| Nicolas Lapierre | |
| 2009-ben | |
| Született | 1984. április 2. (42 éves) Thonon-les-Bains |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | autóversenyző |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Lapierre témájú médiaállományokat. | |
Nicolas Lapierre (Thonon-les-Bains, 1984. április 2. –) francia autóversenyző, sportigazgató. Négyszeres Le Mans-i 24 órás verseny LMP2-es kategória győztes.

1993-ban gokartozással kezdte autóversenyzői karrierjét. 2000 és 2002 között Formula Renault sorozatokban versenyzett. 2004-ben harmadik lett a Formula 3 Euroseriesben.
Részt vett az A1 Grand Prix első szezonjában, ahol Alexandre Prémat társaként megnyerte Franciaországnak a bajnoki címet. Premat hét, míg Nicolas hat futamot nyert meg a szezon alatt, és végzett az első helyen Svájc és az Egyesült Királyság csapata előtt.
Nicolas 2005 és 2007 között a GP2 szériában versenyzett. Első évében a tizenegyedik-, 2006-ban pedig a kilencedik helyen zárta az évet. 2007-ben két győzelmet szerzett és a tizenkettedik helyet szerezte meg az összesítésben.
2007-ben és 2009-ben rajthoz állt a Le Mans-i 24 órás autóversenyen. Első versenyén tizenhatodikként ért célba, a 2009-es futamon pedig ötödik lett.
A 2010-es szezonban ismét az Oreca-Matmutnál versenyzett, ezúttal egy Peugeot 908 HDi FAP-t vezetve. Második lett a Le Mans-széria versenyzői bajnokságában, miután pole-ból nyert Algarve-ban. Le Mans-ban Oliver Panis és Loïc Duval társaként vasárnap reggelig küzdött a dobogós helyekért, amikor is egy jelentős olajtűz miatt a csapat kiesett.
2012-ben a Toyota gyári pilótája lett az újonnan megalakult FIA World Endurance Championship (WEC) programjuk részeként, ahol ő és Alexander Wurz a Toyota TS030 Hybrid #7-es autójában kaptak helyet. Motorhiba miatt kénytelenek voltak feladni a 2012-es Le Mans-i 24 órást, de így is az összetett bajnokság 3. helyét szerezték meg, mivel São Paulóban, Fujiban és Sanghajban is diadalmaskodni tudtak.
2013-ban Wurz-cal és a japán Nakadzsima Kazukival együtt maradt a WEC-ben. A szezon az első felében kihívásokkal telinek bizonyult. Az autó Spa-ban megállt, és két versenyre sem sem nevezték be az egységet. Azonban a japán győzelem és egy második hely Kínában visszahozta a csapatot a negyedik helyre a tabellán. 2014 volt Lapierre utolsó szezonja a Toyotánál. A WEC-szezon első négy versenyén Anthony Davidson és Sébastien Buemi mellett indult. Silverstone-ban és Spa-ban elért erős eredmények, vagyis két győzelem, míg Le Mans-ban elért összetett 3. pozíció a tabella 6. helyére volt elég. Lapierre az USA forduló és egy 3. hely után távozott a gárdától, majd a japán gyártó a szezon felét a továbbiakban két pilótával csinálta végig.
2015-ben visszalépett az LMP2-es kategóriába, és a WEC három versenyén vett részt a KCMG-vel Richard Bradley és Matthew Howson mellett, Nick Tandy helyett, aki a Porsche-val kapcsolatos kötelezettségei miatt hiányzott. Mindhárom futamát a dobogón végzett az osztályban, amit egy Le Mans-i kategóriagyőzelem kiemelt. Ugyanebben az évben a TDS Racing által szervizelt Thiriet csapatnak versenyzett az európai Le Mans-széria (ELMS) utolsó fordulójában, amelyet megnyert. Végül a túraautó-világbajnokság (WTCC) utolsó négy versenyén is rajthoz állt a Lada tagjaként.
A 2016-os kiírásban az LMP2-es Signatech Alpine-nál ment a WEC-ben, ahol egy Le Mans-i kategóriasiker mellett domináns teljesítménnyel az LMP2-es osztály bajnoka lett Gustavo Menezes és Stéphane Richelmi partnereként. A 2017-es WEC-évadra is maradt az Alpine tagja, viszont korábbi csapata, a Toyota visszahívta a Spa-i és a Le Mans-i versenyekre. Miután visszatért Alpine-hoz, öt egymást követő dobogós helyezést ért el, és futamot nyert Austinban.

