Fekvése
A felső Szigetközben fekszik, Mosonmagyaróvártól 15 kilométer, Halászi és Dunakiliti szomszédságában. Több, a Duna túlsó partján fekvő település külterületi részeiből alakult ki a 20. században; központja az egykori Sérfenyősziget, további különálló településrészei: Doborgazsziget, Cikolasziget és Galambos. Az 1954-es nagy szigetközi árvíz idején minden községrész lakosságát ki kellett telepíteni, ezután a települést gyakorlatilag teljesen újraépítették. A Nagy-Dunán bevezetett vízpótló rendszer ma lényegében állandó vízállást biztosít.
Megközelítése
A vízitúra-útvonalakat leszámítva csak közúton közelíthető meg, az 1407-es úton (az északi szigetközi „főúton”), Halászi vagy Dunakiliti érintésével. Az út a község kisebb-nagyobb mértékben mind a négy említett településrészt érinti.
Története
A mai Dunasziget község területe a trianoni békeszerződésig olyan Pozsony vármegyei községekhez tartozott, melyeknek központja a Nagy-Duna balpartján, a Csallóközben volt. Ezek név szerint: Doborgaz, Keszölcés, Süly és Vajka. Ezek a településrészek régóta lakottak, a szigetközi halászat jelentős központjai voltak. A 19. század végétől összetartozásukat és anyaközségeiktől való viszonylagos különállásukat az is erősítette, hogy az állami anyakönyvezés bevezetésétől kezdve önálló anyakönyvi kerületet alkottak Vajkaszigeti anyakönyvi kerület néven.
Az 1920-ban meghúzott országhatár a Nagy-Duna lett, és a csallóközi községek Szigetközbe eső határrészeit elszakította tőlük. Emiatt 1921-ben ezen a Magyarországon maradt területen három új község alakult: Vajka és Süly határából Cikolasziget, Keszölcés határából Sérfenyősziget, Doborgaz határából pedig Doborgazsziget.
Doborgazszigetet 1937-ben Sérfenyőszigethez csatolták, amely 1969-ben egyesült Cikolaszigettel Dunasziget néven.
Népesség
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,4%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 4,1% németnek, 0,2% románnak, 1,9% szlováknak mondta magát (11,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 1,2%, evangélikus 0,1%, felekezeten kívüli 6,4% (17,5% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 85%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% szlováknak, 2,7% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek, horvátnak, bolgárnak, ukránnak, ruszinnak és szlovénnek, 2,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,5% volt római katolikus, 1,6% református, 0,4% görög katolikus, 0,3% evangélikus, 0,6% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,2% felekezeten kívüli (41,4% nem válaszolt).
A település lakosainak száma
(adott év első napján)
| év |
lakosságszám |
adat forrása |
|---|
| 2013 |
1492 |
|
| 2014 |
1501 |
|
| 2015 |
1578 |
|
| 2016 |
1591 |
|
| 2017 |
1631 |
|
| 2018 |
1637 |
|
| 2019 |
1677 |
Archiválva 2019. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben |
Magyarország
é. sz. 47° 56′ 20″, k. h. 17° 21′ 05″47.938931°N 17.351269°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 20″, k. h. 17° 21′ 05″47.938931°N 17.351269°E
