| Montemitro | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Molise | ||
| Megye | Campobasso (CB) | ||
| Védőszent | Szent Lúcia | ||
| Irányítószám | 86035 | ||
| Körzethívószám | 0874 | ||
| Forgalmi rendszám | CB | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 291 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 29,2 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 508 m | ||
| Terület | 16 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Campobasso térképén | |||
![]() | |||
| Montemitro weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Montemitro témájú médiaállományokat. | |||
Montemitro (horvátul: Mundimitar) község (comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében.
Montemitro az Abruzzo és Molise tartományok határát képező Trigno folyó völgye felett helyezkedik el, légvonalban 20 kilométerre az Adriai-tengertől. Határai: Celenza sul Trigno, Montefalcone nel Sannio, San Felice del Molise és Tufillo.
A település korabeli források alapján a 13. század óta lakott. Templomának első említése 1313-ból származik. A 15-16. században az oszmán hódítás elől menekülő horvátok érkeztek a térségbe, akik jelenleg már csak három településen élnek, ezek egyike - Acquaviva Collecroce (Kruć) és San Felice del Molise (Filić) mellett - Montemitro. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
A településen élők jelenleg is a molisei horvát (na-naš) dialektust beszélik, amely szerepel az UNESCO veszélyeztetett nyelveket regisztráló Vörös Könyvében. A molisei horvát közösség szoros kapcsolatokat ápol az anyaországgal; a három település általános iskoláiban a helyi dialektus mellett Zágrábból érkezett tanárok oktatják az irodalmi horvát nyelvet, emellett Montemitróban horvát tiszteletbeli konzul működik.
A népesség számának alakulása:
