| Petacciato | |||
| Pettacciato központja | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Molise | ||
| Megye | Campobasso (CB) | ||
| Frazionék | Collecalcioni, Marina di Petacciato | ||
| Védőszent | Szent Rókus | ||
| Irányítószám | 86035 | ||
| Körzethívószám | 0875 | ||
| Forgalmi rendszám | CB | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3457 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 97,4 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 225 m | ||
| Terület | 35 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Campobasso térképén | |||
![]() | |||
| Petacciato weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Petacciato témájú médiaállományokat. | |||
Petacciato község (comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében.
A megye északi részén fekszik. Határai: Guglionesi, Montenero di Bisaccia és Termoli. Kijárata van az Adriai-tengerre.
A frentanusok egyik települése, az ókori Potare helyén alakult ki. A szamnisz háborúk után római fennhatóság alá került. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a gótok, bizánciak, majd a longobárdok uralták a vidéket. A 11. századtól kezdve a normann Szicíliai Királyság része lett. A középkorban nemesi családok birtokolták. A 16. század során török kalózok többször is kifosztották. 1923-ig Guglionesi része volt.
A népesség számának alakulása:

A szomszédos Montenero di Bisaccia községgel együtt az Ancona és Lecce közötti Adria-vonalon van egy vasútállomás.
A Bolognából Tarantóba vezető A14-es autópálya és a Strada Statale 16 Adriatica nagyrészt párhuzamosan halad át a településen a tengerpart mentén.