Mariss Jansons

Mariss Jansons
SzületettMariss Ivars Georgs Jansons
1943. január 14.
Riga
Elhunyt2019. december 1. (76 évesen)
Szentpétervár
Állampolgársága
SzüleiArvīds Jansons
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze (1979)
  • Spellemannprisen i klassisk musikk/samtidsmusikk (1981, Oslo Philharmonic)
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze (1986)
  • Medal of St. Hallvard (1986)
  • Spellemannprisen i klassisk musikk/samtidsmusikk (1990, Oslo Philharmonic)
  • Oslo City Culture Award (1993)
  • Spellemann Award for choir record of the year (1993, Truls Mørk, Oslo Philharmonic)
  • Spellemann Award for choir record of the year (1995, Truls Mørk, Londoni Filharmonikus Zenekar)
  • Knight Grand Officer of the Order of Merit (2000)
  • Hans von Bülow Medal (2003)
  • Három Csillag érdemrend (2006. május 23.)
  • Bajor Érdemrend (2007)
  • Echo Klassik – Conductor of the Year (2007)
  • Bécs tartomány arany díszjelvénye (2007. január 15.)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (2009)
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (2010)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2013)
  • Ernst von Siemens Music Prize (2013)
  • Medal of Honor for St. Petersburg (2013. március 31.)
  • Knight of the Order of the Netherlands Lion (2013. november 1.)
  • Léonie Sonnings musikpris (2018)
  • Herbert von Karajan Prize (2019)
Halál okaszívbetegség
SírhelyeLityeratorszkije mosztki
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszer
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariss Jansons témájú médiaállományokat.

Mariss Ivars Georgs Jansons (Riga, 1943. január 14. – Szentpétervár, 2019. november 30.) lett karmester.

Élete, munkássága

Jansons 1943-ban Rigában született, amely a második világháború idején német megszállás alatt állt. Szülei zenészek voltak, apja Arvīd Jansons, a Rigai Operaház karmestere, anyja Iraīda Jansons, az opera vezető énekese volt. Az anya, aki zsidó volt, titokban szülte meg gyermekét, majd sikerült kiszöknie vele a rigai gettóból.

A háború után a szülők minden nap bevitték a gyermeket az operába, háromévesen gyakorlatilag az egész napot ott töltötte, nézte a próbákat és az előadásokat. Először az apjától kezdett hegedűt tanulni, majd Riga legjobb zeneiskolájában tanult tovább (Gidon Kremer is ott tanult). 1956-ban Arvīd Jansonst kinevezték a Leningrádi Filharmonikus Zenekar asszisztens karmesterévé, Jevgenyij Mravinszkij mellé. A gyermeknek az iskolában először oroszul kellett megtanulnia, majd 14 éves korában a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneakadémián karmesteri tanulmányokba kezdett Nyikolaj Rabinovicsnál. Amikor 1968-ban Herbert von Karajan koncerteket adott a Szovjetunióban, egy mesterkurzus keretén belül 12 fiatal karmester közül Mariss Jansonst és Dmitrij Kitajenkót választotta ki a legjobbnak. Meghívta őket Berlinbe, hogy ott tanuljanak, de ez a szovjet időkben nem sikerülhetett. 1969-ben azonban változott a helyzet, néhány hallgatóval együtt kiküldték Bécsbe, hogy Hans Swarowskynál tanuljanak. Jansons ezután Salzburgban, Karajannál folytatta tanulmányait. 1971-ben második díjat nyert a Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterversenyen, és Karajan meghívta asszisztensének, de ezt a szovjet hatóságok nem tették lehetővé.

