Mag (algebra)

Az algebrában egy homomorfizmus magja leírja, hogy a leképezés értelmezési tartományának elemei hogyan kötődnek a leképezés képében. A mag pontos definíciója a mögöttes algebrai struktúrától függ, például ha azt feltételezzük, hogy a leképezés egy csoportok közötti homomorfizmus, ekkor a leképezés magja a csoport identitáselemének ősképe. Csoportszerű struktúrák homomorfizmusainak magja akkor és csak akkor tartalmazza kizárólag az egységelemet, ha a leképezés injektív. Ebben az értelemben, egy homomorfizmus magja arra enged következtetni, hogy a leképezés mennyire van távol az injektivitástól.

Bizonyos struktúrák, például kommutatív csoportok és vektorterek esetén egy leképezés magja mindig az adott struktúra részstruktúrája, azonban ez nem minden esetben teljesül. Bizonyos magoknak saját nevet adtak, csoportok esetén ilyen a normálosztó, gyűrűk esetén pedig a kétoldali ideál.

A mag segítségével lehetséges algebrai struktúrák hányadosait venni. Az egyik legfontosabb kapcsolódó eredmény az első izomorfizmustétel, amely kimondja, hogy egy G csoporton értelmezett csoporthomomorfizmus képe izomorf G egy normálosztójával.

Definíciói és tulajdonságai

Csoporthomomorfizmusok esetén

Legyenek G és H csoportok, eG és eH neutrális elemekkel. Egy f:G→H leképezést akkor hívunk csoporthomomorfizmusnak, ha minden a,b∈G-re teljesül f(ab)=f(a)f(b). Az f leképezés magjának hívjuk az {eH} egyelemű halmaz ősképét, tehát minden olyan elemet G-ben, melyre f hatva eH-t kapunk. Az f homomorfizmus magját általában ker⁡f jelöli, a definícióját pedig a következőképp írhatjuk:

ker⁡f={g∈G|f(g)=eH}.

Mivel a csoporthomomorfizmusok neutrális elemből neutrális elemet képeznek, ezért eG∈ker⁡f. Az f leképezés akkor és csak akkor injektív, ha ker⁡f={eG}.

Az f csoporthomomorfizmus magja részcsoportja, pontosabban normálosztója G-nek. A hozzátartozó faktorcsoportot G/ker⁡f jelöli, amely izomorf f(G)-vel (a csoport homomorfizmus szerinti képével) az első izomorfizmustétel következtében.

Gyűrűhomomorfizmusok esetén

Egy gyűrű az összeadásra nézve egy kommutatív csoport, így egy gyűrűhomomorfizmus magja a mögöttes csoportstruktúra szerinti magként van definiálva. Pontosabban megfogalmazva, ha R és S gyűrűk, f:R→S pedig egy gyűrűhomomorfizmus, akkor

ker⁡f={r∈R|f(r)=0S},

ahol 0S az összeadásra tekintett egységeleme S-nek. Ha a gyűrűknek a szorzásra tekintve is van egységeleme (és a homomorfizmus erre a struktúrára is kiterjed), akkor ker⁡f egy kétoldali ideál, ezáltal definiálható az R/ker⁡f faktorgyűrű és az első izomorfizmustétel is teljesül, tehát R/ker⁡f izomorf f képével. Fontos kiemelni, hogy amíg f képe részgyűrűje S-nek, addig ker⁡f nem feltétlenül részgyűrűje R-nek.

Lineáris leképezések esetén

Az L:V→W lineáris leképezés magja és képtere.

A lineáris leképezések a vektorterek homomorfizmusai. Legyenek V és W vektorterek, L:V→W pedig egy lineáris leképezés. Jelölje 0W a W vektortér nullvektorát, akkor L magja (más néven magtere vagy nulltere) a következő:

ker⁡L={v∈V|L(v)=0W}.

A lineáris leképezések megtartják a nullvektorokat, így 0V∈ker⁡L. A leképezés L akkor és csak akkor injektív, ha a magja a nullvektortér.

Egy lineáris leképezés L:V→W magja mindig lineáris altere V-nek, és a csoporthomomorfizmusokhoz hasonlóan teljesül az első izomorfizmustétel, tehát a V/ker⁡L hányadostér izomorf L képterével. Ebből következik, hogy ha V dimenziója véges, akkor teljesül a dimenziótétel is, miszerint V dimenziója megegyezik bármely rajta definiált lineáris leképezés nullterének és képterének dimenziójának összegével.