A 2018–2019-es WEC „szuperszezonra” Lapierre teljes munkaidőben visszatért az Alpine-hoz, partnere André Negrão és Pierre Thiriet lett. A trió a kampány során végig a mezőny legerősebb triójának bizonyult, hiszen az LMP2-es bajnoki cím felé vezető nyolc futam mindegyikében a dobogón végeztek. Abban a szezonban (mivel két Le Mans-i 24 órást is rendeztek) mindkét győzelmüket Le Mans-ban aratták. 2018-ban Alpine "megörökölte" a győzelmet, miután utólag kizárták az előttük célba ért, orosz G-Drive Racing alakulatát, míg a 2019-es futamon biztos szereplés után nyerték meg, így Lapierre immár négyszeres osztálygyőztes lett Le Mans-ban. A 2019–2020-as WEC-szezonban, 2020 végén a svájci licenszű Cool Racing / CLX Motorsport cégcsoport tagja lett, mint új csapatfőnök és résztulajdonos, az egyik alapító, Alexandre Coigny mellett. Érdekesség, hogy a CLX Motorsport névben, az "L" – Lapierre-t jelent.
2021-ben lépett be a WEC új csúcskategóriájának számító Hypercar osztályába az Alpine-nal Matthieu Vaxivière és André Negrão mellett. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) külön engedélyével indították az Alpine A480-ast, amely valójában még a korábbi LMP1-es szabályrendszer szerint épült, és amely korábban a Rebellion Racing R13-asa volt. Abban az évben, amikor az egyetlen valódi Hypercar-gárda, a Toyota dominált, mind a hat futamon a dobogón végeztek. A francia csapat erős teljesítménnyel tért vissza a 2022-es szezon szezonnyitóján, megnyerve a sebringi lerövidített versenyt. A 2022-es Le Mans-i 24 órásra az FIA visszafogta az Alpine csapatát, hogy kedvezzenek a modernebb Hypercar-oknak. A csapat Monzában nagyon közel került ismét a győzelemhez, de végül kikaptak a #8-as Toyotától.
Mivel a korábbi LMP1-es gépek használatát 2023-ban végleg betiltották, az Alpine visszatért az LMP2-be, Lapierre pedig távozott a WEC-ből és az ELMS LMP2 Pro-Am osztályára összpontosított a Cool Racinggel. Alexandre Coigny és a Peugeot gyári tartalékpilótája, Malthe Jakobsen mellett két Pro-Am-győzelmet könyvelhettek el Spa-ban és Algarve-ban. A trió ugyanebben az alosztályban is részt vett Le Mans-ban is, ahol másodikak lettek a rangsorban.
2024-re az Alpine Endurance Team befejezte a gyári A424-es modell építését és tesztprogramját, így visszatértek az élkategóriába, mint gyártó. Vaxivière és Mick Schumacher mellett vezette a #36-os rajtszámú autót.
2024. október 2-án, 40 éves korában azonnali hatállyal bejelentette visszavonulását a 2024-es WEC-szezon befejezése előtt, így a szezonzárón, Bahreinben már Charles Milesi ült be a helyére. A 2024-es Fuji 6 órás volt az utolsó versenye, ahol a dobogós 3. helyet érte el a gárda. Ezt követően a Cool Racing csapatában betöltött szerepére összpontosított, amely véglegesen is átvette a CLX Motorsport nevet. Két nappal később kinevezték az Alpine sportigazgatójává is 2025-re, a csapatfőnök, Philippe Sinault közvetlen irányítása mellett. Fő feladata a versenyzők és a csapattagok, mérnökök közötti kommunikáció segítése lett.
