| Michael J. Tyler | |
| Született | 1937. március 27. Kingston upon Thames kerület |
| Elhunyt | 2020. március 26. (82 évesen) Adelaide |
| Állampolgársága | ausztrál |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
Michael J. Tyler (Surbiton, Surrey, 1937. március 27. – Adelaide, 2020. március 26.), „a békaember”, ausztrál herpetológus és akadémikus, aki főként az Adelaide-i Egyetemen végzett, békákkal kapcsolatos kutatásairól ismert. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Tyler”.
Tyler Nagy-Britanniában született, és már korán érdeklődést mutatott a herpetológia iránt. Önkéntesként dolgozott a British Museumban, ahol azt a tanácsot kapta, hogy menjen Ausztráliába és Pápua Új-Guineába, ha úttörő kutatásokat akar végezni a kétéltűekkel kapcsolatban. 1958-1959 körül stoppal utazott Ausztráliába. 1961-ben kezdett dolgozni az Adelaide-i Egyetemen laboratóriumi technikusként, kezdetben részmunkaidőben tanult és kutatott, 1971-re pedig előléptették a Humán Fiziológiai és Farmakológiai Tanszék laboratóriumvezetőjévé. 1974-ben MSc diplomát szerzett, majd 1975-ben elnyerte a Zoológiai Tanszék docensi állását. 1979-ben főelőadóvá léptették elő, 1984-ben pedig a zoológia docensévé nevezték ki. 2002-ben doktori címet szerzett, és vendégkutató munkatárssá nevezték ki.
A kétéltűekkel kapcsolatos kutatásai Ausztráliában és más területeken egyaránt folyamatosak és kiterjedtek voltak, és olyan különböző szervezetek támogatták, mint a Dél-Ausztráliai Múzeum (1965-ben az első külföldi utazási ösztöndíja), a Mark Mitchell Alapítvány, a Rotary International, az Australian Geographic magazin, a Hamilton Laboratories, az Ausztrál Nemzeti Egyetem, a Mount Isa Mines és a World Wildlife Fund. A leíró, élőhellyel, viselkedéssel kapcsolatos, azonosítási és taxonómiai munka mellett, amely új fajok azonosítását is magában foglalja, kutatásai olyan új vegyi anyagokat vizsgáltak, amelyek gyógyszerészeti és ipari felhasználásra találtak vagy találhatnak, például folyadékegyensúlyt elősegítő gyógyszerek, fényvédő szerek és ragasztók. A békapopulációkat mint a vízi rendszerek környezeti állapotának mutatóját vizsgálta, a békamutációkat pedig mint a szennyezés jelzőit. Egyike azoknak, akik az óriásvarangy (Rhinella marina, korábban Bufo marinus) kártevői problémáján dolgoztak.
Kiemelkedő szerepet játszott a békák, sőt egész fajok eltűnésének világméretű jelenségével kapcsolatos kutatásokban, nevezetesen Ausztráliában a két gyomorköltő békafaj (Rheobatrachus vitellinus és Rheobatrachus silus) kutatásában, melyeket nem sokkal felfedezésük után kihaltnak nyilvánítottak. Élen járt az ausztrál kontinens fosszilis békáinak kutatásában is.
A békák háziállatként, potenciálisan hasznos anyagok forrásaként és a környezetminőség mutatójaként való népszerűsítése érdekében nagy nyilvánosságot kapott, azzal érvelve, hogy az ember számára hasznos fajokat szükségszerűen védeni kell. Számos, a természet világáról szóló dokumentumfilm készítésében vett részt, ilyen volt többek között a Nature of Australia (1988), az ABC Natural History Unit a BBC-vel és a WNET-tel közösen, melyet a Nature sorozat keretében sugároztak, valamint David Attenborough Life on Earth című sorozatában (1979).
Hosszú időn át volt tagja a Dél-Ausztráliai Múzeum igazgatótanácsának, amelynek 1982-1992 között elnöke is volt. A Dél-Ausztráliai Királyi Állattani Társaság elnöke, 1985-1986 között pedig a Dél-Ausztráliai Királyi Társaság elnöke volt.
Mike Tyler főként a kétéltűekről szóló számos könyv és több mint 300 tudományos cikk szerzője vagy társszerzője volt:
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)