1973-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok társkarmesterévé, majd 1985-ben első karmesterévé. A zenekart számos sikeres turnén vezényelte Európában, Amerikában és Japánban. 1979-ben az Oslói Filharmonikusok művészeti vezetője lett, és szép sikereket ért el a zenekarral, turnéztak és számos figyelemreméltó hangfelvételt készítettek. Norman Lebrecht zenekritikus szerint „Skandinávia legjobb zenekarává tette, valóban csoda volt, amit tett”. 1985-től 1988-ig a BBC Walesi Szimfonikus Zenekarának vendégkarmestere is volt. 1995-ben kinevezték a Szentpétervári Konzervatórium karmester professzorának, miként korábban apját is. 1996-ban, az oslói Bohémélet előadása közben súlyos szívrohamot kapott, majd alig öt hét múlva egy második szívroham következett. Ekkor egy defibrillátort ültettek be a mellkasába. (Apja 1984-ben szívroham következtében hunyt el Manchesterben, ahol a Hallé Zenekart dirigálta.) Az oslói megbízatást 2000-ben felmondta. Közben fokozatosan a nemzetközi figyelem középpontjába került, és több neves zenekarral működött együtt, például 1992-től a Londoni Filharmonikus Zenekarral, amelynek első vendégkarmestere volt, 1994-ben vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat a salzburgi fesztiválon. 1997-ben a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett Lorin Maazel után. Itt is, mint Oslóban, jelentősen javította a zenekar, illetve előadásaik színvonalát. A pittsburghi megbízatást a 2003–2004-es koncertidény után felmondta, mert kevesebbet akart utazni. 2003-ban elfogadta a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, majd 2004-ben az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra felkérését. A bajor zenekarral – többszöri hosszabbítás után – 2024-ig tartó szerződést írt alá, de egészségi állapota miatt a Concertgebouw-t a 2015-ös szezon végén elhagyta. A Bécsi Filharmonikusok háromszor is, 2006-ban, 2012-ben és 2016-ban hívták meg hagyományos újévi koncertjükre.

Művészete

Mariss Jansonst nemzedéke egyik legkiválóbb zenészének ismerte el a szakma, a 21. század elejétől gyakran a legnagyobb élő karmesternek nevezték. Kiváló felvételei, koncertjei és turnéi, valamint számos rádió- és televíziós fellépés révén vált ismertté és kedveltté a közönség előtt világszerte. Stílusában erőteljesen jelen volt a fegyelem és az inspiráció, és miközben rendkívül igényes volt a zenekari játékosokkal szemben, a kapcsolata velük a legkevésbé volt autokratikus vagy fölényes. Vendégként a világ számos nagy zenekarát vezényelte. Észak-Amerikában a Cleveland Orchestra, a Philadelphia Orchestra, a New York Philharmonic Orchestra, a Boston Symphony Orchestra, a Chicago Symphony Orchestra, a Toronto Symphony Orchestra, valamint Baltimore, Los Angeles és Montreal szimfonikus zenekarai. Gyakran vezényelte Európa vezető zenekarait is, köztük a Berlini Filharmonikusokat, a Londoni Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekart, a Bécsi Filharmonikusokat, a Bécsi Szimfonikus Zenekart, az Izraeli Filharmonikus Zenekart, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Zürich Tonhälle Zenekart. 1995 óta évente megjelent a salzburgi fesztiválon az Oslói Filharmonikus Zenekarral, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral, a Bécsi Filharmonikus Zenekarral és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral. 2007 októberében az evangélikus Jansons Beethoven 9. szimfóniáját vezényelte XVI. Benedek pápa és 7000 fős hallgatóság előtt a VI. Pál hangversenyteremben. Repertoárja számos zeneszerző műveiből állt össze, többek között Berlioz, Brahms, Dvořák, Saint-Saëns, Csajkovszkij, Wagner, valamint a 20. század klasszikusai, köztük Bartók, Dukas, Honegger, Mahler, Prokofjev, Rachmaninov, Ravel, Respighi, Sosztakovics, Sibelius, Stravinsky és mások szerzeményeiből.

