A xiphosz (ógörögül: ξίφος [ksípʰos]; többes számban xiphe, ógörög ábécével: ξίφη [ksípʰɛː], magyarul ph-val kell kiejteni) egy kétélű, egykezes, vaskori egyenes rövidkard vagy tőr, amelyet a hellén gyalogos katonák használtak kb. i.e. 800 és 400 között. A hoplita elsődleges fegyvere a dorü nevű lándzsa volt, a xiphosz pedig a tartalék. A penge általában 45–60 cm hosszú volt, bár a spártaiak állítólag a görög–perzsa háborúk idején inkább a mindössze 30 cm hosszú pengéket, gyakorlatilag tőröket részesítették előnyben.
Egy görög xiphosz és hüvely modern rekonstrukciója.
Etimológia
Vasból készült xiphosz, Thesszaloniki Múzeum.
A xiphosz az a szó, amelyet Homérosz a kard megnevezésére használt. A leírás szerint a fegyver kétélű volt, a hegyétől számított hosszának körülbelül kétharmadánál volt a legszélesebb.
A szó a mükénéi görög nyelv leírására használt lineáris B írásban is előfordul: qi-si-pe-e alakban. Felvetették az arab nyelvűszaifun („kard”) és az egyiptomi sēfet közötti kapcsolatot, bár ez nem magyarázza a mükénéi nyelvben előforduló ajak-fogmeder mássalhangzó (labioveláris) jelenlétét. Egy másik elmélet az oszét äxszirf („sarló”) szót hozza kapcsolatba a hellén kard nevével, ami egy lehetséges indoeurópai ősből, a *kwsibhro-ból alakult ki.
Felépítése
Vasból készült xiphosz, kópisz és vas lándzsahegyek, Thesszaloniki Múzeum.
A penge keresztmetszete rombusz- vagy lencse alakú, néhány esetben a közepén megvastagított gerinc húzódik. Meglehetősen könnyű fegyver volt, súlya körülbelül 450–900 g. Pengéjének levél alakja alkalmassá tette mind vágásra, mind szúrásra. A kialakítás eredete a bronzkorra nyúlik vissza; a xiphosz pengéje szinte teljesen megegyezik a mükénéi naue II kardéval, csak bronz helyett már vasból készült. Valószínű, hogy a xiphosz a naue II kardtípus természetes továbbfejlesztése, de kifinomultabb markolat-kialakítással.
A levél alakú rövid kardok nem korlátozódtak kizárólag a hellén világra, hanem a késő bronzkorban különböző nevek alatt egész Európában megtalálhatók voltak. Például a xiphos-szal egyidőben létező korai kelta la tène kultúra rövid kardjainak kialakítása gyakorlatilag megegyezett a xiphosz-szal.
A xiphosz markolatának felépítése a legtöbb esetben a késekhez hasonló, nyeléhez vagy helyi fafajokat vagy egzotikusabb importárukat, mint ébenfát és állati csontot használtak. A két lapot két vagy három szegeccsel rögzítették a markolattüskéhez, majd reszeléssel simára csiszolták, így kialakítva a markolat jellegzetes ovális alakját. A kézvédők általában „híd” alakúak voltak, és vagy szintén szerves anyagból, vagy vasból, vagy a kettő kombinációjából készültek, és szintén szegecsekkel voltak rögzítve mindkét végén. Néhány Olaszországban vagy Macedóniában talált kard markolatát kétoldalt a fa rész fölött egy-egy extra vaslemezzel erősítették meg (lásd a fenti legelső képet).
Találtak olyan kardokat is, amelyek markolatát arany bevonattal díszítették. Ezek valószínűleg ünnepi célra készültek, mivel mindig temetkezési helyeken találták meg őket.
Aktaión halála, xiphosz-szal védekezik saját kutyái ellen. Festett váza Metapontóból, i. e. 390–380 körül.
A xiphosz viszonylag ritka lelet, de más vasfegyverek mellett ezek is megtalálhatóak a temetkezési helyeken, ami mind egy család társadalmi helyzetét, mind a vaskorban való folyamatos használatot jelzi.
A fegyvert általában a bal kar alatt, vállon átvetett kardszíjon viselték. Leginkább akkor használták, ha a lándzsa eltört, az ellenség elvette, vagy testközeli harc miatt kellett fegyvert váltani.
↑Harvey J. S. Withers (2010). Kardok és szablyák képes enciklopédiája. Kossuth Kiadó. 17.o.
↑George Cameron Stone, A Glossary of the Construction, Decoration, and Use of Arms and Armor.
↑Qi-si-pe-e: kard, *qi-si-po a szó kettős számú alakja; jelentése „két kard”. A PY Ta 716 táblán található. A mükénéi nyelvű pa-ka-na talán a phasganon (φάσγανον), a kardra utaló homéroszi szó igazolt formája.
↑Sue Brunning. The sword in early Medieval Northern Europe: experience, identity, representation. Woodbridge.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Xiphos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
