Lie-csoport

A matematikában a Lie-csoport egy olyan csoport, amely egyszerre egy sima sokaság, és a csoportművelet tetszőlegesen sokszor differenciálható.

Egy sokaság (mint például a kör vagy a tórusz) egy olyan topologikus tér, amely lokálisan egy euklidészi térre hasonlít, a csoport pedig egy olyan struktúra, mely magában foglal egy halmazt és egy, a halmazon definiált kétváltozós műveletet, amely asszociatív (átzárójelezhető) és invertálható, azaz minden csoportelemnek van egy inverz eleme.

A Lie-csoportok alkalmasak a folytonos szimmetriák modellezésére, így a modern matematikában és fizikában rendkívüli fontossággal bírnak.

A Lie-csoportokat a norvég Sophus Lie után nevezték el, aki a folytonos transzformációcsoportok elméletének alapjait fektette le. Először ilyen struktúrákat olyan mátrixcsoportok tanulmányozásával találtak, amelyek az n×n invertálható mátrixok csoportjának (GL⁡(n,ℝ) vagy GL⁡(n,ℂ)) részcsoportjai. Ezeket a csoportokat azóta klasszikus csoportoknak hívják, a Lie-csoportok elmélete pedig a matematika számos más területére is kiterjedt.

Minden Lie-csoport automatikusan egy topologikus csoport, mivel a csoportműveletek (az inverziót beleértve) folytonosak. Következtetésképp, mivel minden (nem feltétlenül Hausdorff) differenciálható sokaság teljesíti az első szétválaszhatósági axiómát (T1), minden Lie-csoport automatikusan Hausdorff.

Definíció

Lie-csoportnak nevezünk egy olyan G csoportot, amely egyidejűleg egy sima sokaság, és a kétváltozós asszociatív csoportművelet (szorzás)

μ:G×G→G,μ(x,y)=xy

tetszőlegesen sokszor differenciálható. Az inverzfüggvény-tétel következményeképp minden Lie-csoport inverzió művelete:

ν:G→G,ν(x)=x−1

is tetszőlegesen sokszor differenciálható.

Példák

A körcsoport a Lie-csoportok egyik legegyszerűbb példája. Az ábrán látható, hogy z,w∈𝕊1 esetén z⋅w∈𝕊1.

Általános példák

  • A valós vagy komplex számok halmaza összeadással ((ℝ,+) vagy (ℂ,+)) egy Lie-csoport.
  • A komplex fázisok, azaz olyan komplex számok, melyek abszolút értéke egy, a szorzással együtt összefüggő Lie-csoportot (𝕊1) alkotnak, más néven körcsoportnak hívjuk.
  • A 2x2-es valós invertálható mátrixok halmaza:
GL⁡(2,ℝ)={A=(abcd):det⁡A=ad−bc≠0}
a mátrixszorzással együtt egy olyan négydimenziós Lie-csoportot alkot, amely nem kompakt és nem összefüggő.
  • A forgatást reprezentáló mátrixok csoportját a következőképp lehet egy φ forgásszöggel parametrizálni:
SO⁡(2,ℝ)={(cos⁡φ−sin⁡φsin⁡φcos⁡φ):φ∈ℝ/2πℤ}.
Ez a csoport a GL⁡(2,ℝ) részcsoportja, továbbá egy kompakt, összefüggő egydimenziós Lie-csoport, amely diffeomorf a körhöz.

Konstrukciók

Már ismert Lie-csoportok segítségével további Lie-csoportok találhatóak:

  • Két Lie-csoport Descartes-szorzata egy Lie-csoport
  • Egy adott Lie-csoport bármely részcsoportja, amely topológiai értelemben egy zárt halmaz, Cartan tétele szerint egy Lie-csoport.
  • Egy adott Lie-csoport egy zárt normálosztójával vett faktorhalmaza automatikusan egy Lie-csoport.
  • Egy összefüggő Lie-csoport univerzális fedése egy Lie-csoport. Fontos megjegyezni, hogy egy adott differenciálható sokaság minden fedése egyaránt egy differenciálható sokaság, viszont azzal, hogy az univerzális fedést választjuk, így a csoportaxiómák teljesülésének is eleget teszünk.