Véges dimenziós vektorterek közötti lineáris leképezéseket reprezentálhatunk mátrixokként. Az L:V→W lineáris leképezés magja pontosan az Lv=0 mátrixegyenlet megoldáshalmaza. A mátrixegyenlet ekvivalens egy homogén lineáris egyenletrendszerrel, ahol V dimenzióját n, W dimenzióját pedig m jelöli:

Lv=0⇔L11v1+L12v2+⋯+L1nvn=0L21v1+L22x2+⋯+L2nvn=0⋮ Lm1v1+Lm2v2+⋯+Lmnvn=0.

Az mátrixegyenletből következik, hogy v akkor és csak akkor eleme ker⁡L-nek, ha v merőleges L mátrixának minden sorvektorjára. A mátrix sorvektorjai ezáltal pontosan ker⁡L ortogonális komplementerének generátorrendszere.

Egy L lineáris leképezés magja az Lv=b inhomogén lineáris egyenletrendszerek megoldásainak leírásában is hatékony. Ha u és v megoldásai az egyenletrendszernek, akkor a különbségük a leképezés magjának eleme:

L(u−v)=Lu−Lv=b−b=0.

Ennek következtében, az Lv=b inhomogén lineáris egyenletrendszer megoldáshalmaza megadható egy megoldás és ker⁡L ismeretében:

{v+x|Lv=b,x∈ker⁡L}.

Geometriai értelemben, a Lv=b egyenletrendszer megoldáshalmaza pontosan L magjának v általi eltolásával kapható meg.

Modulushomomorfizmusok esetén

Legyenek M és N modulusok és legyen φ:M→N egy modulok közötti homomorfizmus. Definíció szerint φ magja a következő:

ker⁡φ={m∈M|φ(m)=0}.

A φ homomorfizmus magja M részmodulusa.

Kommutatív csoportok homomorfizmusainak magjai értelmezhetőek modulushomomorfizmusként is, ha a modulus definíciója mögötti gyűrű az egész számok gyűrűje.

Példák

Csoporthomomorfizmusok magjai

  • Ha φ:G→H egy csoportizomorfizmus, akkor ker⁡φ=eG.
  • Ha φ:G→H egy csoporthomomorfizmus, H pedig a triviális csoport, akkor φ(g)=eH bármely g∈G-re, tehát ker⁡φ=G.
  • Legyen G={0,1,2,3,4,5} a hatelemű ciklikus csoport, a 6 szerinti maradékosztály összeadási műveletével, hasonlóképp legyen H={0,1} a kételemű ciklikus csoport a 2 szerinti maradékosztály összeadásával. Ha φ:G→H, g↦g mod 2, akkor ker⁡φ={0,2,4}. A G/ker⁡φ normálosztónak két eleme van: {0,2,4} és {1,3,5}, továbbá izomorf H-val.
  • Jelölje S1 a körcsoportot, amely olyan komplex számok csoportja, amelyek abszolút értéke 1. Legyen f:ℝ→S1,x↦e2πix=cos⁡(2πx)+isin⁡(2πx), melynek magja ker⁡f=ℤ. Az első izomorfizmustétel következtében ℝ/ℤ≅S1.
  • Az általános lineáris csoportban (az n×n invertálható valós mátrixok csoportja) a determináns egy homomorfizmusként értelmezhető: det⁡:GL⁡(n,ℝ)→ℝ×, A↦det⁡(A), ahol ℝ× a nemnulla valós számok csoportja a szorzás műveletével. A leképezés magja a speciális lineáris csoport SL⁡(n,ℝ), olyan valós mátrixok csoportja, melynek determinánsa 1.
  • Jelölje Q8 a kvaterniócsoportot, V4 pedig a Klein-csoportot. A leképezés φ:Q8→V4, φ(±1)=1,φ(±i)=a,φ(±j)=b,φ(±k)=c egy homomorfizmus, melynek magja {±1}.
  • Az Sn szimmetrikus csoportra definiálható egy szürjektív homomorfizmus ϵ:Sn→ℤ2, mely minden permutációhoz hozzárendeli a paritását. A leképezés magja az n elemű alternáló csoport, tehát ker⁡ϵ=An. Ha n≥5, akkor az alternáló csoport egy nemkommutatív egyszerű csoport.
  • Legyen G egy csoport és legyen g∈G. Ekkor bármely x∈G-re a leképezés x↦gxg−1 egy automorfizmus. Az automorfizmusok csoportot alkotnak, jelölés szerint Aut⁡(G). A homomorfizmus φ:G→Aut⁡(G), g↦(x↦gxg−1) magja a csoport centruma Z(G), mely az összes olyan g∈G elemet tartalmazza, melyre gx=xg teljesül bármely x∈G-re.

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek