Pályafutása
Ikertestvérével, Kristine Lundéval egy csapatban játszott Dániában, a Viborg HK-nál. A 2010-ben lejáró szerződését nem hosszabbította meg a dán klubnál. A 2010–2011-es szezontól a Győri Audi ETO KC játékosa volt öt szezonon keresztül. 2015-ben igazolt az orosz bajnok Rosztov-Donhoz. Itt a nemzeti bajnoki cím és kupagyőzelem mellett 2017-ben EHF-kupa győztes lett, majd a norvég ezüstérmeshez, a Bajnokok Ligájában induló Vipers Kristiansand játékosa lett. Ezzel a norvég csapattal egymás után háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. 2025. január 13-án klubja csődöt jelentett, így Lunde is új klub után nézett, végül a dán élvonalban, szintén a BL-ben szereplő Odense Håndbold csapata szerződtette. A szezon végén dán bajnoki címet ünnepelhetett és BL-döntőt játszhatott a csapattal. A következő szezonra a szerb bajnok ŽRK Crvena zvezda csapatához igazolt. A szezon végén szerb kupagyőztes és bajnok lett. 46 évesen, 2026 tavaszán vonult vissza a kézilabdázástól, minden idők legjobb kézilabdázójaként.
Első alkalommal 2002. szeptember 26-án védhette a norvég válogatott kapuját, Jugoszlávia ellen. Azóta több mint 200 válogatott találkozón lépett pályára, és három alkalommal az ellenfél hálójába is betalált. 2024-ben a párizsi olimpián 44 éves korában megnyerte pályafutása harmadik olimpiai bajnoki címét és emellett a torna legjobb játékosának is megválasztották.
Katrine Lunde férje Tom Reidar Haraldsen volt, aki korábban a Viborg FF labdarúgócsapatát erősítette. A korábban a Győri ETO FC-ben is játszó Nikola Trajkoviccsal alkot egy párt.
2020. december 7-én, a románok elleni Európa-bajnoki mérkőzésen 300. alkalommal szerepelt a válogatottban.
A 2021-es világbajnokságon megszerezte második világbajnoki címét.
A 2025-ös világbajnokság után harmadik világbajnoki címét megszerezve vonult vissza a válogatottól.
Norvégia
