Mocsa

Mocsa
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Mocsa címere
Mocsa címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeKomárom-Esztergom
JárásKomáromi
Jogállásközség
PolgármesterUdvardi Marianna (független)
Jegyződr. Lipót Gyula László
Irányítószám2911
Körzethívószám34
Népesség
Teljes népesség2105 fő (2026. jan. 1.)
Népsűrűség31,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület67,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 40′ 16″, k. h. 18° 11′ 05″47.671200°N 18.184650°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 16″, k. h. 18° 11′ 05″47.671200°N 18.184650°E
Mocsa (Komárom-Esztergom megye)
Mocsa
Mocsa
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
Mocsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsa témájú médiaállományokat.

Mocsa község Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi járásban.

Fekvése

A Kisalföld keleti szegletében fekszik, a Bársonyos-dombsor lábánál. Határában található a Boldogasszonyi-tó. Komáromtól és Almásfüzitőtől 11-11, Tatától 12, Kocstól 7 kilométer távolságra található.

Megközelítése

A község belterületét dél felől szinte súrolja az M1-es autópálya, nyugati határszélén pedig a 13-as főút halad el, de közvetlen kapcsolata egyikkel sincsen, csak négy számjegyű mellékutakon érhető el. Északi és déli irányból, Komárom (Szőny), illetve Kocs felől a 8142-es úton, kelet felől, Naszály irányából pedig a 8141-es úton közelíthető meg a település. Vasútvonal sem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőségeket Komárom vagy Tata vasútállomásai kínálják.

Története

Mocsa első írásos említése 1237-40-ből való, Macha alakban. 1266-ban nagyobbrészt királyi harcos jobbágyok és pohárnok bocsárok lakták. Jövedelmét a királyné udvartartásának fenntartására rendelték. 1284-ben IV. László lázadásuk miatt elkobozta Alpra kun vezér fiainak itteni birtokát.

1291-ben III. András hitvese Fenenna királyné a jobbágyok és bocsárok faluját Ladomér esztergomi érseknek adta, s ekkor határait is leíratta. Az akkori leírások alapján Mocsa több részből álló település volt. Ekkor van említve Általmocsa, Mocsa, Finta-Mocsája, mint különálló települések vannak említve. Finta-Mocsája a mai Boldogasszony-puszta épületeinek helyén, Általmocsa pedig a mai Mocsa helyén terült el.

A falut a törökök 1543-ban elpusztították, 1593-ban sikertelenül próbálják a betelepítését. 1622-ben népesül be újra református magyarokkal. 1738-ban elkészül a reformátusok első temploma és iskolája is, míg a jelenleg is álló 1954-ben készül el.

Fényes Elek 1851-ben írja a község leírásánál mint érdekességet:

A helység K-i részén van egy kiapadhatatlan kútforrás, mely vizével képes az egész községet ellátni, sőt az 1749-iki szokatlan nagy szárazságban az egész körül-belül fekvő vidéket ez tartotta ki vízzel.

Az 1910-es választási zavargásokban a csendőrök sortüzétől két ember halt meg.

1945-ig Komárom vármegyéhez tartozott.

A Kocs-Igmánd-Mocsa háromszögben fekvő keserűvíz-források vizét egy ideig Mocsán is palackozták.

Tömörd-puszta

Tömörd-puszta a mai Mocsától délkeletre található. Ez az Árpád-korban három falut magába foglaló település volt. Az ősi települést még 1005-ben István király adta a pannonhalmi apátságnak, s e adományt 1093-ban I. László király és 1216-ban III. Ince pápa is megerősítette.

A helység névadásával kapcsolatban Györffy György megemlíti, hogy a török temir (vas) szóból magyar -d képzővel képzett TÖMÖRD helyneveink vasműves helyeken fordulnak elő, az utóbbi etimológiát támogatja a Mocsa falu Tömörd felé eső határában 1291-ben jelzett Rednek (szl. rednik-vasműves) helynév.

A tatárjárás előtt már három faluból álló Tömördön lovas jobbágyok, ácsok, kocsigyártók és udvarnokok éltek.

Templomát a mindenszentek tiszteletére építették, 1226-ban jövedelmét az apátság világítására, díszítésére fordították.

A tatárjárás a települést elpusztította, megmaradt lakói egy faluba tömörültek. Ma már csupán puszta.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Roboz József (független)
  • 1994–1998: Roboz József (független)
  • 1998–2002: Roboz József (független)
  • 2002–2006: Áy József (független)
  • 2006–2010: Áy József (független)
  • 2010–2014: Marschall Ferenc (független)
  • 2014–2019: Marschall Ferenc (független)
  • 2019–2024: Natkai Istvánné (független), kb. 2020-tól Udvardi Marianna néven
  • 2024– : Udvardi Marianna (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2026 között:
Lakosok száma
2142
2131
2126
2086
2127
2108
2121
2106
2105
201320142015202120222023202420252026
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,8%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% szlováknak mondta magát (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,7%, református 30%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,1% (18,4% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 90,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% ukránnak, 0,4% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szlováknak és németnek, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 29,3% volt római katolikus, 24,1% református, 0,5% görög katolikus, 0,3% evangélikus, 0,1% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 11,7% felekezeten kívüli (33,2% nem válaszolt).

Nevezetességei

A templomot Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelték fel, majd 1857-ben egy földrengés súlyos károkat okozott a templomban. 1903-ban le is égett, de a hívek adományaiból és Vaszary Kolos hercegprímás segítségével újjáépült. Berendezése 18. századi, barokk stílusú. A katolikus egyházközség őriz egy értékes aranyozott, ékkövekkel kirakott ezüst kelyhet is.

Híres személyek

  • Itt született Barbay István jegyző 1764. május 30-án.
  • Itt született Könyöki József (eredeti nevén Ellenbogen) régész 1829. február 19-én.
  • Itt született 1806-ban Nagy János református esperes-lelkész.
  • Itt született 1870-ben Farkas Géza magyar hercegprímási uradalmi intéző, közgazdasági író, országgyűlési felsőházi tag.
  • Itt született 1882-ben Pogány Béla újságíró.
  • Itt tevékenykedett Pereszlényi János református lelkész, újságíró, lapszerkesztő, költő 1862-1872 között.
  • Itt tevékenykedett Somogyi István a "templomépítő" református lelkész 1950-1965 között.

Képtár