedi szerelésűek) a kerekek, de több meghajtott tengely esetén ez utóbbiak is meghajtást kapnak, nem beszélve a kimondottan terepre készített, összkerékhajtású tehergépkocsikról, amiknek gyakran minden kerekén szóló terepgumi található. Négy vagy annál több tengely főleg építőipari vagy egyéb különlegesebb felhasználású tehergépkocsikon fordul elő. Három vagy több tengely esetén egyes tehergépkocsik bizonyos tengelye(i) felemelhető(k) a talajról, ha a terhelés nem teszi szükségessé a használatukat, amivel a gumiabroncsok és az üzemanyag költségein lehet spórolni. Ezeket „boogie-tengelyeknek” hívják, de szokták még „mankótengelynek” is nevezni; előfordul, hogy az ilyen tengelyeket a funkció miatt kisebb átmérőjű kerekekkel szerelik, erre főleg Észak-Amerikában vannak példák. A tehergépkocsi meghajtását a kerékképlet írja le, ami megmutatja, hogy a rendelkezésre álló kerekekből mennyi meghajtott és mennyi kormányzott.
Alább csak a hagyományos tehergépkocsik szóba jöhető kerékképletei szerepelnek. Az „×” mutatja a kerekek és a meghajtott kerekek közti viszonyt, a „/” jel után a kormányzott kerekek száma látszik, de ezt külön csak akkor jelölik, ha az értelemszerűen kormányozott első két keréken felül több kerék is kormányozott, tehát külön „/2”-t nem. Ha a gépkocsin ellenkormányozódó kerekek is vannak, akkor „/” helyett „*”-gal jelzik a kormányozott kerekeket. Egy-egy meghajtóképletnél egyúttal a tengelyelrendezések is számítanak, ezt „+” jellel jelzik a tengelyek száma közt elölről hátrafelé.


Kéttengelyes (négy kerekű) jármű esetén három lehetőség van:
Két tengely esetén kevésbé lehet tengelyelrendezésről beszélni, leszámítva, hogy a hátsó hol támasztja alá a terhelést.



Háromtengelyes (hat kerekű) járműnél már több a lehetőség, 1+2-es vagy ritkán 2+1-es tengelykiosztások fordulnak elő, a kettős tengelyeket dupla vagy ikertengelyeknek is hívják. Egészen ritkán 1+1+1 tengelykiosztás is lehet, mely jellemzően katonai és/vagy kétéltű járműveknél fordul elő.:
Ha egy járműnél a meghajtott merev tengely után is van kormányzott tengely, azon a kerekek már minden esetben ellenkormányozottak, csökkentve a kanyarodás ívét.





Négytengelyes (nyolc kerekű) járműnél további lehetőségek vannak, alapvetően 2+2-es vagy 1+3-as tengelykiosztások lehetségesek, utóbbinál a hátsó hármas tengelycsoportot „tridem-tengelyeknek” is hívják; bizonyos, főleg skandináv országokban, mint Hollandia „szellősebb” változatok is gyakoriak, amivel elosztottabbak a tengelykiosztások:

Öttengelyes (tíz kerekű) járművek már eleve különlegesnek számítanak, a kerékképleteik is azok:
Léteznek hattengelyes (tizenkét kerekű) járművek is, kerékképleteik az alábbiak lehetnek:

A 2000-es évek óta néhány egészen különleges esetben jelentek meg hét vagy több tengelyes tehergépkocsik is, ezek jellemzően valamilyen daruszerkezetet, fúrószerkezetet, vagy cementpumpát hordoznak, amelyek önsúlya igényli a sok tengelyt; ezen kívül a kifejezetten autódaruknak készült speciális fülkésalvázak rendelkeznek még ennél is több tengellyel.

A civil járművek mellett egy másik kategória a katonai járműveké, amik nagyméretű rakéták hordozójárműveiként rendelkeznek akár tíz feletti tengelyszámmal is, ezek a járművek rendszerint összkerékhajtásúak.