Lie-csoportok Lie-algebrája

Lie-algebrának nevezünk egy 𝔤 vektorteret egy olyan kétváltozós művelettel [.,.]:𝔤×𝔤→𝔤, amely bilineáris, antikommutatív és a Jakobi-azonosságnak eleget tesz.

Adott G Lie-csoport e neutrális elemében vett tangens tere egy vektortér, általános jelölése pedig 𝔤:=TeG. A balról szorzás Lg:G→G,h↦gh tangens leképezése a neutrális elemben TeLg:𝔤→TgG egy lineáris izomorfizmus, mivel a balról szorzás egy Lie-csoportban egy diffeomorfizmus. Legyen adott g∈G, akkor bármely v∈𝔤 vektorra a következőképp definiált leképezés:

Lv:G→TG,Lv(g)=TeLg(v)

egy sima vektormező. Mivel a vektormezőkön definiált Lie-zárójel (azaz [.,.]) automatikusan teljesíti a szükséges tulajdonságokat, ezért a G Lie-csoport Lie-algebrája a 𝔤=TeG vektortér a következő művelettel minden v,w∈𝔤 vektorra:

[v,w]:=[Lv,Lw](e).

Egy Lie-csoport Lie-algebrája a neutrális elem környezetében teljes mértékben meghatározza a csoport struktúráját. Régebbi elnevezések "infinidezimális csoport"ként utalnak rá, ugyanis elemei a Lie-csoport olyan elemeinek felelnek meg, amelyek "infinidezimálisan közel" vannak a neutrális elemhez.

Exponenciális leképezés

A GL⁡(n,ℂ) Lie-csoport Lie-algebrája a mátrixalgebra M⁡(n,ℂ), ahol az exponenciális leképezés a következőképp van definiálva adott X mátrixra:

exp⁡(X)=1+X+X22!+X33!+⋯.

Amennyiben egy G csoport a GL⁡(n,ℂ) zárt részcsoportja, akkor G automatikusan egy Lie-csoport, melynek Lie-algebrája a következő:

𝔤={X∈M(n;ℂ)∣etX∈G∀t∈ℝ}.

Az exponenciális leképezés ezen definíciója viszont nem alkalmazható olyan Lie-csoportokra, melyek nem mátrixcsoportok, így egy általánosabb konstrukcióra van szükség.

Egy adott G Lie-csoport 𝔤 Lie-algebráján bármely v vektorra bizonyítható egy egyedi egyparaméteres részcsoport c:ℝ→G létezése, amelyre c′(0)=v. Egyparaméteres részcsoport alatt egy olyan sima leképezést értünk, melyre igaz a következő:

c(s+t)=c(s)c(t)

minden valós s-re és t-re, ahol az egyenlet jobb oldalán található szorzás a Lie-csoport csoportművelete. Az általánosított exponenciális leképezést pedig a következőképpen definiáljuk:

exp⁡:𝔤→G,exp⁡(v)=c(1).

Az exponenciális leképezés ezáltal tetszőlegesen sokszor differenciálható és egy diffeomorfizmus a Lie-algebrában a 0∈𝔤 egy környezete és a e∈G egy környezete között. Ez a leképezés a valós számok halmazán is használt exponenciális függvény általánosítása.

Egy Lie-csoportban létezik az egységelemnek egy olyan környezete, melyen a csoportművelet (szorzás) teljes mértékben meghatározható a csoporthoz tartozó Lie-algebra Lie-zárójelével. Ezt az exponenciális leképezés segítségével a Baker-Campbell-Hausdorff formula adja meg: létezik a Lie-algebra neutrális elemének egy olyan környezete, melyben bármely X-re és Y-ra igaz:

exp⁡(X)exp⁡(Y)=exp⁡(X+Y+12[X,Y]+112[[X,Y],Y]−112[[X,Y],X]−⋯).

Amennyiben a X és Y kommutál, a képlet egyszerűbb alakot ölt: exp⁡(X)exp⁡(Y)=exp⁡(X+Y).

A Baker-Campbell-Hausdorff formula segítségével bizonyítható, hogy bármely kétszer differenciálható Lie-csoport automatikusan valós analitikus, tehát létrehozható egy olyan sima struktúra, melyen bármely x és y térképre a y∘x−1 leképezés valós analitikus.