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2005 | Arden International | SMR FEA Ni |
SMR SPR Ki |
ESP FEA 11 |
ESP SPR 9 |
MON FEA Ki |
EUR FEA 12 |
EUR SPR Ki |
FRA FEA 3 |
FRA SPR 5 |
GBR FEA 10 |
GBR SPR Ki |
GER FEA 9 |
GER SPR 7 |
HUN FEA 12 |
HUN SPR 6 |
TUR FEA Ki |
TUR SPR 13 |
ITA FEA 4 |
ITA SPR Ki |
BEL FEA Ki |
BEL SPR 23 |
BHR FEA 6 |
BHR SPR 20 |
11. | 21 |
| 2006 | Arden International | VAL FEA 4 |
VAL SPR 3 |
SMR FEA 3 |
SMR SPR 7 |
EUR FEA 5 |
EUR SPR 2 |
ESP FEA Ki |
ESP SPR Ki |
MON FEA Ki |
GBR FEA |
GBR SPR |
FRA FEA |
FRA SPR |
GER FEA 20 |
GER SPR 7 |
HUN FEA Ki |
HUN SPR Ki |
TUR FEA 14 |
TUR SPR 6 |
ITA FEA 6 |
ITA SPR 4 |
9. | 32 | ||
| 2007 | DAMS | BHR FEA 7 |
BHR SPR 1 |
ESP FEA Ki |
ESP SPR Ni |
MON FEA Ki |
FRA FEA 8 |
FRA SPR Ki |
GBR FEA Ki |
GBR SPR Ni |
EUR FEA 9 |
EUR SPR Ki |
HUN FEA Ki |
HUN SPR 14 |
TUR FEA 15 |
TUR SPR Ki |
ITA FEA 10 |
ITA SPR 17 |
BEL FEA 1 |
BEL SPR 21 |
VAL FEA Ki |
VAL SPR 21 |
12. | 23 |
| Év | Csapat | Osztály | Kasztni | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2012 | Toyota Racing | LMP1 | Toyota TS030 Hybrid | Toyota 3.4 L V8 (Hybrid) | SEB | SPA | LMS Ki |
SIL 2 |
SÃO 1 |
BHR Ki |
FUJ 1 |
SHA 1 |
3. | 96 | |
| 2013 | Toyota Racing | LMP1 | Toyota TS030 Hybrid | Toyota 3.4 L V8 (Hybrid) | SIL 4 |
SPA Ki |
LMS 4 |
SÃO | COA | FUJ 1 |
SHA 2 |
BHR Ki |
4. | 69,5 | |
| 2014 | Toyota Racing | LMP1 | Toyota TS040 Hybrid | Toyota 3.4 L V8 (Hybrid) | SIL 1 |
SPA 1 |
LMS 3 |
COA 3 |
FUJ | SHA | BHR | SÃO | 6. | 96 | |
| 2015 | KCMG | LMP2 | Oreca 05 | Nissan VK45DE 4.5 L V8 | SIL | SPA 3 |
LMS 1 |
NÜR | COA 2 |
FUJ | SHA | BHR | 5. | 84 | |
| 2016 | Signatech-Alpine | LMP2 | Alpine A460 | Nissan VK45DE 4.5 L V8 | SIL 4 |
SPA 1 |
LMS 1 |
NÜR 1 |
MEX Ki |
COA 1 |
FUJ 3 |
SHA 4 |
BHR 3 |
1. | 199 |
| 2017 | Signatech Alpine Matmut | LMP2 | Alpine A470 | Gibson GK428 4.2 L V8 | SIL 4 |
NÜR 3 |
MEX 2 |
COA 1 |
FUJ 2 |
SHA 2 |
BHR 4 |
6. | 121 | ||
| Toyota Gazoo Racing | LMP1 | Toyota TS050 Hybrid | Toyota 2.4 L Turbo V6 | SPA 5 |
LMS Ki |
||||||||||
| 2018–19 | Signatech Alpine Matmut | LMP2 | Alpine A470 | Gibson GK428 4.2 L V8 | SPA 2 |
LMS 1 |
SIL 3 |
FUJ 3 |
SHA 3 |
SEB 2 |
SPA 2 |
LMS 1 |
1. | 181 | |
| 2019–20 | Cool Racing | LMP2 | Oreca 07 | Gibson GK428 4.2 L V8 | SIL 1 |
FUJ 5 |
SHA Ki |
BHR 6 |
COA 4 |
SPA 2 |
LMS 4 |
BHR |
9. | 103 | |
| 2021 | Alpine Elf Matmut | Hypercar | Alpine A480 | Gibson GL458 4.5 L V8 | SPA 2 |
ALG 3 |
MNZ 2 |
LMS 3 |
BHR 3 |
BHR 3 |
3. | 128 | |||
| 2022 | Alpine Elf Team | Hypercar | Alpine A480 | Gibson GL458 4.5 L V8 | SEB 1 |
SPA 2 |
LMS 4 |
MNZ 1 |
FUJ 3 |
BHR 3 |
2. | 144 | |||
| 2024 | Alpine Endurance Team | Hypercar | Alpine A424 | Alpine 3.4 L Turbo V6 | QAT 11 |
IMO 16 |
SPA 12 |
LMS Ki |
SÃO 10 |
COA 9 |
FUJ 3 |
BHR |
23. | 18 |