Davis 1947. július 15-én született a Massachusetts állambeli Northamptonban. 1947-ben született Robert Gorham Davis(wd) kritikus és angol professzor, valamint Hope Hale Davis(wd) novellista, tanár és memoáríró lánya. Davis kezdetben „zenét tanult — először zongorát, majd hegedűt —, ami az első szerelme volt”. Az íróvá válásról Davis így nyilatkozott: „Valószínűleg mindig is az írói pálya felé tartottam, még ha nem is ez volt az első szerelmem. Azt hiszem, mindig is írni akartam egy részemben, különben nem csináltam volna meg.” Ötödiktől nyolcadik osztályig a New York-i The Brearley Schoolba járt. A középiskolát a Putney Schoolban végezte, 1965-ben érettségizett. A Barnard College-ban(wd) tanult, és ekkoriban főleg verseket írt.
Davis 1974-ben feleségül ment Paul Austerhez, akivel egy Daniel nevű fia született (1977-2022). Auster és Davis később elváltak; Davis jelenleg Alan Cote(wd) művész felesége, akivel van egy másik fia, Theo Cote. A SUNY Albany Egyetem professor emeritusa, 2012-ben pedig a New York Egyetem Lillian Vernon Distinguished Writer-in-Residence-je volt.
Pályája
Davis hat szépirodalmi gyűjteményt adott ki, köztük a The Thirteenth Woman and Other Stories (1976) és a Break It Down (1986) című kötetet, amely a PEN/Hemingway-díj döntőjébe jutott. Legutóbbi gyűjteményei a Varieties of Disturbance (2007), amely a Farrar, Straus and Giroux kiadó gondozásában jelent meg, és a Can't and Won't (2013), amely a National Book Award döntőse volt. A The Collected Stories of Lydia Davis (2009) 2008-ig tartalmazza az összes novelláját.
Egy regénye jelent meg, The End of the Story (A történet vége) címmel, amely 2004-ben jelent meg.
Recepció és befolyás
Davist úgy jellemezték, mint „egy olyan irodalmi forma mestere, amelyet nagyrészt saját maga talált ki”. Néhány „története” mindössze egy-két mondatból áll. Davis ezeket a műveket felhőkarcolókhoz hasonlította abban az értelemben, hogy impozáns üres tér veszi körül őket. Michael LaPointe az LA Review of Books-ban írt írása odáig megy, hogy azt mondja, bár „Lydia Davis nem találta fel a flash fictiont, ... ő messze a legkiválóbb kortárs művelője”. „Sajátos hangját sosem volt könnyű hagyományos kategóriákba sorolni” – írja Kasia Boddy a Columbia Companion to the 21st Century Short Story című kötetben. Boddy azt írja: „Davis példázatai akkor a legsikeresebbek, amikor a férfiak és nők közötti kommunikáció problémáit vizsgálják, és azokat a stratégiákat, amelyeket mindketten alkalmaznak a másik szavainak és tetteinek értelmezésére”. A kortárs szerzők közül csak Davis, Stuart Dybek(wd) és Alice Fulton(wd) osztoznak azon a kitüntetésen, hogy mind a The Best American Short Stories, mind a The Best American Poetry sorozatban szerepelnek.
2003 októberében Davis megkapta a MacArthur-ösztöndíjat. 2005-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. Davis a Notre Dame Egyetemen megrendezett 2004-es &NOW Fesztivál egyik kiemelt előadója volt. A 2013-as Man Booker Nemzetközi Díj győztesét 2013. május 22-én hirdették ki. A Man Booker-díj honlapján közzétett hivatalos közlemény szerint Davis munkája „a költészet rövidségével és pontosságával” rendelkezik. A zsűri elnöke, Christopher Ricks(wd) így nyilatkozott: „Történeteiben éberség és nagyszerű képzelőerő van. Éberség abban, hogyan kell a dolgokat a szó vagy a szótagok legapróbb részletéig megvalósítani; éberség mindenki tisztátalan indítékait és az érzések illúzióit illetően”. Davis 60 000 fontot nyert a kétévente odaítélt díj keretében. Széles körben „az egyik legeredetibb elmének tartják napjaink amerikai regényirodalmában”.
Elutasította, hogy az Amazonon árulja Our Strangers (Idegenek vagyunk) című könyvét.
The Collected Stories of Lydia Davis című gyűjteményét a The New York Times a „21. század 100 legjobb könyve” közé sorolta.
Díjai
1986 A PEN/Hemingway-díj döntőse a Break It Down-ért
1988 Whiting szépirodalmi díj
A "St. Martin" című novella, amely először a Grand Streetben jelent meg, bekerült a Legjobb amerikai novellák 1997 közé.
1997 Guggenheim Ösztöndíj
1998 Lannan irodalmi díj
1999 Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres szépirodalomért és fordításért.
"Betrayal" egy rövid novella, amely először a Hambone-ban jelent meg, bekerült a The Best American Poetry 1999-be.
Az "A Mown Lawn," című rövid novella, amely először a McSweeney's-ben jelent meg, bekerült a The Best American Poetry 2001-be.
2003 MacArthur Fellows Program
A 2007-es National Book Award fikció döntőse, Varieties of Disturbance: Stories
A "Men" című rövid novella, amely először a 32 versben jelent meg, bekerült a 2008-as The Best American Poetry-be.
Az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia 2013-as Award of Merit-érem
2013-ban a Philolexian Society díja kiemelkedő irodalmi teljesítményért
↑Teicher, Craig Morgan (2009. október 11.). "Collected Stories of Lydia Davis". The Plain Dealer. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. március 20.
↑"2020 Winner" (amerikai angol nyelven). The PEN/Faulkner Foundation. 2019. július 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 25.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lydia Davis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.