Fekvése
Magyarország északnyugati részén, a Tóköz Hanság felé eső peremvidékén fekszik, Enesétől 5 kilométerre északnyugatra, Győrtől pedig mintegy 20 kilométerre nyugatra.
Megközelítése
A település két legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Győrt Sopronnal összekötő 85-ös főút és a vele párhuzamos M85-ös autóút: előbbi a déli határszéle mellett húzódik, utóbbi pedig át is szeli a falu külterületeit, és csomópontja is van ott (Lébény–Bezi–Enese–Tét-csomópont), központjától 3,5-4 kilométerre délkeletre.
A település lakott területein a 8417-es út halad végig, ezen érhető el a 85-ös főút felől enesei, a 83-as felől pedig téti letéréssel, s ez a 8417-es út köti össze a 8 kilométerre északra fekvő Lébény várossal is. Fehértóba, a 3 kilométerre nyugatra lévő szomszédfaluba a 85 104-es mellékút vezet.
Bezi kétóránként közlekedő autóbuszjárattal Győr és Csorna felől is elérhető.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Győr–Sopron-vasútvonal Enese vasútállomása.
Története és mai élete
Nevének eredete
Bezi első megszállóiról, a besenyőkről kapta nevét, amely mai formájában a Bisseni, Bezi és Bessi alakokból alakult ki.
Első írásos említése 1481-ből maradt fenn, amikor Bezy Lőrinc utód nélkül meghalt; halála után a község területét Ráthibozeni Trinka János és felesége, valamint Poky Antal és Mihály örökölte. Száz évvel később, 1579-ben már Márffy László volt legfőbb birtokosa, aki bezáratta az evangélikusok iskoláját. Ezután elmérgesedtek a faluban a felekezeti ellentétek. Az iskola bezárását követően 13 forintra becsülték fel az intézmény értékét, s ezt az összeget az ágostai egyháznak kellett volna adni, de ők nem fogadták el, ezért a vármegyei közgyűlés a „jótékony célra való fordítás végett” a fehértói plébánosnak engedte át. Bezi következő birtokosa 1592-ben Poky Ambrus Győr vármegyei alispán volt, aki a gróf Cseszneky családdal és több közbirtokossal osztozott a település földterületén.
1618-ban Pázmány Péter és Ferenc, majd 1650-ben Jagasits Péter alispán birtokolta a községet. Alig néhány évtized múlva, 1680 körül Bezerédj István pápai kapitány és özv. Komáromy Jánosné Festetics Mária egymás közt osztották fel Bezit. A falu a török alóli felszabadító háborút alaposan megsínylette, 1689-ben ugyanis a német katonaság porig rombolta.
A 18. században a földesurak és a jobbágyság között is kiéleződtek az ellentétek: 1727-ben az akkor úrbéres jobbágyság panaszt tett a vármegyei közgyűlés előtt, mert a földesurak Eperjes nevű szabad pusztájukat elfoglalták. Az evangélikusok a 18. században már használhattak harangot, s ezt 1784-ben a továbbiakra nézve is megengedték nekik.
A falu lakosainak száma a 18. és 19. században jelentősen megnövekedett; 1729-ben még csak 23 jobbágycsalád és 21 zsellércsalád lakta, 1850-ben azonban már 222 katolikus, 435 evangélikus és 130 zsidó lakosa volt.
A 20. század elején Bezi (ld. Magyarország vármegyéi és városai 1910-ben) körjegyzőségi székhelyként működött. Ekkor főbb birtokosai az Enessey, a Zmeskál, a Gyapay, és a Horváth családok voltak, de Benyovszky Pálnak, Szabó Kálmánnak és Mihályi Gyulának is volt birtoka a településen. Mihályi Gyula 1846-ban a faluhoz tartozó Péterházapusztán úri lakot építtetett.
Bezi lélekszámát tekintve ma kisközségnek tekinthető. A lakosság tekintélyes részét a 60 év felettiek teszik ki. De a zsúfolt, forgalmas főútvonalaktól való távolsága és a falu csendje vonzerőt jelenthet a turistáknak. Infrastrukturális állapota elfogadható. A vízvezetékrendszer már az 1980-as évek elején kiépült, a telefonhálózat 1986 óta folyamatosan bővül, és a vezetékes gázhálózat kiépítése is folyamatban van. Az iskola és óvoda a rendszerváltás óta korszerű konyhával bővült. A falu 1990 után visszanyerte közigazgatási önállóságát. A győrsövényházi körjegyzőséghez tartozik.
Népesség
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,2%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 19,9% németnek, 0,4% románnak, 0,2% szlováknak, 1% ukránnak mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 30,7%, református 2%, evangélikus 36,9%, görögkatolikus 0,6%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 6,6% (22,1% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 92%-a vallotta magát magyarnak, 6,8% németnek, 0,8% cigánynak, 0,4% ukránnak, 0,2-0,2% görögnek, bolgárnak és szlováknak, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,1% volt római katolikus, 25,1% evangélikus, 4,1% református, 0,2% görögkatolikus, 0,2% izraelita, 0,2% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 9,3% felekezeten kívüli (32,7% nem válaszolt).
Magyarország
é. sz. 47° 40′ 30″, k. h. 17° 23′ 35″47.674919°N 17.393050°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 30″, k. h. 17° 23′ 35″47.674919°N 17.393050°E