Homomorfizmusok, izomorfizmusok és Lie fundamentális tételei

Amennyiben G és H Lie-csoportok, minden sima φ:G→H csoporthomomorfizmust Lie-csoport homomorfizmusnak nevezünk. Csoporthomomorfizmus alatt azt értjük, hogy a leképezés megtartja a csoportművelet szerkezetét, azaz minden g,h∈G csoportelemre igaz φ(gh)=φ(g)φ(h). Az exponenciális leképezés tulajdonságaiból kiindulva bizonyítható, hogy bármely két Lie-csoport közötti folytonos csoporthomomorfizmus automatikusan sima.

Bármely Lie-csoport homomorfizmus neutrális elemben vett tangense egy Lie-algebra homomorfizmus, tehát egy olyan lineáris leképezés, amely megtartja a Lie-zárójelet.

Két Lie-csoportot izomorfnak nevezünk, amennyiben létezik közöttük egy bijektív homomorfizmus, melynek inverze is egy Lie-csoport homomorfizmus, tehát egy olyan diffeomorfizmus, mely egyszerre egy csoporthomomorfizmus. Az eddig említettek következménye, hogy egy folytonos bijektív csoporthomomorfizmus két Lie-csoport között akkor diffeomorfizmus (tehát Lie-csoport izomorfizmus), ha az értelmezési tartomány szeparálható.

Lokális Lie-csoport homomorfizmusnak nevezünk egy olyan sima leképezést, mely két Lie-csoport neutrális elemének környezete között definiált és ezekben a környezetekben ugyanúgy megtartja a csoportműveletet. Két Lie-csoport lokálisan izomorfnak nevezünk, ha létezik közöttük egy olyan lokális Lie-csoport homomorfizmus, ami ezen felül egy diffeomorfizmus és az inverze is egy Lie-csoport homomorfizmus.

Lie első tétele azt mondja ki, hogy két lokálisan izomorf Lie-csoport Lie-algebrái izomorfak, míg Lie második tétele szerint két izomorf Lie-algebrához tartozó Lie-csoport lokálisan izomorf. Ezen tételek szerint egy Lie-csoport globális struktúráját általánosságban nem határozza meg a Lie-algebra. A fizikában ismert egy fontos példa Lie fundamentális tételei kapcsán, ugyanis az SU(2) és SO(3) Lie-csoportok Lie-algebrái izomorfak, viszont a Lie-csoportok maguk nem izomorfak, ugyanis SU(2) egyszerűen összefüggő (azaz minden hurok folytonosan összehúzható egy pontba), míg SO(3) nem.

Ado tétele kimondja, hogy bármely véges dimenziós valós Lie-algebra izomorf egy Lie-mátrixalgebrához. Ennek következménye Lie harmadik fundamentális tétele, miszerint minden véges dimenziós valós Lie-algebra egy lineáris Lie-csoport Lie-algebrája.

Ábrázolásai

Fontos kutatási terület Lie-csoportoknak úgy nevezett ábrázolásait (más néven reprezentációit) vizsgálni, melyek azt fejezik ki, hogy egy adott Lie-csoport hogyan hat egy vektortérre. Egy n-dimenziós V vektortér esetén a G Lie-csoport komplex ábrázolása egy Lie-csoport homomorfizmus Π:G→GL⁡(V), ahol GL⁡(V) identifikálható GL⁡(n,ℂ)-vel. Sok esetben az egyszerűség kedvéért V-t nevezik ábrázolásnak.

Az ábrázoláselméletnek a fizikában is nagy jelentősége van: a hidrogénatom (vagy bármely olyan atom vagy ion, melynek egy vegyértékelektronja van) esetében az időfüggetlen Schrödinger-egyenlet megoldása egy háromdimenziós problémából egydimenziós problémává egyszerűsíthető, amennyiben felismerjük, hogy a rendszer Hamilton-operátora forgásszimmetrikus (tehát SO⁡(3)-szimmetrikus). Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az operátor sajátállapotai forgásszimmetrikusak lennének, csupán azt, hogy a Schrödinger-egyenlet fix energiájú megoldásainak tere forgásszimmetrikus, melyre ezáltal az SO⁡(3) Lie-csoport ábrázolásaként lehet tekinteni.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lie group című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.