| NSB Di 4 sorozat | |
| NSB Di 4 sorozat | |
| Pályaszám | |
| 4 651 – 4 655 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Henschel |
| Gyártásban | 1980 |
| Szolgálatba állás | 1981 |
| Darabszám | 5 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Co'Co' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 2 450 kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 140 km/h |
| Hossz | 20 800 mm |
| Magasság | 4350 mm |
| Szélesség | 3176 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 3 850 mm |
| Teljes tengelytávolság | 15 600 mm |
| Üres tömeg | 119,05 t t |
| Szolgálati tömeg | 113,6 t |
| Tapadási tömeg | 113,6 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 18,77–19,1 t |
| Erőátvitel | dízelvillamos |
| Villamos vontatás | |
| Vontatómotorok száma | 6 |
A Wikimédia Commons tartalmaz NSB Di 4 sorozat témájú médiaállományokat. | |

Az NSB Di 4 sorozat egy Norvég Co'Co' tengelyelrendezésű dízel-elektromos mozdonysorozat. Az NSB üzemelteti távolsági személyvonatok vontatására. Összesen 5 db készült belőle a Henschel gyárában. Bár külsőre nem hasonlít rá, a Di4 sorozat műszakilag szinte teljesen azonos a DSB ME sorozatával.
Az 1950-es és 1960-as években az NSB harmincöt NSB Di 3 sorozatú mozdonyt vett át. Az 1960-as évek hosszú távú terve szerint az 1970-es évek elején további Di 3-asokat kellett volna rendelni, de ez nem valósult meg. Ehelyett az államvasutak egy új sorozat tervezésébe kezdtek. A kivitelezést a németországi Kasselben működő Henschel végezte. A villamos alkatrészeket a mannheimi Brown, Boveri & Cie szállította, míg a motor-generátort a General Motors. A Di 4 műszakilag hasonlít a dán DSB által beszerzett DSB ME sorozathoz. A Di 4 volt az első NSB mozdony, amely háromfázisú és aszinkron vontatómotorokkal rendelkezett, és a világ első aszinkron mozdonya, amely menetrendszerinti forgalomban közlekedett. A Henschel építette az NSB El 17 sorozatot is; a két típus a tervek szerint ugyanazokat a vontatómotorokat és egyenirányítókat használta volna, hogy növelje a közös használatot. Ezt azonban elvetették, mert a Di 4 alkatrészei túl nehezek voltak az El 17-hez.
Az öt mozdony leszállítására 1981-ben került sor. Gyakran a Di 3-mal együtt, szinkronüzemben közlekedett. A Di 4 nagyobb tengelyterheléssel rendelkezik, mint a Di 3, így a leszállítástól kezdve nem lehetett őket Mo i Rana-tól északra, a Nordland vonalon használni. 1987-re az NSB további megrendelést tervezett a sorozatból, 1989-es és 1990-es szállítással, de a megrendelésre nem került sor. 1987-ben a javasolt megrendelés hat-tíz egységből állt volna, amelyek módosított szellőzőrendszert és erősebb motort kaptak volna. Mivel az új megrendelés leadásáig eltelt idő miatt az NSB már egy korszerűbb sorozat után nézett, és 1992-ben tizenkét NSB Di 6 sorozatú mozdonyra adott le megrendelést. A Di 6-os túl megbízhatatlannak bizonyult, és visszakerült a gyártóhoz. 2001-ben a Di 3 kivonásával a Di 4 maradt az NSB egyetlen kereskedelmi forgalomban maradt dízelmozdonya.