A legelső tehergépjármű a világ első működőképes gőzautója volt, melyet Nicolas-Joseph Cugnot épített 1771-ben. A járművet ágyúk vontatására szerette volna használni a francia hadseregnél, de az elején lévő, meghajtásához szükséges gőzüst miatt az orrnehéz jármű irányíthatatlannak bizonyult, első próbaútján le is döntött egy falat. Cugnot gőzmobilja ezután be is fejezte pályafutását. 1896. október 1-jén Gottlieb Daimler, a Daimler AG alapítója, Stuttgartban megépítette az első belső égésű motorral szerelt teherautót „Phönix” néven. Ennek a terhelhetősége 1,5 tonna volt; 2 hengeres, 4 ütemű, 1,6 literes motorral volt felszerelve. 16 LE-s teljesítményével 16 km/h-s sebességre volt képes. Londonban 4600 aranymárkáért adták el. Később 10 LE-s, 5 t terhelhetőségű teherautók kerültek piacra. Karl Benz már 1895-ben saját tervezésű autóbuszt mutatott be, és 1900-ban saját teherautóját is elkészítette.



A helyi forgalomban használt járműveknek általában csak rövid fülkéjük van, kevés tárolóhellyel. Ez a nappali kabin, amiben nincs hálóhely, innen az elnevezés is. Ezért a nappali kabinos tehergépkocsik csak a helyi és elosztó forgalomban vesznek részt. Leggyakrabban középnehéz, max. 12 t-tól 24 t-ig, vagy 3,5 t-tól 7,5 t-ig terjedő járműveken szoktak alkalmazni. Jellemzően nappali kabinosak pl. az építőipari tehergépkocsik is (billenő platós, cementmixer stb.).
A kisebb méretű, pl. áruterítő tehergépkocsik általában kisebb motorral és alacsonyabb komforttal rendelkeznek, mint a nemzetközi, távolsági forgalomban használt tehergépkocsik. Gyakran alkalmaznak az utca magasságához való illeszkedés, valamint a ki- és berakodás megkönnyítése érdekében egy hidraulikus rámpát, ami hátul található. A középnehéz tehergépkocsit pótkocsival is használják. A helyi használatnál előnyös az alacsony felépítésű jármű kisebb kabinja, mert így a vezetőnek a gyakori ki- és beszállásnál nem kell magas akkora szintkülönbséget gyakran leküzdenie.
A nemzetközi szállítmányozásban használt teherautóknál a hálófülkék miatt nagyobb a vezetőtér helyigénye. A hálófülkék az ülések mögött elhelyezett alvóhelyekkel rendelkeznek. Fontos és több országban törvényben szabályozott a hálókabinos autók minimális légtere. A hálófülkék az 1990-es évek kezdetétől magasított tetővel is készülnek, ezek a magasított hálófülkék. A bevezetésük előtt a légellenállás csökkentése érdekében, légterelő spoilert szereltek a fülkék tetejére. Jelenleg távolsági teherautókra szabadon választható a sima vagy magasított hálófülke, ezekből többféle is létezik a teherautógyárak kínálatában. A korszerű járműveken nagyobb testalkú vezetők is kényelmesen fel tudnak állni egy magasított hálófülkében, illetve ezzel megnövelték a belteret is, mivel a második hálóhely a vezetőrész fölé került. A pilóták gyakran tartózkodnak a pihenőidő alatt is a kabinban, emiatt az ergonómia és a praktikusság szempontjaira törekvés kiemelt fontossággal bír. Számos a komfortfokozatot növelő kiegészítő berendezéssel találkozhatunk, amikor benézünk egy távolsági logisztikában napjainkban alkalmazott haszonjárműbe: rádió, légkondicionáló, mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, olvasólámpa, felhajtható asztal, forgatható ülés stb.
Néhány országban, mint például az Egyesült Államokban egyedi rendelésű, extra hosszú hálófülkékkel szerelt tehergépkocsik is készülhetnek, főleg nyergesvontatók, ezek felérnek egy lakókocsi komfortjával, többek között zuhanyzó is található bennük. (Az USA-ban a szerelvény helyett a félpótkocsi méreteire vonatkoznak szigorúbb méretkorlátozások.)
Készülnek még dupla fülkék is, ezek négyajtós fülkék, amelyek több ember (brigád) szállítására alkalmasak ilyen munkakörű tehergépkocsikhoz. Jellemző dupla fülkés tehergépkocsik például a tűzoltóság kivonulásokhoz használatos járművei.

Nyugat-európai gyártók
Kelet-európai gyártók




Főleg ázsiai és dél-amerikai gyártókra jellemző, hogy bizonyos, jellemzően európai gyártók régebbi típusait licencmegállapodás kereteiben saját márkanévvel gyártják.





Ezeken a piacokon főleg amerikai és európai gyártók kamionjainak helyi körülményekhez alakított változatai találhatók.