Korai hangfelvételeit főleg a Chandos kiadó jelentette meg, majd 1986-ban az EMI-vel kötött szerződést, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával való együttműködése során pedig a zenekar saját kiadója, a BR Klassik adta ki a felvételeiket. Diszkográfiájából kiemelkedik az Oslói Filharmónia Zenekarral felvett Csajkovszkij-szimfóniák teljes sorozata, vagy a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral rögzített teljes Rachmaninov szimfóniaciklus, a Sosztakovics-szimfóniák felvételei különféle zenekarokkal.

Magánélete

Jansons lett és orosz állampolgársággal rendelkezett. Kétszer nősült. Első feleségétől, Irától született Ilona lánya zongoraművész lett. A házasság az oslói évek alatt ért véget. Második felesége (1976-ban vette el), Irina Outchitel logopédus volt. Jansons 2019 decemberében hunyt el a szentpétervári Tolsztoj-házban lévő otthonában.

2018-ban, 75. születésnapja tiszteletére közös lett-holland fejlesztésű új tulipánfajtát neveztek el róla.

Díjai, elismerései

Felvételei

Válogatás az AllMusic nyilvántartásából.

Jegyzetek

  1. 1 2 "www.theguardian.com/music/2019/dec/01/mariss-jansons-obituary".
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
  3. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  8. ↑ "Zum Tod von Mariss Jansons Ein Dirigent von Weltruhm". Deutschlandfunk Kultur. 2019. december 1.
  9. ↑ "Conductor emeritus Mariss Jansons 1943-2019". Royal Concertgebouw Orchestra. 2019. december 1.
  10. ↑ "www.mensenlinq.nl/mensenlinqads/full/Persgroep/20191202/80429321.jpg".
  11. ↑ "Mariss Jansons: 'Outstanding' conductor mourned". 2019. december 2. Hozzáférés: 2019. december 4.
  12. ↑ "Mariss Jansons, Who Led Top Orchestras, Dies at 76". 2019. december 2. Hozzáférés: 2019. december 4.
  13. ↑ "Le chef d'orchestre letton Mariss Jansons est mort". 2019. december 1.
  14. ↑ "Mariss Jansons". France Musique. Hozzáférés: 2020. január 11.
  15. ↑ "theaterencyclopedie.nl/id/01944072-b1b6-73da-9e6e-278abc0602f8".
  16. ↑ "www.francemusique.fr/personne/mariss-jansons".
  17. ↑ "oslobyleksikon.no/side/St._Hallvard-medaljen".
  18. ↑ Norsk biografisk leksikon, Mariss_Jansons
  19. ↑ "Dirigenten Mariss Jansons er død". 2019. december 1.
  20. ↑ "www.br-so.de/symphonieorchester/maestro-mariss-jansons/". Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks.
  21. ↑ "Pasniedzot Triju Zvaigžņu ordeni diriģentam Marisam Jansonam Rīgas pilī 2006.gada 23.maijā". 2006. május 24.
  22. 1 2 "Mariss Jansons". 2011. augusztus 19.
  23. ↑ "Hohe Auszeichnungen für Mariss Jansons und Thomas Angyan". Bécs. 2007. január 15.
  24. ↑ "Ordensverleihung zum Tag der Deutschen Einheit". 2013. október 4.
  25. ↑ "Bekanntgabe der Verleihungen vom 1. Oktober 2013". szövetségi elnök. 2013. szeptember.
  26. ↑ "www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html".
  27. ↑ "www.francemusique.fr/personne/mariss-jansons".
  28. ↑ "Дирижёру Марису Янсонсу вручен знак «За заслуги перед Санкт-Петербургом»". 2013. március 31.
  29. ↑ "Dirigent Mariss Jansons geridderd". 2013. november 6.
  30. ↑ "www.crescendo-magazine.be/journal/prix-herbert-von-karajan-2019/".
  31. ↑ "www.nytimes.com/2019/12/02/arts/music/mariss-jansons-dead.html".
  32. 1 2 3 Hughes
  33. 1 2 Manheim
  34. ↑ Millington
  35. 1 2 3 Naxos
  36. 1 2 3 BCW
  37. ↑ LSM
  38. ↑ Tulipán
  39. ↑ AllMusic

Források