Lydia Davis

Lydia Davis
Született1947. július 15. (79 éves)
Northampton, Massachusetts,  USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Házastársa
GyermekeiDaniel Auster
SzüleiHope Hale Davis
Robert Gorham Davis
Foglalkozása
  • nyelvész
  • fordító
  • író
  • egyetemi oktató
  • regényíró
Iskolái
  • Barnard College
  • The Putney School
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Guggenheim-ösztöndíj (1997)
  • MacArthur Fellows Program (2003)
  • Nemzetközi Man Booker-díj (2013)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lydia Davis témájú médiaállományokat.

Lydia Davis (Northampton, 1947. július 15. –) amerikai novellaíró, regényíró, esszéista, francia és más nyelvek fordítója, aki gyakran ír nagyon rövid történeteket. Davis több új fordítást készített francia irodalmi klasszikusokból, köztük Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában és Gustave Flaubert Bovaryné című művéből.

Fiatalkora és iskolái

Davis 1947. július 15-én született a Massachusetts állambeli Northamptonban. 1947-ben született Robert Gorham Davis(wd) kritikus és angol professzor, valamint Hope Hale Davis(wd) novellista, tanár és memoáríró lánya. Davis kezdetben „zenét tanult — először zongorát, majd hegedűt —, ami az első szerelme volt”. Az íróvá válásról Davis így nyilatkozott: „Valószínűleg mindig is az írói pálya felé tartottam, még ha nem is ez volt az első szerelmem. Azt hiszem, mindig is írni akartam egy részemben, különben nem csináltam volna meg.” Ötödiktől nyolcadik osztályig a New York-i The Brearley Schoolba járt. A középiskolát a Putney Schoolban végezte, 1965-ben érettségizett. A Barnard College-ban(wd) tanult, és ekkoriban főleg verseket írt.

Davis 1974-ben feleségül ment Paul Austerhez, akivel egy Daniel nevű fia született (1977-2022). Auster és Davis később elváltak; Davis jelenleg Alan Cote(wd) művész felesége, akivel van egy másik fia, Theo Cote. A SUNY Albany Egyetem professor emeritusa, 2012-ben pedig a New York Egyetem Lillian Vernon Distinguished Writer-in-Residence-je volt.

Pályája

Davis hat szépirodalmi gyűjteményt adott ki, köztük a The Thirteenth Woman and Other Stories (1976) és a Break It Down (1986) című kötetet, amely a PEN/Hemingway-díj döntőjébe jutott. Legutóbbi gyűjteményei a Varieties of Disturbance (2007), amely a Farrar, Straus and Giroux kiadó gondozásában jelent meg, és a Can't and Won't (2013), amely a National Book Award döntőse volt. A The Collected Stories of Lydia Davis (2009) 2008-ig tartalmazza az összes novelláját.

Davis Proust, Flaubert, Blanchot, Foucault, Michel Butor, Michel Leiris, Pierre Jean Jouve(wd) és más francia írók, valamint Conrad Detrez(wd) belga regényíró és A. L. Snijders(wd) holland író műveit is fordította.

Egy regénye jelent meg, The End of the Story (A történet vége) címmel, amely 2004-ben jelent meg.

Recepció és befolyás

Davist úgy jellemezték, mint „egy olyan irodalmi forma mestere, amelyet nagyrészt saját maga talált ki”. Néhány „története” mindössze egy-két mondatból áll. Davis ezeket a műveket felhőkarcolókhoz hasonlította abban az értelemben, hogy impozáns üres tér veszi körül őket. Michael LaPointe az LA Review of Books-ban írt írása odáig megy, hogy azt mondja, bár „Lydia Davis nem találta fel a flash fictiont, ... ő messze a legkiválóbb kortárs művelője”. „Sajátos hangját sosem volt könnyű hagyományos kategóriákba sorolni” – írja Kasia Boddy a Columbia Companion to the 21st Century Short Story című kötetben. Boddy azt írja: „Davis példázatai akkor a legsikeresebbek, amikor a férfiak és nők közötti kommunikáció problémáit vizsgálják, és azokat a stratégiákat, amelyeket mindketten alkalmaznak a másik szavainak és tetteinek értelmezésére”. A kortárs szerzők közül csak Davis, Stuart Dybek(wd) és Alice Fulton(wd) osztoznak azon a kitüntetésen, hogy mind a The Best American Short Stories, mind a The Best American Poetry sorozatban szerepelnek.

2003 októberében Davis megkapta a MacArthur-ösztöndíjat. 2005-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. Davis a Notre Dame Egyetemen megrendezett 2004-es &NOW Fesztivál egyik kiemelt előadója volt. A 2013-as Man Booker Nemzetközi Díj győztesét 2013. május 22-én hirdették ki. A Man Booker-díj honlapján közzétett hivatalos közlemény szerint Davis munkája „a költészet rövidségével és pontosságával” rendelkezik. A zsűri elnöke, Christopher Ricks(wd) így nyilatkozott: „Történeteiben éberség és nagyszerű képzelőerő van. Éberség abban, hogyan kell a dolgokat a szó vagy a szótagok legapróbb részletéig megvalósítani; éberség mindenki tisztátalan indítékait és az érzések illúzióit illetően”. Davis 60 000 fontot nyert a kétévente odaítélt díj keretében. Széles körben „az egyik legeredetibb elmének tartják napjaink amerikai regényirodalmában”.

Elutasította, hogy az Amazonon árulja Our Strangers (Idegenek vagyunk) című könyvét.

The Collected Stories of Lydia Davis című gyűjteményét a The New York Times a „21. század 100 legjobb könyve” közé sorolta.

