A várost a BusinessWeek 2006-ban a legmegfizethetőbb települések közé sorolta. Mukilteót a Money magazin 2009-ben a tizedik, míg 2011-ben a kilencedik legélhetőbb városnak választotta.
Története
Megalapítása
A hegyfoknak és a vizeknek a snohomish indiánok a Muckl-te-oh vagy Buk-wil-tee-whu (bəqɬtiyuʔ) nevet adták, amely lushootseed nyelven „jó táborhelyet” vagy „keskeny hágót” jelent. A 2010-es években végzett ásatásokon ezer éves leleteket is találtak.
George Vancouver és expedíciója 1792. május 30-án érkezett a térségbe; a mai Mukilteo területére egy nappal később látogattak el. William Robert Broughton és Archibald Menzies botanikus az itt talált rózsák miatt a hegyfokot Rose Pointnak nevezte el; Charles Wilkes 1841-ben ezt Point Elliottra módosította; a névadó Samuel Elliott apród volt.
1855. január 22-én a territóriumi kormány és 82 indián törzs aláírásával hatályba lépett a Point Elliott-i egyezmény, amely az őslakosokat rezervátumba kényszerítette, viszont halászati és vadászati jogukat megtarthatták. 1857-ben Morris H. Frost és J. D. Fowler New York-i kereskedők megalapították Point Elliott települést, ahol hamarosan üzletet és szalont nyitottak. Fowler a helységet 1860-ban Mukilteóra nevezte át, amely a lushootseed nyelvű elnevezés átirata.
Mukilteo az 1861. január 14-én létrejött Snohomish megye székhelye lett, azonban a rangot 1861. július 8-án Cadyville (ma Snohomish) kapta meg. Mukilteóban nyílt meg a megye első postahivatala és telegráfállomása. A települést később a térség védettebb részére költöztették, majd megnyílt az első fafeldolgozó, ahonnan a Whidbey-szigetre szállítottak árut. 1880-ban sörfőzde, lőszergyár és konzervgyár is működött. Mukilteóban épült volna fel a térség legnagyobb kikötője, de annak helyszíne végül Everett lett.
Kora 20. század
A Seattle and Montana Railroad (később a Great Northern Railway része) vasútvonala 1891-ben készült el. Mukilteo a Great Northern egyik lehetséges nyugati végállomása volt, de az végül Tacomában épült fel. Az 1890-es évekbeli válság elmúltával a népességszám megnőtt és több gyár is létesült. Mukilteo világítótornya 1906-ban épült meg.
A századfordulón japán bevándorlók érkeztek, akik a mai Japán-szurdok területén telepedtek le. A Whidbey-sziget megközelítésére 1911-ben komp indult, amely 1919-től járműveket is szállított. Az 1914-ben elkészült Mukilteo sugárút Everett felé kínált közúti kapcsolatot. A fafeldolgozó 1930-as bezárásáig a település infrastruktúrájának fenntartásáért a gyártulajdonos Crown Lumber Company felelt.
A szesztilalom idején Mukilteo a Brit Columbia és Seattle közötti csempészet fontos helyszíne volt. A lőszergyár 1930. szeptember 17-én megsemmisült, miután az ammónia meggyulladt, a lángok pedig átterjedtek a glicerintartályokra. Az Everettben is érezhető robbanások során nyolc ember megsérült és félmillió dolláros kár keletkezett. 1938. augusztus 20-án a fafeldolgozó bontási munkálatok közben leégett. A kikötő hetekkel korábban megsemmisült, miután egy postai kézbesítőhajó nekiütközött.
A második világháborúban a szövetségi kormány az egykori fafeldolgozót lőszerraktárrá alakította át. A Snohomish megyei repülőtér (ma Paine repülőtér) elsődlegesen katonai célokat szolgált, de az Alaska Airlines kereskedelmi járatai is használták. Az 1950-es években a létesítmény területén tíz üzemanyagtartályt helyeztek el, amelyek 1989-ig a katonai gépek újratöltését szolgálták.
Városi rang
A Paine repülőtér
Az 1947. április 29-ei szavazáson a lakosok 223–137 arányban a városi rang mellett döntöttek, amelyet Mukilteo május 8-án kapott meg; a 321 hektáros területen ekkor körülbelül 775-en éltek. Az első polgármester Alfred Tunem iskolatitkár lett. Az új önkormányzat az infrastruktúra fenntartását az 1930-as években alapított Mukilteo Improvement Clubtól vette át. A Boeing gyára és a Japán-szoros között vasútvonalat építettek ki; a gyárat 1969-től a Washington State Route 526-on közúton is meg lehetett közelíteni.
