Kautz Gyula

Kautz Gyula
Az 1870-es években (Ellinger Ede felvétele)
Az 1870-es években (Ellinger Ede felvétele)
Született1829. november 5.
Győr
Elhunyt1909. március 27. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1881. június 1.)
  • a magyar főrendiház tagja (1885. október 8. – 1909. március 27.)
Iskolái
SírhelyeFiumei úti sírkert (28-1-131)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kautz Gyula témájú médiaállományokat.

Kautz Gyula (Győr, 1829. november 5. – Budapest, 1909. március 27.) magyar közgazdász, jogi doktor, valóságos belső titkos tanácsos. Kautz Gusztáv bátyja.

Fiatalkora, tanulmányai

Kautz Ignác gyógyszerész és Kletzár Luiza fia. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. A Győri Királyi Akadémia Bölcseleti Karának két évfolyamát 1846-47-ben végezte el. 1848 őszén a Pesti Tudományegyetem Jog- és Államtudomány Karán folytatta tanulmányait, 1850-ben itt avatták jogi doktorrá. Az 1848-as mozgalomban rövid ideig mint önkéntes nemzetőr szolgált. Bejárta Németország nagyhírű egyetemeit (Berlin, Heidelberg, Lipcse), s behatóan tanulmányozta a közgazdasági és államjogi történeti iskolák elméleti munkásságát. Különösen az angol klasszikus iskola és a német történelmi iskolát képviselő Wilhelm Roscher volt rá nagy hatással.

Tudományos munkássága

Kautz Gyula portréja a Vasárnapi Ujságban

1851-ben november 16-tól a Pozsonyi Királyi Jogakadémián lett segédtanár 1853. március 3-ig, majd a Nagyváradi Királyi Jogakadémián az osztrák pénzügytan és 1854-től a nemzetgazdaságtannak rendkívüli, 1856-ban pedig rendes tanáraként dolgozott. Tantárgya a osztrák pénzügyi jog, majd a politikai ökonómia volt. 1858-ban a budai műegyetemen kinevezték a közjog és a közigazgatás rendes tanárának. 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított. Élete ezen időszakában írta a Theorie und Geschichte der National-Oekonomie című nagy hatású művét, mely tárgyi gazdagsága, ismereteinek rendszerezettsége és elméleti színvonala miatt a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. E művét a külföldi szakirodalom is elsőrangú forrásmunkának tekintette.

Megírta az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról szóló tankönyvet, Adam Smith és a modern nemzetgazdasági nézeteiről szóló értekezést, és a szintén nemzetközi visszhangot kiváltó Az állameszme világtörténeti fejlődésében című művet.

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja lett, 1865-ben rendes tagjává választották. A Pesti Tudományegyetemen az 1872-1873-as tanévben a Jog és Államtudományi Kar dékánja, 1873-74-ben az intézmény rektora volt. 1902-től 6 éven át ő volt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1904-1907 között az MTA alelnöki tisztségét töltötte be. Tagja volt a párizsi Société d' Economie Politique-nak és a londoni Statisztikai Intézetnek.

Politikai karrierje

Kautz liberális politikai nézetekkel rendelkezett. A Deák-párthoz és Deák Ferenc szűkebb szellemi köréhez tartozott, nagy szerepet vállalt a párt és a kiegyezés gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1865-ös választásokon Deák biztatására indult Győr mandátumáért. A kiegyezést hirdető programjával megnyerte a győri választást. Ő terjesztette az Országgyűlés elé az első alkotmányos költségvetést és tagja volt a kiegyezést előkészítő 67-es bizottságnak is. Három cikluson keresztül volt Győr országgyűlési képviselője, és sokat segített a város iparfejlesztő törekvéseinek megvalósításában. A főrendiháznak 1885-86-ban történt újjászervezése alkalmával az élethossziglani tagságra nevezték ki, ahol helyet foglalt a felirati és pénzügyi bizottságokban.

Gazdasági tevékenysége

1883-ban nevezték ki az akkori jegybank, az Osztrák–Magyar Bank magyar alkormányzójává (Vizegouverneur). 1892. március 6-án, Alois Moser főkormányzó lemondását követően a magyar és osztrák kormány együttes felterjesztésére, a király kinevezte az Osztrák–Magyar Bank főkormányzójává (Gouverneur). Kautz megüresedett alkormányzói helyére Wekerle Sándor pénzügyminiszter Madarassy Pált nevezte ki.

A bank főkormányzójaként Kautz a Monarchia pénz- és valutarendszerének modern értelemben való átalakítására irányuló törekvések támogatását tekintette egyik fő feladatának. E területen elért eredményeinek elismeréseként 1893 elején titkos tanácsosi címet kapott. 1900-ig viselte a főkormányzói tisztséget. Az ő munkásságához kötődik a magyar szöveg és címer alkalmazása a bankjegyeken.

Nyughelye a Fiumei úti sírkertben (Bal oldali falsírboltok: B/574.)

Emlékezete

A Széchenyi István Egyetem gazdaságtudományi kara és a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium is az ő nevét viseli.

Művei

Beszédei az országgyűlés képviselőházában és a főrendiházban 1867-től 1888-ig (főleg a felirati viták, a választási törvény körüli, azután a pénzügyi s adótörvény-javaslatok, vám- és kereskedelem-politikai, meg kiegyezési kérdések discussiója alkalmával) a Naplókban vannak. Egy beszédét: A választókhoz, Toldy István közli (A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II. k.)

Források

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 4.
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 17.
  4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. január 1.
  5. ↑ Kárbin Ákos. "Az Osztrák–Magyar Bank és az 1892. évi valutareform előzményei" (pdf). Történelmi Szemle. LIX (2017) (1): 21 (ff 19–45). Hozzáférés: 2020. április 16.
  6. ↑ "Items where Author is "Kautz, Gyula" - Magyar Közgazdaságtörténeti Archivum". econhist.lib.uni-corvinus.hu. Hozzáférés: 2024. február 6.
  7. ↑ Kautz Gyula. Roscher Vilmos és a történelmi módszer a közgazdaságtudományban.
  8. ↑ Kautz Gyula. Smith Ádám mint a közgazdaság-tudomány megalapítója. 1891.
  9. ↑ Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere I. kötet. 1890.
  10. ↑ Kautz Gyula. Társulási intézmények a nemzetgazdaságban. 1887.
  11. ↑ Kautz Gyula. Nemzetgazdaság és pénzügytan II. kötet. 1881.
  12. ↑ Kautz Gyula. Nemzetgazdaság és pénzügytan III. kötet. 1885.
  13. ↑ Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere. 1. kötet. 1870.
  14. ↑ Kautz Gyula. A nemzetgazdaság- és pénzügytan rendszere. 2. kötet. 1872.
  15. ↑ Kautz Gyula. A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. 1868.
  16. ↑ Kautz Gyula. Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika. 1866.
  17. ↑ Kautz Gyula. Az 1862-ki londoni világipartárlat különösen közgazdasági és általános iparműveltségi szempontból. 1863.
  18. ↑ Kautz Gyula. Nemzetgazdaság- és pénzügytan - tekintettel a gyakorlati ipar-életre, a fensőbb tanulmány szükségeire, meg az államkormányzat és törvényhozás feladataira. 1863.
  19. ↑ Kautz Gyula. Politika vagy országászattan. 1862.

További információk