Karl May könyvei a Karl May Múzeumban RadebeulbanKönyvek a világ minden tájáról az indián történetek mesterétől
Karl Friedrich May (magyarul sokszor May Károly, Ernstthal, 1842. február 25. – Radebeul, 1912. március 30.) minden idők legtöbb könyvet eladó német írója, legnagyobb nem angolszász szerzője az amerikai vadnyugatnak. Munkái között megtalálhatjuk a két nagyon népszerű német dalt, a „Vergiss mich nicht”-et és az Ave Maria egyik változatát.
Élete
May szegény szász takács családba született. Szülei Heinrich August May (1810–1858) és Wilhelmine Christiane Weise (1817–1885) voltak. May vakon jött világra alultápláltság miatt. Csak négyéves korára kapta vissza látását, miután megoperálták és kezelésben részesítették. Waldenburgban járt iskolába. Kezdetben a tanári pályával próbálkozott, később íróként próbált szerencsét, de sokáig kudarcot vallott. Amíg tanárkodott, számos alkalommal összeütközésbe került a törvénnyel, apróbb lopások és csalások miatt többször is börtönbe került. 1875-ben May sikeresen megállapodott írásainak kiadásáról, és egy csapásra népszerű emberré vált. A legtöbb könyvében egyes szám első személyben írt a főszereplőről (Old Shatterhand), gyakran saját tapasztalataira alapozva az éppen aktuális történet megírásánál.
Észak-Amerikában1908-ban járt először, de akkor sem utazott a New York állambeli Buffalónál nyugatabbra. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával.
Karl May világszemléletét tükrözve, a nem dogmatikus keresztény érzés és érték fontos szerepet játszott műveiben. Regényhősei gyakran német származásúak voltak, továbbá megfeleltek a „nemes vadember” romantikus ideáljának. Ábrázolásában az indiánok többnyire a romlott fehér törvényen kívüliek ártatlan áldozatai, azaz gyakran hősként jelennek meg. May későbbi művei erősen misztikus ihletésűek, állandó szereplőjük a titokzatos öregasszony, Marah Durimeh.
Amerikában játszódó könyveiben May megteremtette Winnetou karakterét, az apacsok törzsfőnökét, és Old Shatterhandet, az író alteregóját, Winnetou fehér bőrű "testvérét". (Egyes, dokumentumokkal alá nem támasztható állítások szerint Shatterhand alakját a magyar etnológus Xántus Jánosról mintázta. Mások szerint a felelős Németh Imre: A Bíbor-tenger partján. Xántus János életregénye c. (1959) munkája, ahol Xantus alakja és ábrázolása, talán nem is itthon, hanem a német kiadás (1964) nyomán Németországban, eszébe juttathatta valakinek ezt a -- kétségtelen hasonlóságokon alapuló -- a lehetőséget, ami aztán a 80-as évektől rendre felbukkant a magyar sajtóban is.)
Hasonlóan sikeresnek bizonyultak Arábiában játszódó regényei is. Itt a narrátor-főszereplő a Kara Ben Nemsi, azaz Németországi Károly nevet kapja. Karl, Németország szülötte, átutazik a Szaharán és a Közel-Keleten helyi barátjával és szolgájával, Hadschi Halef Omarral, miközben számos érdekes kalandba keverednek. Ezekben a könyvekben nem csak a megszokott beszélő mesél, a szerző megszólaltat számos más forrást és kevésbé jelentős személyt is.
May munkássága hihetetlen sikert aratott Európában. Műveit több mint harminc nyelvre lefordították, többek között latinra, volapükre és eszperantóra is. Világszerte több mint 200 millió May-könyvet értékesítettek. Ennek ellenére művei alig ismertek az angolszász világban, bár egy lelkes ausztrál fordítónak köszönhetően immár egyre több könyve létezik angol fordításban is.
Számos műve szolgált filmforgatókönyv alapjául. Ezekben a festői vadnyugati hátteret többnyire Jugoszlávia hegyei szolgáltatták. Ezek a filmek néhány évvel megelőzték az 1960-as évek olasz, ún. spagettiwesternjeit.
May kalandregényeit számos híresség nevezte kedvencének, például Albert Einstein, Hermann Hesse és Bertha von Suttner, de Adolf Hitler is. Carl Zuckmayer német író még a lányát is Winnetouról nevezte el (annak ellenére, hogy Winnetou férfi volt). May műveinek kritikai visszhangja nem volt számottevő.
Lakásmúzeum
Drezda közelében, Radebeulban levő házát múzeummá alakították át. A kiállítás bemutatja az író életét, valamint antropológiai gyűjteményét, amelynek amerikai indián anyaga különösen jelentős.
Írói álnevei
Több írói álnevet is használt, például: Capitain Ramon Diaz de la Escosura, M. Gisela, Hobble-Frank, Karl Hohenthal, D. Jam, Prinz Muhamel Lautréamont, Ernst von Linden, P. van der Löwen, Emma Pollmer, Richard Plöhn és Oberlehrer Franz Langer. Napjainkban minden írását saját neve alatt találhatjuk meg.
Magyarul megjelent művei
Az inka öröksége (May Károly művei, 1900-as évek eleji kiadás)
A könyvészet az első kiadásokat tünteti föl, az újrakiadásokat nem.
1898–1919
A Csendes óczeánon. Utazási élmények; fordította: Szekrényi Lajos; Szt. István Társulat, Bp., 1898
1912 és 1968 között a német filmipar 23, Karl May-regényen alapuló filmet mutatott be. A legtöbb közülük csak kevéssé kapcsolódott a megfelelő történethez. Ezek közül tizenháromban az amerikai Lex Barker szerepelt legtöbbször Old Shatterhandként, Kara ben Nemsiként, vagy doktor Sternauként. Három filmben az angol színész, Stewart Granger játszotta Old Surehand szerepét, és egyetlen filmben feltűnik Old Firehandként az amerikai Rod Cameron is. Írásaiban May számos szereplőjét illette az „Old” előnévvel, szereplői a tipikus amerikai embert és hőst jelenítették meg. Tíz filmben a francia Pierre Brice alakította Winnetout.
A „Der Schatz im Silbersee” (Az Ezüst-tó kincse, 1962) című film zenéjét a német Martin Böttcher írta, ami mérföldkő a német filmzene történetében. Ezek a zenék szorosan hozzátartoztak Karl May filmjeinek sikeréhez az 1960-as években. Ezen filmek sikerén felbuzdulva jöttek létre a később csak spagettiwesternnek nevezett olasz filmek (a legtöbbször Ennio Morricone zenéjével). Ezek egyik sztárja, Terence Hill is a Karl May-filmekkel kezdte karrierjét.
A legtöbbjüket, 1960-as években Jugoszláviában forgatták, nem az Alpokban, ahogy megtalálható néhány online adatbázisban, de készültek ilyen filmek Spanyolországban is, Amerikában viszont egyetlenegy sem.
Karl May-fesztiválok
A legnépszerűbb szabadtéri fesztivált minden nyáron Észak-Németországban, Schleswig-Holstein tartományban, Bad Segebergben tartják, amit már jó néhány éve Pierre Brice rendez. Winnetou alakítója minden évben Gojko Mitić. Létezik még az Elspe szabadtéri fesztivál, ahol Brice régebben játszotta Winnetout.
↑"Ifjúsági Magazin, 1980. (16. évfolyam, 1-12. szám) Sebők János "Magyarok vadnyugaton" c. cikke lehett az első ezek közül".{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)