Az 1980 novemberében történt annexióval a város területe 5,2 négyzetkilométerrel és 2500 lakossal nőtt; az évtized végére Mukilteo népessége elérte a hatezer főt. A 24 ezer lakosú Harbour Pointe korábban Highland Bay néven önálló várossá vált volna, azonban a lakosok az adócsökkentés és az infrastrukturális fejlesztések miatt a Mukilteóba olvadás mellett döntöttek, amelyre 1991-ben került sor. A megyei önkormányzat a Paine repülőtérről kereskedelmi járatokat is indított volna, azonban a tervezetet a települések ellenzése miatt elvetették.
Harbour Pointe 1991. március 26-ai annektálásával a város területe 8,8 négyzetkilométerrel és 4779 lakossal bővült; az új városrész kiszolgálására két tűzoltóállomás, új városháza és egy új középiskola épült. Az 1993-ban megnyílt, műszaki képzéseket kínáló Kamiak Középiskola a Mariner Középiskola tehermentesítésére jött létre. Harbour Pointe teljes kiépülésével Mukilteo népessége 2000-re 18 ezer fő fölé emelkedett. Az új városrész Mukilteo földrajzi és kereskedelmi központjává vált, amely a többi kerület lakóival nézeteltérésekhez vezetett.
21. század
A parti őrség és az önkormányzat 1999-es megállapodása értelmében a világítótorony 2001-től a város tulajdonában áll. Az épület egy részében már korábban is a történelmi társaság kiállítása volt látható. A világítótorony üzemeltetéséért továbbra is a parti őrség felel, azonban a helyreállítás a város feladata. A Mukilteo State Park 2003-ban került a város tulajdonába; a 6,6 millió dolláros felújítás 2008-ban készült el.
A kikötő felújítása új kompterminál építését is magába foglalta. Az üzemanyagtartályok elszállítása és a terület megtisztítása 2006-ra fejeződött be; az ásatások során több leletet is találtak. A régi kompkikötőt 2015-ben bontották el; az új létesítményben halászati kutatóközpont is fog működni.
2016. július 30-án a Kamiak Középiskola egy végzős diákja egy házibuliban AR-15-ös fegyverével három személyt meggyilkolt és egy továbbit megsebesített. Az elkövetőt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége nélkül. Az eset hatására 2018-ban a félautomata fegyverek birtoklásának alsó korhatárát 18-ról 21 évre emelték. 2018 februárjában egy everetti lakost iskolai lövöldözés kitervelésének vádjával vettek őrizetbe.
2017. május 2-án egy repülő a Paine repülőtérről való felszállás közben autóknak és egy légvezetéknek ütközött. A balesetben ketten megsérültek; a pilótának és utasának nem esett baja.
Éghajlat
A város éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).
A 2010-es népszámláláskor a városnak 20 254 lakója, 8057 háztartása és 5660 családja volt. A népsűrűség 1250,3 fő/km2. A lakóegységek száma 8547, sűrűségük 527,6 db/km2. A lakosok 74,9%-a fehér, 1,7%-a afroamerikai, 0,6%-a indián, 17,1%-a ázsiai, 0,2%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,1%-a egyéb, 4,5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,4% ( )
A háztartások 34,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 57,9% házas, 8,9% egyedülálló nő, 3,5% egyedülálló férfi, 28,9% pedig nem család. 23,9% egyedül élt; 5,7%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,51 személy élt; a családok átlagmérete 3 fő.
A medián életkor 41,8 év volt. A város lakóinak 23,2%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,9% 18 és 24 év közötti, 23,9%-uk 25 és 44 év közötti, 34,5%-uk 45 és 64 év közötti, 10,6%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50,2%-a férfi, 49,8%-a pedig nő.
Gazdaság
A 2015-ös adatok szerint a városban 16 935 aktív korú lakos él; a munkanélküliség 6,7 százalék. A lakók mindössze hét százaléka dolgozik a városhatárokon belül; 26% Everettbe, 19% Seattle-be, 6% Bellevue-ba, 5% pedig Lynnwoodba ingázik.
