Michael Ende

Michael Ende
Michael Ende egy 1990-es tévéinterjúban
Született	Michael Andreas Helmut Ende 1929. november 12. Garmisch-Partenkirchen
Elhunyt	1995. augusztus 28. (65 évesen) Filderklinik
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Házastársa	Ingeborg Hoffmann (1964-1985) Mariko Sato (1989-1995)
Szülei	Luise Bötticher Edgar Ende
Foglalkozása	író gyermekkönyvíró forgatókönyvíró sci-fi író novellaíró fantasyíró színész rendező költő zenész librettista Liedermacher
Kitüntetései	Lista a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje Hugo-Jacobi-Preis (1967) Großer Preis der Deutschen Akademie für Kinder- und Jugendliteratur e.V. Volkach (1980) Pier Paolo Vergerio European Prize for Children's Literature (A Végtelen Történet, 1981) Zilveren Griffel (1983) Pipe Smoker of the Year (1986) Bayerischer Poetentaler (1986)
Halál oka	gyomorrák
Sírhelye	müncheni Waldfriedhof
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	regény, novella
Első műve	A mutatványos (szonett)
Fontosabb művei	Momo A Végtelen Történet
Irodalmi díjai	Hans Christian Andersen-díj, Német Fantáziadíj, Szövetségi Érdemkereszt
Michael Ende aláírása
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Ende témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Michael Andreas Helmuth Ende (Garmisch-Partenkirchen, 1929. november 12. – Filderstadt-Bonlanden, 1995. augusztus 28.) német író, aki gyermekkönyvei révén vált ismertté.

Élete

Michael Ende 1929-ben született Edgar Ende szürrealista festő és felesége gyermekeként. Első életéveit Münchenben töltötte, ide járt gimnáziumba is.

Néhány héttel a második világháború vége előtt behívták a hadseregbe, ám ő inkább elmenekült. Csak 1948-ban sikerült befejeznie gimnáziumi tanulmányait Stuttgartban. Ezt követően 1948 és 1950 között Münchenben színi iskolába járt, amelyet sikeresen elvégzett.

1953-ig különböző színházakban dolgozott, ahol politikai kabarék szövegeit írta. 1954 és 1962 között a Bayerischer Rundfunk nevű rádióadó filmkritikusa volt.

Saját, zömében drámai színdarabjai azonban nem hozták meg Ende számára a várva várt sikert. Gombos Jim és Lukács, a masiniszta című gyermekeknek szóló kéziratát tizenkét kiadó utasította el, mígnem 1960-ban a Thienemann kiadó jóvoltából megjelenhetett, és egy csapásra ismertté tette a szerzőt. Az anyagi függetlenséget a második kötet, a Gombos Jim és a rettegett 13 kiadása (1962) hozta meg számára.

1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok „gyerek-firkász”-nak („Schreiberling für Kinder”) titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból. Olaszországban született meg 1973-ban hatalmas sikert elérő meseregénye, a Momo, amelyet ő maga illusztrált.

1978-ban bemutatták a könyvből készült operát, 1985-ben pedig a filmet, amelyben Ende kisebb mellékszerepet vállalt.

1979-ben született meg leghíresebb műve, A Végtelen Történet, amelynek 1984-es megfilmesítésétől azonban elhatárolódott, mert túlságosan giccsesnek tartotta.

1985-ben elhunyt a felesége. Ende ezt követően visszaköltözött Münchenbe. 1989-ben elvette feleségül Mariko Sato japán fordítót, aki átültette az író néhány művét japán nyelvre.

1995-ben Stuttgart közelében hunyt el gyomorrákban. Münchenben nyugszik. Síremléke, amelyet Ludwig Valentin Angerer tervezett, egy túlméretezett, bronzból készült nyitott könyv, amelyből műveinek mesefigurái nőnek ki.

Ende a huszadik század legkedveltebb és legsikeresebb német nyelvű szerzőinek egyike, akit az irodalomkritikusok azonban szinte teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Nagy sikerét és ismertségét részben a két regényéből készült filmeknek is köszönheti.

Fontosabb művei

• 1960 Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (Jim Knopf und Lukas der Lokomotivführer)
• 1962 Gombos Jim és a Rettegett 13 (Jim Knopf und die wilde 13)
• 1967 A játékrontó (Die Spielverderber)
• 1969 Das Schnurpsenbuch
• 1972 Tranquilla Trampeltreu, az állhatatos teknősbéka (Tranquilla Trampeltreu, die beharrliche Schildkröte)
• 1972 Momo (Momo)
• 1978 A kis paprikajancsi (Das kleine Lumpenkasperle)
• 1978 Lirum Larum Willi Warum
• 1978 Álomfaló csodamanó (Das Traumfresserchen)
• 1979 A Végtelen Történet (Die unendliche Geschichte) - első magyar kiadás: Árkádia Könyvkiadó, 1985, puhafedeles
• 1981 A sárkány és a pillangó (Der Lindwurm und der Schmetterling Oder der seltsame Tausch)
• 1982 Az árnyékvarrógép (Die Schattennähmaschine)
• 1982 Bűvészmese (Das Gauklermärchen)
• 1983 Tükör a tükörben (Der Spiegel im Spiegel)
• 1984 Norbert Nackendick balladája (Die Ballade von Norbert Nackendick)
• 1984 Filemon Faltenreich
• 1985 Der Giggolori
• 1986 Álmok zsibvására (Trödelmarkt der Träume – Mitternachtslieder und leise Gedichte)
• 1987 Norbert Nackendick vagy a csupasz orrszarvú (Norbert Nackendick Oder Das nackte Nashorn)
• 1988 Ofélia árnyékszínháza (Ophelias Schattentheater)
• 1989 A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka (Der satanarchäolügenialkohöllische Wunschpunsch)
• 1990 Történet a tálról és a kanálról (Die Geschichte von der Schüssel und dem Löffel)
• 1991 Ilka titka (Lenchens Geheimnis)
• 1992 A szabadság börtöne (Das Gefängnis der Freiheit)
• 1993 A csábító (Der Rattenfänger)
• 1993 Teddy és az állatok (Der Teddy und die Tiere)
• 1993 A teliholdlegenda (Die Vollmondlegende)
• 1994 Michael Ende kartotékszekrénye (Michael Endes Zettelkasten)
• 1994 Varázslóiskola és más történetek (Die Zauberschule und andere Geschichten)
• 1998 A senkikertje (Der Niemandsgarten)

Magyarul

• A végtelen történet; ford. Hárs Ernő, ill. Roswitha Quadflieg; Árkádia, Bp., 1985
• Momo avagy Furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt. Meseregény; ford. Kalász Márton, ill. a szerző; Móra, Bp., 1986
• Gombos Jim és Lukács, a masiniszta; ford. Tapodi Rika, ill. Kelemen István; Móra, Bp., 1990
• A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka; ford. Lázár Magda, ill. Regina Kehn; Európa, Bp., 1993
• Tükör a tükörben. Labirintus; ford. Lázár Magda; Officina Nova, Bp., 1995 (Kobra könyvek)
• A varázslóiskola és egyéb történetek; ford. Hárs Ernő, ill. Bernhard Oberdieck; Európa, Bp., 1996
• Michael Ende–Regina Kehn: Világgá mentem, majd jövök; ford. Leléné Nagy Márta; Minerva Nova, Szeged, 2002
• Varázslóiskola Vágyországban; ford. Hárs Ernő, ill. Kathrin Treuber; Európa, Bp., 2002
• Michael Ende–Annegert Fuchshuber: Álomfaló Csodamanó; ford. A. Katona Ildikó, Leléné Nagy Márta; Minerva Nova, Szeged, 2003
• Gombos Jim és a Rettegett 13; ford. Tapodi Rika, ill. Kelemen István; Móra, Bp., 2003 (Az én könyvtáram)
• A kis firkások; ford. Tandori Dezső, ill. Rolf Rettich; Könyvmolyképző, Szeged, 2007
• Michael Ende–Wieland Freund: Rosszcsont Rodrigó és Filkó, a fegyverhordozója; ford. Perczel Enikő; Móra, Bp., 2019

Források

• Michael Ende életrajza az Ekultúra oldalán
• Szerzői adatlapja a Molyon
• Michael Ende a PORT.hu oldalon
• Michael Ende az Internet Movie Database oldalon (angolul)

1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
3. ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
4. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
5. ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
6. ↑ "Michael Ende".
7. ↑ "Michael Ende und sein Geburtsort Garmisch-Partenkirchen Der Anfang von Ende".
8. ↑ "Michael Ende".
9. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
10. ↑ "michaelende.de/autor/biographie/krankheit-und-tod". Hozzáférés: 2026. február 10.
11. ↑ "Michael Ende".
12. ↑ "Premiums and Awards".
13. ↑ "Pfeifenraucher des Jahres". 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 28.
14. ↑ "muenchner-turmschreiber.de/der-poetentaler/". Hozzáférés: 2026. április 21.
15. ↑ "Michael Ende, 65, German Children's Writer".