| Bezenye | |||
| Római katolikus templom és Nepomuki Szent János-szobor | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Mosonmagyaróvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Márkus Erika (független) | ||
| Irányítószám | 9223 | ||
| Körzethívószám | 96 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1281 fő (2026. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 44,32 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 30,03 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Bezenye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bezenye témájú médiaállományokat. | |||
Bezenye (horvátul: Bizonja, Bizunja, németül: Pallesdorf, szlovákul: Beziň) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári járásban. Lakosainak száma 1281 fő (2026. január 1.).
A Mosoni-síkságon, Győr-Moson-Sopron megye északnyugati szegletében fekszik, Mosonmagyaróvár és az osztrák-szlovák-magyar hármashatárnál lévő Rajka között, utóbbitól 4 kilométerre délkeletre. A folyószabályozás előtt a Szigetközhöz tartozott.
A község főutcája a 15-ös főút; ezen felül még egy országos közút is érinti, az 1501-es, amely Hegyeshalom központjában ágazik ki az 1-es főútból és Bezenyén ér véget 7,4 kilométer megtétele után. Vasúti megállóhelye a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalon lévő Bezenye megállóhely.
2024-ben is fészkeltek gólyák a faluban.
A település a római kor óta lakott. Közelében népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel. A honfoglalás után a gyepű védelmére besenyőket telepítettek le. A 16. században a magyarok mellé sok, Dalmáciából a törökök által elűzött horvát is költözött a településre.
Bezenye első okleveles említése1262-ből maradt fenn Bezene alakban.
Első templomát 1400 előtt Kisboldogasszony tiszteletére szentelték.
A 18. században a faluban élő magyarok és horvátok mellé németek is letelepedtek; így vált Bezenye többnemzetiségű településsé.
1715-ben a település adófizetői az alábbi bezenyeiek voltak: Andreas Jaksics, Laurentius Szigeti, Johannes Kustrics, Johannes Benkovics, Johannes Rocza, Thomas Behon, Johannes Varga, Fabianus Vomics, Laurentius Ezel, Georgius Radicz, Georgius Vas, Georgius Czupics, Michael Bindis, Jacobus Kovács, Martinus Novics, Blazius Zlama, Georgius Ambrus, Paulus Jankovics, Johannes Hujber, Georgius Kopinics, Stephanus Petkovics, Johannes Fekete, Andreas Kajtar, Adamus Czimit, Nicolaus Glavanovics, Georgius Drobirith, Jacobus Tinczki, Martinus Treha, Mathias Kiraly, Vittus Choch, Georgius Vindis, Simon Jankovics, Gregorius Tomasics, Michael Milotics, Paulus Ivanics, Martinus Gubovics, Johannes Radics, Paulus Farkass, Adamus Lipcsics, Thomas Lipcsics, Adamus Dekics, Johan Faló, Petrus Sterkovics, Mathias Molnar, Petrus Molnar, Martin Behan, Johannes Gubovics, Mathias Ambrus, Jacobus Gyuri, Nicolaus Kovács, Laurentius Gyukeres, Johannes Gyukeres, Thomas Mramor, Gregorius Szurics, Martinus Klemensics, Joannes Behon, Georgius Behon, Mattheus Csuklics, Michael Chorvatt, Paulus Horgos, Georgius Benkovics, Vittus Fleiss, Andreas Rupics, Gregorius Benkovics, Andreas Kis, Paulus Brenesics, Georgius Novics, Paulus Simko, Mathias Nuszer, Andreas Szabo, Martin Komenda, Laurentius Lipar, Mathaeus Zariza, Elizabetha Molnar, Johannes Freha, Gregorius Greguly, Thomas Bucza, Bartholomeus Takacs, Jacobus Petrle, Laurentius Radovics, Paulus Majorics, Mattheus Pressen, Blasius Klemensics és Johannes Fekete.
A 19. században, 1884-ig Albrecht főherceg hűbéres birtoka volt.
A Pallas nagy lexikona szerint kisközség Moson várm. rajkai j-ban, (1891) 1245 horvát, német és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.
1910-ben a falu 1367 lakosának 99,1%-a római katolikus vallású volt, nemzetiségi hovatartozás szerint pedig 954 (69,7%) horvátnak, 211 (15,4%) magyarnak, 198 (14,5%) németnek , 3 tótnak (szlováknak), 1 pedig egyéb anyanyelvűnek vallotta magát.
Lakosai még 1930-ban is zömmel horvátnak vallották magukat. A mai napig erről tanúskodnak a temető fejfáinak feliratai. (2022-ben azonban - mint az alábbi kimutatásból látható - már csak a lakosok 21,7%-a vallotta magát horvát nemzetiségűnek.)
A faluban aktív egyesületi és kulturális élet folyik. Horvát kisebbségi önkormányzat is működik, s szervezi többek közt a Bezenyei Horvát Napokat.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1377 | 1370 | 1302 | 1401 | 1381 | 1392 | 1349 | 1324 | 1281 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 | 2026 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 30,5% horvátnak, 4,4% németnek, 9% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66%, református 1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,1% (24% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 73,9%-a vallotta magát magyarnak, 22,6% szlováknak, 21,7% horvátnak, 3,3% németnek, 0,6% cigánynak, 0,4% szlovénnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% lengyelnek, görögnek és bolgárnak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,7% volt római katolikus, 1,4% református, 0,3% görögkatolikus, 0,2% evangélikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 12,7% felekezeten kívüli (35,6% nem válaszolt).