A Puget Sound-i Regionális Tanács 2017-es becslése alapján a városban 10 557 munkahely van, melyek többségét a gyártó- és a szolgáltatóipar kínálják. A legnagyobb foglalkoztató a tankerület és az 1288 állást kínáló Boeing. Mukilteóban van továbbá a repülőgép-alkatrészeket gyártó Electroimpact, a hangeszközöket előállító Rane, a lézeripari Synrad, valamint a kemencékkel és kályhákkal foglalkozó Travis Industries székhelye.
Közigazgatás
A polgármestert és a képviselő-testület négy tagját négy évre választják. A működési feladatok ellátására 2014-ig városadminisztrátort alkalmaztak; 2019 novemberében szavazást írtak ki a városmenedzseri pozíció bevezetéséről, de a javaslat elbukott.
Az önkormányzatnak 2016-ban 113 alkalmazottja volt, költségvetése pedig 32 millió dollár. A városházát 1992-ben a Rosehill közösségi házból egy raktárépületbe helyezték át, 2008-ban pedig állandó helyszínre költöztették.
Kultúra
Az 1965-ben alapított, háromnapos Mukilteo Lighthouse Festivalt augusztus végén vagy szeptember elején rendezik meg; a programsorozaton tűzijátékra és horgászversenyre is sor kerül. A nyári hétvégéken nyitva tartó termelői piac helyszíne a Mukilteo Lighthouse Park. 2019-ben a piac önkéntesek hiánya miatt nem nyitott ki, a város pedig nem kívánt a szervezésben részt venni.
Parkok
Mukilteo Lighthouse Park
Mukilteóban 247 hektárnyi köz- és 138 hektárnyi magánpark található, melyek a város 13%-át foglalják el. A legnagyobb természetvédelmi területek a Nagy- és a Japán-szurdok. A pihenőövezetek és természetvédelmi területek fenntartásáért az 1996-os népszavazást követően létrehozott városi bizottság felel. A Harbour Pointe városrész közelében található, 22 hektár területű Picnic Point Park üzemeltetője Snohomish megye.
A parkok többsége Old Town kerületben található. A Mukilteo Lighthouse Park 2003-ban került a város tulajdonába; az egykori állami parkot 2008-ra újították fel, területén csónakkikötőt és játszóteret is létesítettek. A Rosehill Közösségi Központ többcélú rekreációs létesítmény, melynek helyén 1928 és 2010 között egy iskola állt.
Az Old Town városrész és a repülőtér között fekvő Japán-szurdok a város legkihasználtabb természetvédelmi övezete. Az 58 hektáros erdőség számos madárfaj, valamint lazacok, szarvasok és hódok otthona. A térség túraútvonalait a 20. század elején ideérkező japán bevándorlók alakították ki. A szurdok 1996 és 2014 között, több lépésben került Mukilteo tulajdonába.
A 73 hektár területű Nagy-szurdokban négy kilométernyi túraútvonal található. A szurdok északkeleti határán fekvő 92. utcai park a város legnagyobb rekreációs területe; az 5,3 hektáros övezetben játszótér és kutyafuttató is található.
Oktatás
A Mukilteói Tankerületnek a 2018–2019-es tanévben 15 931 diákja és 887 tanára volt. A huszonnégy iskolából hét található a városhatárokon belül. A Kamiak Középiskola 1993-ban nyílt meg a Mariner Középiskola tehermentesítésére; a statisztikák szerint diákjainak 94%-a szerez érettségit.
A Sno-Isle Libraries által üzemeltetett könyvtár 1998-ban nyílt meg, két évvel azután, hogy a városi fenntartású intézményt pénzügyi nehézségek miatt bezárták.
Infrastruktúra
Közlekedés
Mukilteo állomás
Mukilteo közúton az I-5-ön, a WA-99-en és a WA-525-ön közelíthető meg. Az 1952-ben megnyílt komppal a Whidbey-szigetre lehet eljutni; a járat évente négymillió személyt és 2,2 millió járművet szállít. A mukilteói terminál felújítási munkálatai 2018-ban kezdődtek.
A város tömegközlekedését a Sounder helyiérdekű vasútvonalat üzemeltető Sound Transit, a regionális buszjáratokat működtető Community Transit, valamint a belváros és a kompkikötő közti járatot közlekedtető Everett Transit.
