Maxine Jones (Paterson, 1962. január 16. –) amerikai énekesnő, dalszerző, színésznő, aki leginkább az En Vogue együttes alapító tagjaként lett ismert − ami minden idők egyik legkelendőbb lánycsapata volt a világon. Jones több mint 20 millió lemezt adott el az En Vogue-gal. Ő énekelte a szólót az En Vogue védjegyévé vált „My Lovin' (You're Never Gonna Get It)” és „Don't Let Go (Love)” című kislemezeken, amelyek több mint egymillió példányban keltek el. Munkássága számos díjat és jelölést hozott neki, köztük két American Music Awards-ot, egy Billboard Music Award-ot, négy MTV Video Music Awards-ot és négy Soul Train Music Awards-ot.
Pályafutása
A New Jersey állambeli Patersonban született. édesanyja 5 éves korában meghalt. Jones három nővérével tizenötévesen a kaliforniai Oaklandbe költözött. Ekkor egy fodrászszalonban dolgozott.
1988-ban Jonest Dawn Robinsonnal és Cindy Herronnal Denzil Foster és Thomas McElroy producerek egy háromfős lányegyüttessé formálták. Miután Terry Ellis is beszállt, az En Vogue nevet adták nekik. Debütáló albumuk felvétele 1989-90-ben készült. Kiadtá első kislemezüket, a „Hold On”-t, amely az első helyen végzett a Hot R&B/Hip-Hop Songs listáján. Később ugyanebben az évben a kiadták a „Born to Sing” albumot, amely egymillió példányban kelt el az Egyesült Államokban.
1992-ben megindult a sikeraszéria. 1996-ban az En Vogue kiadta a „Don't Let Go (Love)” című számot, amelyben Jones énekelte a főszerepet.
2001-ben Jones elhagyta az En Vogue-ot, hogy a családjára koncentráljon, helyére Amanda Cole került. Az En Vogue ötödik albumának megjelenése után Jones visszatért a zenekarhoz. 2004. végén Jones turnézott az En Vogue-gal. 2012. áprilisáig folytatta a fellépéseket az En Vogue-gal.
2012. októberében Jones és Dawn Robinson énekes megjelent az Access Hollywood tévénél bejelenteni egy új lánycsapat megalapítását „Heirs to the Throne” néven. A duó elindította saját weboldalát. Számos helyszínen is felléptek egy harmadik taggal, Shaunté Usuallal. A következő évben Robinson és Jones útjai elváltak, Jones pedig megalapította saját új csapatát „En Vogue to the Max” néven. A korábbi csoporttársak egymillió dolláros kártérítést követeltek. A per azonban nem tudta bebizonyítani, hogy Jones névhasználata kárt okozott volna a cégnek.
2015-ben Jones elindította saját rádióműsorát „Max Radio” címmel. 2016-ban turnéra indult Teresa D. Ballard „Suspicion, Lies, and Death by Pies!” című színdarabjával. 2017. márciusában bejelentette önéletrajzi önsegítő könyvének, az „A Smart Girl's Guide to Girl Groups”-nak a megjelenését. 2017. júniusában kiadta a „Don't Let Go (Love)” duettfeldolgozását az ausztrál énekessel, Greg Goulddal.
2019. végén Jones és Dawn Robinson „The Funky Divas” néven turnéztak. 2022. végén Jones kiadott egy kislemezt „Not Your Freak” címmel, amelyen Big Freedia is közreműködött. 2024. februárjában Jones kiadta a „We Don't Need Another Hero (Thunderdome)” feldolgozását.
2025. februárjában Jones újra csatlakozott az En Vogue-hoz.
Maxine Jones hangterjedelme három oktávot ölel fel. Klasszikusan képzett szoprán. Gyakran vállal komolyabb dalszerzést. Jones Chaka Khant nevezi meg fő zenei inspirációjaként. Mellette Gladys Knight, Aretha Franklin, Tina Turner és Patti LaBelle is említést érdemel.
