Novicsok

A novicsok (cirill betűkkel новичок, angolszász átírásban novichok; = “újonc”) idegmérgek egy családja, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki 1971 és 1993 között. Azon orosz tudósok szerint, akik ennek a vegyi anyagnak a kifejlesztésében részt vettek, ez a leghalálosabb idegméreg, amelyet valaha előállítottak; egyes változatok akár 5-8-szor hatásosabbak mint a VX, bár ezt soha nem bizonyították be. A „negyedik generációs vegyi fegyverek” közé tartoznak, amelyeket a szovjet Foliant program keretében terveztek. Eredetileg K-84-ként jelölték, majd később átnevezték A-230-ra. A novicsok család több, mint száz szerkezeti változatot tartalmaz. Az összes változat közül katonai szempontból az A-232 (Novichok-5) volt a legígéretesebb.

Brit források szerint ezt az idegmérget használták a Szergej Szkripal és lánya elleni 2018. március 4-i mérgezéses merényletben, valamint más források szerint Alekszej Navalnij ellen is a 2020. augusztus 20-i mérgezéses merényletben.

Célkitűzések

Ezeket a vegyületeket az alábbi célok elérésére tervezték:

Bár ezekről a célokról azt állították, hogy sikerült elérni őket, ez még nem bizonyított.

A vegyületek némelyike bináris vegyi fegyver, azaz két összetevő, ún. prekurzor elegyítésével jön létre. Az idegmérgek prekurzorai a lövedékben, közvetlenül a használat előtt keverednek össze, hogy előállítsák a vegyületet. Mivel a prekurzorok általában lényegesen kevésbé veszélyesek, mint az idegmérgek maguk, ezért ez a technika biztonságossá és egyszerűvé teszi a lövedékek kezelését és szállítását. További előnye, hogy a prekurzorokat sokkal egyszerűbb stabilizálni, mint a mérgeket, így ez a módszer lehetővé tette a vegyi fegyver (ágens) eltarthatóságának megnövelését is. Hátránya viszont, hogy a gondatlan előkészítés, vagy gyakorlatlan egyének által végzett előkészítés nem-optimális vegyület létrejöttéhez vezet.

Nyilvánosságra hozás

A Szovjetunióban (és Oroszországban) az 1970-es évektől kezdődően egészen az 1990-es évekig bezárólag rendkívül erős, harmadik generációs vegyi fegyvereket fejlesztettek ki; állította két vegyész, Lev Fjodorov és Vil Mirzajanov a Moszkovszkije Novosztyi hetilapban, 1992-ben. A kiadvány a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény (CWC) oroszországi aláírásának előestéjén jelent meg. Mirzajanov szerint, az orosz Military Chemical Complex (MCC, egy katonai vegyipari cég) Nyugatról kapott, a hadiipar átalakítását segítő védelmi fejlesztésre szánt pénzen építettek fel egy vegyi fegyver gyártó létesítményt. Mirzajanov a kémelhárítási részleg vezetője volt, és méréseket végzett a vegyi létesítményeken kívül, hogy meggyőződjön arról, hogy a külföldi kémek nem bukkanhatnak a termelés nyomaira. Ijedtségére, a halálos anyagok szintje nyolcvanszorosa volt a maximális, de még biztonságos koncentrációnak. Mirzajanov emiatt a környezetvédelmi szempontok miatt publikált. (Mirzajanov teljes beszámolója elérhető online).

A novicsok vegyületek létezését nyíltan elismerték az orosz hatóságok, amikor Mirzajanovot hazaárulással vádolták meg. Három tudós KGB-nek tett szakértői tanúvallomása szerint, valóban előállítottak novicsok és egyéb kapcsolódó vegyi anyagokat; és ezért Mirzajanov tájékoztatása hazaárulásnak tekintendő.