A Paine repülőtér elsődlegesen a Boeing everetti gyárának kiszolgálására jött létre, de 2019-től kereskedelmi járatokat is indít és fogad. Mukilteóban két repüléstörténeti múzeum (Future of Flight Aviation Center és Historic Flight Foundation) működik. A város a zajterhelésre és a forgalmi dugókra hivatkozva az 1990-es évektől ellenezte a repülőtér kereskedelmi célú hasznosítását.
Közművek
Az elektromos áramot a megyei közműszolgáltató, a földgázt pedig a Puget Sound Energy biztosítja. A hulladékszállításért és az újrahasznosításért a Waste Management felel.
Az ivóvíz- és csatornahálózat fenntartói a Mukilteo Water and Wastewater District és az Alderwood Water District. Az 1990-es évekig a város saját szennyvíztisztítót tartott fenn; a létesítmény üzemeltetője később az Olympus Terrace Sewer District volt, amely 2007-ben a mukilteói szolgáltatóba olvadt. A vizet a Harbour Pointe városrészben 1970-ben megnyílt üzemben tisztítják meg.
A Japánig húzódó, vízalatti optikai kábelen 80 gigabyte per másodperc sebesség érhető el.
Média
A város hetilapja az 1992-ben alapított Mukilteo Beacon.
↑"Mayor Jennifer Gregerson" (angol nyelven). City of Mukilteo, Washington. 2020. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 18.
↑Eric Fetters (2006. december 9.). "Mukilteo's secret is out" (angol nyelven). The Everett Herald. 2006. december 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑Robert B. Whitebrook: From Cape Flattery to Birch Bay: Vancouver’s Anchorages on Puget Sound. (angolul) Pacific Northwest Quarterly,XLIV. évf. 3. sz. (1953. július) 125. o. ISSN 0030-8803OCLC
↑Christopher Schwarzen (2006. április 5.). (angol nyelven). The Seattle Times [A century of leaving the porch light on A century of leaving the porch light on]. Hozzáférés: 2020. november 20. {{cite web}}: Check |url= value (súgó); Missing or empty |title= (súgó)
↑Robert Humphrey: Mukilteo’s Japan town fostered racial harmony. (angolul) The Seattle Times, (1989. szeptember 13.) F3. o.
1234"Archivált másolat"(PDF) (angol nyelven). City of Mukilteo, Washington. 2018. június 4. 2020. október 20. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑Alejandro Dominguez (2012. március 23.). "Boeing's history in Everett" (angol nyelven). The Everett Herald. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑Robert A. Barr: Impossible’ Railroad Works. (angolul) The Seattle Times, (1966. november 13.) 3. o.
↑Casino Road in Everett. (angolul) Washington Highway News, (1969. szeptember) 7. o. Hozzáférés: 2020. november 20. OCLC
↑Jerry Bergsman: Growth changing Mukilteo’s political priorities. (angolul) The Seattle Times, (1987. október 21.) H1. o.
↑Jerry Bergsman: Mukilteo and Harbour Pointe talk annexation. (angolul) The Seattle Times, (1988. november 17.) C3. o.
↑John Iwasaki: The land grab is on for ’Highland Bay’. (angolul) Seattle Post-Intelligencer, (1989. július 21.) B2. o.
↑"Mukilteo, Washington" (angol nyelven). Snohomish County Economic Alliance. 2018. november 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑"Accountability Audit Report" (angol nyelven). Office of the Washington State Auditor. 2017. november 16. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑"2016 Annual Budget"(PDF) (angol nyelven). City of Mukilteo, Washington. 2020. november 29. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 20.
↑Diane Brooks: Ugly is beautiful, Mukilteo discovers. (angolul) The Seattle Times, (1992. szeptember 28.) E1. o.
↑Nancy Montgomery: Mukilteo library to open Monday. (angolul) The Seattle Times, (1998. július 24.) B3. o.
↑"Washington State Highways 2014–2015"(PDF) (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. 2020. október 22. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 21.
↑"Mukilteo Multimodal Terminal Project"(PDF) (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. 2018. október 3. 2018. november 26. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 21.
↑"Quick Facts"(PDF) (angol nyelven). Snohomish County Public Utility District. 2018. november 29. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 21.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mukilteo, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
↑WSDOT:"Mukilteo Multimodal Project"(PDF) (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. 2012. október 3. 2015. szeptember 9. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 20.