Meshell Ndegeocello

Meshell Ndegeocello
Pop Conference, Seattle, 2014.
Pop Conference, Seattle, 2014.
Életrajzi adatok
Születési névMichelle Lynn Johnson
BecenévMeshell Suhaila Bashir-Shakur
Me'Shell Ndegéocello
Született1968. augusztus 29. (58 éves)
Nyugat-Berlin
Származásafroamerikai
SzüleiJacques Johnson, Helen Johnson
IskoláiOxon Hill High School, „Duke Ellington” School of the Arts
Pályafutás
Műfajokfunk, soul, jazz, hiphop, reggae, rock
Hangszer
Hangalt
Díjak
  • Grammy Award for Best R&B Song (63. Grammy-gála, 2021)
  • GLAAD Media Award for Outstanding Music Artist (1997)
  • Grammy Award for Best Alternative Jazz Album (The Omnichord Real Book, 2024)
  • Grammy Award for Best Alternative Jazz Album (No More Water: The Gospel of James Baldwin, 2025)
  • Billboard Music Award for Best R&B/Urban Clip New Artist (1994)
  • California Music Award for Outstanding R&B Album (Bitter, 2000)
Tevékenység
  • dzsesszgitáros
  • énekes
  • énekes-dalszerző
  • rapper
  • basszusgitáros
  • felvételt készítő művész
  • zenész
  • gitáros
Kiadók
  • Maverick Records
  • EmArcy
  • Naïve Records
  • Blue Note Records
IPI-névazonosító
  • 00254286263
  • 00129117880
  • 00240158106
Meshell Ndegeocello weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Meshell Ndegeocello témájú médiaállományokat.

Meshell Ndegeocello (Nyugat-Berlin, 1968. augusztus 29. –) amerikai énekesnő, dalszerző. Ndegeocello Michelle Lynn Johnson néven született Nyugat-Berlinben, ahol apja, Jacques Johnson az amerikai hadsereg törzsőrmestere (és szaxofonos) volt, édesanyja pedig ugyanott egészségügyi dolgozó volt. Ndegeocello felvette a azt vezetéknevet, ami szuahéliül azt jelenti, hogy „szabad madár”. Karrierje során néhányszor változott a neve a lemezkiadók kezében − művésznevének helyes írásmódja 2001-től Meshell Ndegeocello.

Tizenháromszor jelölték Ndegeocello-t Grammy-díjra, amit háromszor el is nyert.

Pályafutása

Washington D.C.-ben nőtt fel. Tinédzserként vette fel a Ndegeocello nevet. Nina Simone és Miles Davis csodálójaként újraélesztette a soul-zenét, amit ötvözvózött funkkal, hiphoppal, reggae-vel, rockkal és a dzsesszel.

Az 1990-es években Lilith Fairrel turnézott, és „kétnemű” külsőt öltött.

Zenéje számos filmben szerepelt: How Stella Got Her Groove Back, Lost & Delirious, Batman & Robin, Love Jones, Love & Basketball, Talk to Me, Tyler Perry's Daddy's Little Girls, The Best Man, Higher Learning, Down in the Delta, The Hurricane, Noah's Arc: Jumping the Broom, Soul Men, and Biker Boyz. Legújabb filmjéhez való hozzájárulása a „My Soul Don't Dream” című dal ének- és basszusgitáros előadása Keb’ Mo’ énekes-gitárossal.

Olyan albumokon is közreműködik, mint a Basement Jaxx, az Indigo Girls és a The Blind Boys of Alabama, valamint vokalistaként Madonna „Bedtime Stories” című albumán, basszusgitárosként a The Rolling Stones „Bridges to Babylon” című albumán. Legnagyobb slágere Van Morrison „Wild Night” című dalának feldolgozása, amelyet John Mellencamp-pel közösen énekelnek.

„Tie One On” című dalát 2010. február 23-án a Starbucks iTunes heti kedvencévé választották. Ndegeocello biszexuális. Fényre ézékeny epilepsziában szenved, ezért nem tolerálja a vakuk használatát fellépésein.

Diszkográfia

Filmek

Díjak

Jegyzetek

  1. 1 2 "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 13.
  2. ↑ "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2023. június 17.

Források