Vil Mirzajanovot 1992. október 22-én tartóztatták le, és államtitkok kiszivárogtatásáért a lefortovói börtönbe küldték. Később kiengedték, mivel sem a képletek, sem a mérgező vegyületek neve nem volt ismeretlen a szovjet sajtó számára; sőt még a kísérleti helyszínek sem. Jevgenyija Albac szerint, a Fjodorov és Mirzajanov által feltárt igazi államtitok az volt, hogy a tábornokok hazudtak – és még mindig hazudnak – a nemzetközi közösségnek és a polgártársaknak. Ő most az Amerikai Egyesült Államokban él.

A novicsok mérgek leírása

Ezeknek a vegyületeknek a leírását először Mirzajanov biztosította. Gáz vagy gőz helyett, a méreg ultra finom porban van szétoszlatva, így egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Ezután egy bináris ágenst hoztak létre, amely utánozza ezeket a tulajdonságokat, de a CWC jogi keretein belül legálisan használható anyagokból is előállítható, vagy érzékelhetetlen az egyezmény általi ellenőrzések számára. A novicsok család leghalálosabb tagjai a novicsok–5 és a novicsok–7; melyek állítólag kb. 5-8-szor halálosabbak a VX-nél, azonban a vegyületek szerkezetét nem ellenőrizték megbízhatóan.

Az egyik kulcsfontosságú gyártási helyszín, egy kémiai kutatóintézet, a mai Üzbegisztánban található; és a fegyver kis, illetve kísérleti tételeit (mennyiségeit) közeli Usztyurt fennsíkon tesztelték.

A szerves foszforvegyületek két nagy családjáról állítják, hogy a novicsok mérgek közé tartoznak. Az egyik, a szerves foszforvegyületek olyan csoportja, amelyhez egy dihaloformaldoxim csoport kapcsolódik (az általános képletet lásd alul, ahol: R = alkil-, alkoxi-, alkilamino-csoport vagy fluoratom; és X = halogénatom (F, Cl, Br) vagy pszeudohalogén, mint például a C≡N). Ezeket a vegyületeket széles körben dokumentálta a szovjet irodalom abban az időben, de nem világos, hogy tulajdonképpen melyek az erős „novicsok” vegyületek.

Az első csoportba tartozó vegyületek néhány példáját (lent) közölte a szakirodalom, de nem ismert, hogy ezek közül bármelyik a novicsok–5 vagy a novicsok–7 lenne.

Mirzajanov ettől némileg eltérő struktúrákat ad a novicsok ágensekre az önéletrajzában (lásd lent). Egyértelművé teszi, hogy nagy számú vegyület előállítására került sor; és számos kevésbé hatásos származékról, mint új szerves foszfát rovarölőről beszámoltak a szakirodalomban. Így a titkos vegyi fegyver programot törvényes peszticid kutatásnak álcázhatták.

Hatásai

A novicsok az idegmérgek közé tartozik; szerves foszfát acetilkolin-észteráz gátló. Ezek a kémiai vegyületek gátolják az acetilkolin-észteráz enzimet, megakadályozva ezzel a neurotranszmitter acetilkolin rendes elbomlását. Az acetilkolin koncentráció megnövekedése a neuromuszkuláris csomópontokban az izmok akaratlan összehúzódását okozza. Ez légzés- és szívmegálláshoz, végül halálhoz vezet. Gyors hatású, perifériás antikolinerg gyógyszer használatával, mint amilyen az atropin, lehetséges azon receptorok blokkolása, ahol az acetilkolin kifejti a hatását; így megakadályozható a mérgezés (csakúgy, mint más acetilkolin-észteráz gátlók okozta mérgezések kezelésénél). Ez azonban önmagában meglehetősen veszélyes módszer.

