| Makhaira | |
 | |
| Mükénéi kardok rekonstrukciói, az alsó egy makhaira típusú kard | |
| Hatótávolsága | közelharc |
| Mozgathatósága | mozgatható |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Makhaira témájú médiaállományokat. | |
A makhaira ókori görög fegyver és eszköz, általában egy nagy kés vagy kard, megjelenésében hasonló a modern machetéhez, egy éle van.
.jpg)
A görög mákhaira (görögül: μάχαιρα, többes számban mákhairai), a machaira vagy machaera szóval rokon: mákhē: "egy csata", mákhesthai: „harcolni”. Eredete az indoeurópai alapnyelv *magh- szavából származik.
Homérosz említi a makhairát egy nem túl nagy háztartási késként. A korabeli szövegekben a μάχαιρα szónak többféle jelentése van, gyakorlatilag bármilyen késre vagy kardra utalhat, akár egy sebészi szikére is, de harci környezetben gyakran egyélű kardra utal; egy olyan kardra, amelyet elsősorban vágásra, nem pedig szúrásra terveztek.
Az Újszövetség koiné nyelvű fordítása a makhaira szót általános értelemben használja a kard megnevezésére, nem tesz különbséget a római katonák fegyverei és a gladius között. Úgy tűnik, ez a kétértelműség hozzájárult az apokrif málkhoszhoz, ez egy rövid, görbe kard, amelyet Péter használt egy Málkhosz nevű rabszolga fülének levágására Jézus elfogásakor. A fegyver az ókori meghatározás szerint egyértelműen egy makhaira volt, mivel az Újszövetségben a szót nem egyértelműen használják, a válasz nem egyértelmű.
A makhaira a klasszikus latinban machaera, kard néven szerepelt. A dimachaerus egy római gladiátortípus volt, amely két karddal harcolt. A modern görögben a szó kést jelent.
A modern időkben a kutatók a penge előre íveltsége (kópisz) vagy annak hiánya (makhaira) alapján különböztetik meg a két fegyvert, mert mindkettő nagyon régi megnevezés.
A makhaira különböző méretben és formában létezett, regionális eltérésekkel, és nem kizárólag az ókori Hellász területén. A görög művészetben a lakedaimóni és perzsa seregek egyélű kardokat használnak, de a perzsa feljegyzések szerint elsődleges gyalogsági kardjuk kétélű és egyenes volt, hasonlóan a görög xiphoszhoz. A görög vázafestészetben a makhairai nagyon ritkán jelenik meg i. e. 530-tól, bár ábrázolásuk egyre gyakoribbá válik a „vörös alakos” kerámiákon i. e. 510-től kezdődően.
A műalkotásokon ábrázolt makhaira egyélű fegyver, a penge vágórészénél a hegye felé kitágul, konvex alakban. Ez a súlyt, tehát a lendületet, a penge ezen részébe vezette, megkönnyítve a különösen erőteljes vágásokat. A penge alakja lehetővé tette a makhaira számára, hogy átvágja a csontot is.
Annak ellenére, hogy a művészetben gyakran ábrázolják őket, az ilyen típusú kardok régészeti leletei ritkák.
Xenophón szerint a xiphosz volt a korabeli görög katonák hagyományos kardja, de a lovasság számára a makhaira használatát ajánlotta: „A xiphosz helyett a kopist ajánlom, mert a ló hátáról a machaira vágása jobban szolgál, mint a xiphosz szúrása.” (Xenophón, 12:11). Érvelése összhangban van a lovasság vágó kardokkal való felfegyverzésének általános gyakorlatával az évszázadok során. A görög művészet és Xenophón további kommentárjai arra utalnak, hogy a lovasság által használt kard szélesebb volt, mint a modernebb szablya; inkább hasonlított a falchionra vagy akár a machetére.
A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a makhaira azokon a területeken volt elterjedt, ahol nem annyira a falanx hadrendje volt a jellemző, hanem inkább a lovasság.
Néhány példa olyan állatokra, amelyek latin nevében szerepel makhaira vagy machaira szó:
Ez a szócikk részben vagy egészben a Makhaira című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.