Mike Parkes

Mike Parkes
Életrajzi adatai
Teljes neveMichael Johnson Parkes
Született1931. szeptember 24.
Richmond
Elhunyt1977. augusztus 28. (45 évesen)
Riva presso Chieri
Nemzetiségebrit brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei1959, 1966-1967
CsapataFry, Ferrari
Nagydíjak száma7 (6 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések2
Első rajtkockák1
Leggyorsabb körök0
VB-pontok14
Első nagydíjbrit 1959-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíjbelga 1967-es belga nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Mike Parkes témájú médiaállományokat.

Michael Johnson Parkes (Richmond, Surrey, 1931. szeptember 24. – Olaszország, Torino, 1977. augusztus 28.) angol autóversenyző.

Hét Formula–1-es nagydíjon vett részt, 1959. július 18-án debütált. Két dobogós helyezést ért el, és összesen 14 világbajnoki pontot szerzett. Szintén szerzett még egy pole-pozíciót is. Amikor nem versenyzett, Parkes közlekedési mérnökként dolgozott.

Pályafutása

Parkes az 1965-ös Nürburgringi 1000 km-es versenyen Graham Hill előtt, mindketten Ferrariban.

Willy Mairesse és Parkes a második helyen végeztek az 1962 májusában megrendezett Nürburgringi 1000 km-es versenyen. Ferrarijuk az azonos márkával versenyző Phil Hill és Olivier Gendebien által vezetett győztes autó után ért célba. A verseny 44 körös volt. Parkes pusztán egy autóhosszal végzett Graham Hill mögött a 28. Royal Automobile Club tourist trophy versenyen 1963 augusztusában. Umberto Maglioli és Parkes vezette a Ferrarik közül az egyiket, amelyek elfoglalták az első öt rajthelyet az 1964-es Sebringi 12 órás autóversenyen. A Ferrarikat új erőművekkel szerelték fel. Parkes ideje 3:10.4 volt. A versenyen Parkes új sebességi rekordot állított fel, és a valaha megtett legtöbb mérfölddel nyert.

Parkes és Maglioli, első alkalommal együtt dolgozva, tekintélyes távolsággal végeztek a Ferrarit vezető Ludovico Scarfiotti és Nino Vaccarella előtt. Parkes összeállt Jean Guichetval a Ferrarinál, hogy teljesítsék az 1000 km-es Classic of Monzát 1965 áprilisában. A 30 éves svájci Tommy Spichiger azonnal meghalt, amikor a Ferrari 365-ös prototípusával a pályára hajtott és az autó lángba borult. Parkes és Guichet győztek a legtöbbet vezetett Ferrari prototípusukkal, miután elvették a vezetést a John Surtees és Ludovico Scarfiotti párostól.

Formula–1

Parkes első Ferraris versenyén egy 2. helyet szerzett a Reims-en rendezett 1966-os francia nagydíjon. Jack Brabham nyerte a versenyt, és csapattársa, Denny Hulme jött be a 3. helyre a Brabham-Repcóval. Parkes megnyerte a nemzetközi Formula–1 versenyt Silverstoneban Brabham előtt 1967 áprilisában. Az 52 körös verseny volt az első Parkes szülőhazájában. A 152,36 mérföldes versenyt 1:19:39,25 alatt teljesítette 114,65 mph átlagsebességgel. A Ferrari úgy döntött, hogy benevez két 1996-os modellel az 1967-es Siracusa nagydíjra. Ez a verseny nem számított bele a Formula–1-es világbajnokságba. Az autókat Parkes és Scarfiotti vezették, Parkes vezetésével kettős győzelmet szereztek. Pikes Formula–1-es karrierje véget ért, miután eltörte mindkét lábát az 1967-es belga nagydíjon.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pontok
1959 David Fry Fry (F2) Climax Straight-4 MON 500 NED FRA GBR
DNQ		 GER POR ITA USA Hn 0
1966 Scuderia Ferrari Ferrari 312/66 Ferrari V12 MON BEL FRA
2		 GBR NED
Ret		 GER
Ret		 ITA
2		 USA MEX 8. 12
1967 Scuderia Ferrari Ferrari 312/66 Ferrari V12 RSA MON NED
5		 BEL
Ret		 FRA GBR GER CAN ITA USA MEX 16. 2

Közlekedési Mérnök

Parkes a Rootes csoportnál dolgozott 1950-1962 között, először mint gyakornok. A Rootes-nál az egyik szerepe projekt mérnökként a Hillman Imp fejlesztése volt. 1963-ban csatlakozott a Ferrarihoz fejlesztési mérnökként a közúti autók, nevezetesen a 330 GTC és a GT sportkocsik vezetőjeként. A munkától való távollétét követően, a komoly Formula–1-es balesete után visszatért a Ferrarihoz 1969-ben.

1974-ben elvállalt egy munkát, mint fő fejlesztési mérnök a Lancia Stratos fejlesztésében.

Jegyzetek

  1. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ Jenkins, Richard. "The World Championship drivers - Where are they now?". OldRacingCars.com. Hozzáférés: 2007. július 29.
  3. 1 2 Sebring 'Crasher' Swept By Ferrari, Los Angeles Times, 22 March 1964, Page B5.
  4. ↑ Phil Hill Wins Neurburgring, Los Angeles Times, 28 May 1962, Page B6.
  5. ↑ Datelines In Sports, Los Angeles Times, 25 August 1963, Page K5.
  6. ↑ Ferraris Taking Over Top 5 Sebring Spots, Los Angeles Times, 20 March 1964, Page B7
  7. ↑ Swiss Driver Dies at Monza, Los Angeles Times, 26 April 1965, Page B3.
  8. ↑ "Brabham Wins Formula One Race at Rheims", Los Angeles Times, 4 July 1966, Page B6.
  9. ↑ "English Race Driver Wins In Ferrari", Los Angeles Times, 30 April 1967, Page I8.
  10. ↑ "Ferrari to Enter Two Cars at Syracuse", Los Angeles Times, 17 May 1967, Page C6.

Külső hivatkozások