Moson (németülWieselburg) 1939-ig önálló község, ma Mosonmagyaróvár városrésze, a mai várost alkotó egykori települések egyike.
Nevének eredete
1873-as térképen Moson(y) Wieselburg-ként szerepel a jobb felső részen
Az először 1137-ben Mussun alakban feltűnő Moson településnév legvalószínűbben a ’mohos; lápos, lápnál lévő, mocsári’ jelentésű szláv Mъšьnъ helynév átvétele. Ugyanennek a névnek a semleges, illetve nőnemű formáira mennek vissza a cseh Mešno, Mšeno, lengyel Mszana, ukrán Мшана településnevek. Egy hasonló értelmű óbajor névre visszamenő etimológia kevésbé valószínű, minthogy a német forrásokban más névalak szerepel (l. alább). Az ebben a névkörben szokott magyar névadás, tudniillik az első ispán nevét viseli a település, kizárható, mivel hasonló személynév csak későbbről mutatható ki.
Moson német Wieselburg neve ebben a formában 1407-ből adatolható Wisenpurg formában. Ez a német Wiese ’rét’ szó hatására keletkezett a korábbi M- kezdetű alakokból: 1063 Miesigenburch, 1074 Miesenburc. Ezek forrásaként elsősorban a magyar nevet is adó szláv Mъšьnъ alak átvétele jön szóba a német Burg ’vár’ szóval kiegészülve, vagy annak a felsőnémet Mies ’moha, mocsár, láp’ szóval alkotott fordítása. A német névben megörökített vár a Lajta és a Duna összefolyásánál épült, és határispánsági központként szolgált.
Fekvése
Moson a Mosoni-Duna partján állott és áll ma is Mosonmagyaróvár részeként. Az egykori falu a mai város déli részét foglalta el.
A település első írásos említése késői (1137: Mussun), de ekkor már városi rangú (civitas). Moson hajdanán ispáni központ volt erős várral, ahol Péter, András és Salamon királyaink is megszálltak. Moson vármegye innen vette a nevét. A vár kiváló fekvésével védte az ország nyugati kapuját, ellenőrizte a Hanság mocsarai közötti egyetlen járható utat, így sem a keresztesek, sem a tatárok nem tudták bevenni. A föld-fa erődítésből kiépült földvár sáncdarabjai a Hansági Múzeumban láthatóak. A vár az idők során elenyészett, s bár a helyi hagyomány szerint II. Ottokár, aki 1271-ben elfoglalta a védők kiéheztetését követően lerombolta, ennek semmiféle régészeti bizonyítéka nincs. Moson az Árpád-házi királyok idejében virágzó kereskedőváros volt. A vár jelentősége a 13. század végére szűnt meg, amikor a közeli (Magyar-)Óvár korszerű kővára vette át a szerepét, de Moson mezőváros volt a későbbi századokban is, bár Magyaróvár jelentőségben meghaladta.
Vályi András szerint „MOSON. Mező VárosMosony Várm. a’ M. Óvári Uradalomhoz tartozik, lakosai magyarok, és németekkatolikusok, fekszik az Ország útban, Posonyhoz, ’s Győrhöz is 4 órányira, n. ny. épűlt Kastéllyának nagyobb része élettárháznak fordíttatott, két Országos gabona vásárjai híresek, posta ház is van benne, ’s 11 hajókon épűlt malmaik a’ Duna partyán. Bél Mátyás itéllete szerént, az előtt itten vala Limusa, vagy Musenburgum, melly nem utólsó erősség vala, és Salamonnak is lakó helye vala. Nagyon meg pusztíttatott 1271dikben Ottokár által, ’s 3dik András alatt, és eléggé sanyargattatott, kivált egy része kisded erősségével egyetemben. Nevezetesíti azt az 1776dikban fel állíttatott posztó szövő ház, mellyben rása, és flanell ’s egyéb is készíttetik; nevezetes élettár is vagyon itten öt emeletre, mellyhez nagy pintze, és kert is tartozik. A’ Mező Várost ékesíti a’ közepén épűlt díszes Szentegyház, egy toronnyal ékesíttetve. A’ lakosok is többnyire jelesen építik házaikat, ’s szorgalmatos kereskedések által különös dítséretet érdemlenek. Duna vizén malmai számosak, határja tágas, földgye termékeny, réttyének egy része jó sárjút is terem, legelője, fája tűzre van.”
Fényes Elek szerint „Moson Wieselburg, német-magyar m.-város, Moson vmegyében, a Dunának egy hajózható ága mellett: 3049 kath., 4 ágostai, 2 ref., 5 óhitü, 25 zsidó lak. Utczái tágasak s nagy részt kövezettek. Házai közt jeles épületeket láthatni. Van kath. paroch. szentegyháza, gazdagon dotált plebániával, postahivatala, 4 vendégfogadója, mellyek közül a piaczon levő legnagyobb; kávéháza, salétromfőző intézete. Határa gazdag és első osztálybeli, 20 1/ egész telek után van 55 vagyonos telkesgazdája, 1553 hold harmadik, 1905 6/ negyedik osztálybeli szántófölde, 772 4/ embervágó másod, 1622 harmadrendü rétje. Vannak káposztásai, 99 4/ gyümölcsös és zöldséges kertje, 17 duna-malma, 71 kézmüvese, 6 kalmára, 16 kereskedője. Országos-vásárt kettőt, hetivásárt egyet tart, t. i. csötörtökön. Lakosai az egész megyében legvagyonosabbak, mellyre sokat tesz a felette élénk gabona és borkereskedés. – Ugyanis évenkint 300 hajó köt itt ki 3–4000 mázsányi teherrel, s majd annyi gabona rakhelyet találni, mennyi ház van. F. u. Károly főherczeg örök. Lazius szerint itt állott hajdan a romai Limusa nevü vár.”
A 19. század második felében, a vasút kiépítése nyomán veszítette el jelentőségét, mivel nem lett belőle vasúti csomópont, de népes település volt még ezután is. 1871 után, amikor a mezővárosi rang megszűnt az országban, Moson nagyközséggé alakult és 1886-ig viselte a mezővárosi címet is.
Mosonban egyetlen lényeges ipari létesítmény volt, egy gépgyár (Kühne mezőgazdasági gépgyár), ahol 1926-ban 750 munkás dolgozott. Külön érdekes, hogy a szomszédos Magyaróvár mellett Mosonnak is volt kórháza.
↑Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. L–Zs. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második kiadás első lenyomata, 1997. 161. oldal. ISBN9630545675
↑Moór, Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. In: Acta Litterarium ac Scientiarium Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio Philoligica. Tomus X. Szeged, 1936. 105. oldal
↑Mollay, Karl: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. Siedlungsgeschichte und Ortsnamenkunde. In: Archivum Europae Centro-Orientalis. Band 9-10. (1943-44.) 234. oldal
.JPG)
é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°E
