Levente régi magyar személynév. Általában a lesz ige származékának tartják, eszerint jelentése: levőcske, kis lény. Más, újabb vélemény szerint eredeti formája Lovanta lehetett, ami egy vadászat jelentésű szláv szó névképzővel megtoldott alakja, s így jelentése vadász lenne. Annyi bizonyos, hogy a levente közszónak nincs köze a névhez, mert az jóval későbbi keletkezésű.
Hasonló nevet viselt a hunok uralkodó törzse, illetve uralkodócsaládja. A hunok egyik fejedelmének uralkodói neve például Csecse vagy Csicsi (i. e. kb. 55–36.), családi neve pedig – kínai átírásban – Luanti Hutuvusze (攣鞮呼屠吾斯) volt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a levente régi magyar szó. A hasonló kifejezés (levend) jelentése a török nyelvben akaratos, makacs, önfejű.