| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Manu Chao | |
| Született | 1961. június 21. (65 éves) Párizs |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Kirá Chao |
| Szülei | Ramón Chao |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | |
| Híres dal | Clandestino |
| Hangszer | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Manu Chao témájú médiaállományokat. | |
Manu Chao, eredeti nevén José-Manuel Thomas Arthur Chao (Párizs, 1961. június 21. –) spanyol-galego származású, de francia születésű, többnyire latin zenét játszó Goya- és Latin Grammy-díjas zenész, énekes.
Szülei Spanyolországból Párizsba emigráltak. Apja, Ramón Chao író, Galiciából származik. Manu Chao Párizsban született és gyermekkorát Párizs közelében töltötte.
A párizsi alternatív zenei közösség jól ismert tagja. Alapítója és tagja volt több zenekarnak, így például a Hot Pants-nek, vagy a Los Carayos-nak. 1987-ben testvérével, a trombitás Antoine Chaóval és unokatestvérével, a dobos Santiago Casariegóval megalakította a Mano Negra nevű zenekart. A zenekar népszerű lett Európában, de turnéztak Latin-Amerikában is. Fennállása során a Mano Negra négy lemezt adott ki: 1988-ban a Patchanka, 1989-ben a Puta's Fever 1991-ben pedig a King Of Bongo, majd 1994-ben a Casa Babylon jelent meg.
Manu Chao 1998-ban önálló lemezzel jelentkezett, a Clandestino című albummal. Az albumból – amelyen a népszerű Bongo Bong / Je ne t'aime plus című szám is szerepel – ötmillió példányt adtak el.
2003-ban az 1983-as alapítású Les Wampas nevű punk-rock együttes első sikerét a Manu Chao című dalával érte el, aminek a refrénje a következőképp fordítható: "Ha enyém lenne Manu Chao pénztárcája, Kongóban nyaralnék… Ha enyém lenne Louise Attaque bankszámlája, húsvétig haza se jönnék."
Didier Wampas kritikusan szemléli egyes művészek viselkedését (Manu Chao, Noir Désir), akik a rendszer kritikusainak mutatják magukat, miközben igen jól megélnek belőle.