Díjai

Válogatott művei

Magyarul megjelent

Jegyzetek

  1. ↑ lydia-davis
  2. ↑ "www.macfound.org/fellows/class-of-2003/lydia-davis". Hozzáférés: 2025. január 4.
  3. ↑ "thebookerprizes.com/the-booker-library/authors/lydia-davis". Hozzáférés: 2022. november 14.
  4. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ Crum, Maddie (2014. június 13.). "Read 15 Amazing Works Of Fiction In Less Than 30 Minutes". Hozzáférés: 2019. október 21. – via Huff Post.
  7. ↑ Leslie, Nathan. "That 'V' Word.". Field Guide to Writing Flash Fiction. Ed. Masih, Tara L. Brookline, MA, USA: Rose Metal Press, 2009, 8-9; 11-14.
  8. 1 2 LaPointe, Michael (2014. április 2.). "The Book Gets Fatter: Lydia Davis's "Can't and Won't"". Los Angeles Review of Books. Hozzáférés: 2019. október 21.
  9. 1 2 3 4 5 "Internationales literaturfestival Berlin – Lydia Davis". Internationales literaturfestival Berlin. Hozzáférés: 2013. május 23.
  10. 1 2 3 Knight, Christopher J. (1999). "An Interview with Lydia Davis". Contemporary Literature. 40 (4): 525–551. doi:10.2307/1208793. JSTOR 1208793.
  11. 1 2 Miller, Michael. "Lydia Davis: Storytelling, a Strange Impulse". 032c. Hozzáférés: 2014. március 5.
  12. ↑ Miller, Michael. "Lydia Davis: Storytelling, a Strange Impulse". 032c. Hozzáférés: 2013. december 19.
  13. ↑ Vadukul, Alex (2022. július 27.). "The Life and Death of Daniel Auster, a Son of Literary Brooklyn". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2023. január 11.
  14. ↑ Sherwin, Adam (2013. május 23.). "World's most concise short story writer Lydia Davis wins Booker International Prize 2013". Independent. Hozzáférés: 2013. május 23.
  15. ↑ "Lydia Davis". The Poetry Foundation. Hozzáférés: 2024. november 29.
  16. ↑ "Lydia Davis is Lillian Vernon Distinguished Writer-in-Residence". New York University. Hozzáférés: 2013. május 23.
  17. ↑ Teicher, Craig Morgan (2009. október 11.). "Collected Stories of Lydia Davis". The Plain Dealer. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. március 20.
  18. ↑ 032c.com. "LYDIA DAVIS: Storytelling, a Strange Impulse". Hozzáférés: 2014. július 17.{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)
  19. ↑ A flash fiction egy rövid fikciós elbeszélés, amely még mindig kínál karakter- és cselekményfejlődést.
  20. ↑ Boddy, Kasia (2000. január 1.). "Lydia Davis (1947– )". In Gelfant, Blanche (ed.). The Columbia Companion to the Twentieth-Century American Short Story. Columbia University Press. 219–223. o. doi:10.7312/gelf11098. ISBN 9780231504959. JSTOR 10.7312/gelf11098.42.
  21. 1 2 3 "Interview with LYDIA DAVIS". The Believer. Hozzáférés: 2013. május 23.
  22. ↑ "Book of Members, 1780–2010: Chapter D" (PDF). American Academy of Arts and Sciences. Hozzáférés: 2011. április 15.
  23. ↑ "&Now Program Schedule". &Now 2004. University of Notre Dame. 15 október 2012 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 29 június 2012.
  24. 1 2 Stock, Jon (2013. május 22.). "Man Booker International Prize 2013: Lydia Davis wins". Telegraph. Hozzáférés: 2013. május 22.
  25. ↑ "Lydia Davis wins the Man Booker International Prize 2013". Man Brooker Prize. 2013. május 22. 2014. augusztus 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 22.
  26. ↑ "Man Booker International prize goes to Lydia Davis". BBC News. 2013. május 22. Hozzáférés: 2013. május 23.
  27. ↑ Goodyear, Dana (2014. március 10.). "Long Story Short". The New Yorker. Hozzáférés: 2019. október 21. – via www.newyorker.com.
  28. ↑ Meyer, Lily (2023. szeptember 28.). "Why You Can't Buy Lydia Davis's New Book on Amazon" (amerikai angol nyelven). ISSN 0027-8378. Hozzáférés: 2023. november 19.
  29. ↑ Clark, Alex (2023. szeptember 30.). "'I'm not worried about fame or glory': Lydia Davis, the author who has refused to sell her book on Amazon". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2023. november 19.
  30. ↑ The New York Times Book Staff. "100 Best Books of the 21st Century". The New York Times.
  31. ↑ Johnston, Bret Anthony. "2007 National Book Award Fiction Finalist Interview With Lydia Davis". National Book Foundation. 2013. augusztus 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 23.
  32. ↑ "The American Academy of Arts and Letters Announces 2013 Literature Award Winners and Inaugural E. B. White Award". American Academy of Arts and Letters. 2013. március 13. 2015. március 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 27.
  33. ↑ "2020 Winner" (amerikai angol nyelven). The PEN/Faulkner Foundation. 2019. július 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 25.
  34. ↑ "The Collected Stories of Lydia Davis By Lydia Davis". Bookmarks. 2015. szeptember 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. január 14.
  35. ↑ Leu, Chelsea (2023. október 4.). "Life Is Boring. Lydia Davis's New Book Makes That Fascinating". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2023. november 19.
  36. ↑ Athitakis, Mark (2023. október 4.). "How to skewer life's absurdities while thumbing your nose at Amazon". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. november 19.
  37. ↑ McAlpin, Heller (2023. október 3.). "In 'Our Strangers,' life's less exciting aspects are deemed fascinating". NPR.

Fordítás