Fordítás

Jegyzetek

  1. ↑ Tucker, J. B.; War of Nerves; Anchor Books; New York; 2006; pp 232-233.
  2. 1 2 Vadim J. Birstein. The Perversion Of Knowledge: The True Story of Soviet Science. Westview Press (2004) ISBN 0-8133-4280-5
  3. 1 2 3 4 5 Yevgenia Albats and Catherine A. Fitzpatrick. The State Within a State: The KGB and Its Hold on Russia — Past, Present, and Future, 1994. ISBN 0-374-18104-7 (see pages 325-328)
  4. ↑ Tucker, J. B.; War of Nerves; Anchor Books; New York; 2006; pp 231.
  5. ↑ Tucker, J. B.; War of Nerves; Anchor Books; New York; 2006; pp 233.
  6. ↑ Tucker, J. B.; War of Nerves; Anchor Books; New York; 2006; pp 253.
  7. ↑ Görcs, rángatózás, halál: idegméreggel kavarhattak világpolitikai válságot az oroszok – Hvg.hu, 2018. március 14.
  8. ↑ Fedorov, Lev and Vil Mirzayanov, "Poisoned Politics," Moskovskiye Novosti weekly No. 39, 1992. Much of this information was published earlier in the newspaper "Top Secret" run by Artyom Borovik in September 1991. However the KGB did not arrest Mirzayanov earlier due to political turmoil in Russia at this time, according to a book by Yevgenia Albats.
  9. 1 2 Vil Mirzayanov "Dismantling the Soviet/Russian Chemical Weapons Complex: An Insider's View Archiválva 2015. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben" Chemical Weapons Disarmament in Russia: Problems and Prospects (Washington, D.C.: Henry L. Stimson Center, 1995), page 21.
  10. ↑ "the talk [by Mirzayanov] about binary weapons was no more than a verbal construct, an argument ex adverso, and only the MCC [Russian Military Chemical Complex] could corroborate or refute this natural assumption. By entangling V. S. Mirzayanov in investigation, the MCC confirmed the stated hypothesis, advancing it to the ranks of proven facts."
  11. 1 2 David Hoffman (1998. augusztus 16.). "Wastes of War: Soviets Reportedly Built Weapon Despite Pact". The Washington Post. Hozzáférés: 2007. július 20.
  12. 1 2 3 Louise Hidalgo (1999. augusztus 9.). "US dismantles chemical weapons". BBC News Online. Hozzáférés: 2007. július 20.
  13. ↑ Kruglyak Yu L, Malekin SI, Martynov IV. Phosphorylated oximes. XII. Reactions of 2-halophospholanes with dichlorofluoronitrosomethane. Zhurnal Obshchei Khimii. 1972; 42(4):811-14.
  14. ↑ Raevskii OA, Chapysheva NV, Ivanov AN, Sokolov VB, Martynov IV. Effect of Alkyl Substituents in Phosphorylated Oximes. Zhurnal Obshchei Khimii. 1987; 57(12):2720-2723
  15. ↑ Raevskii OA, Grigor'ev V Yu, Solov'ev VP, Ivanov AN, Sokolov VB, Martynov IV. Electron-Donor Functions of Ethyl Methylchloroformimino Methylphosphonate. Zhurnal Obshchei Khimii. 1987; 57(9):2073-2078
  16. ↑ Makhaeva GF, Filonenko IV, Yankovskaya VL, Fomicheva SB, Malygin VV. Comparative studies of O,O-dialkyl-O-chloromethylchloroformimino phosphates: interaction with neuropathy target esterase and acetylcholinesterase. Neurotoxicology. 1998 Aug-Oct;19(4-5):623-8. PMID 9745921
  17. ↑ Raevskiĭ OA, Chistiakov VV, Agabekian RS, Sapegin AM, Zefirov NS. Formation of models of the interaction between organophosphate compound structure and their ability to inhibit cholinesterase. Bioorganicheskaia Khimiia. 1990 Nov;16(11):1509-22. PMID 2096825
  18. ↑ Ivanov IuIa, Sokolov VB, Epishina TA, Martynov IV. O-substituted alkylchloroformoximes as substrates and inhibitors of cholinesterases. Doklady Akademii Nauk SSSR. 1990;310(5):1253-5. PMID 2354654
  19. ↑ Malygin VV, Sokolov VB, Richardson RJ, Makhaeva GF. Quantitative structure-activity relationships predict the delayed neurotoxicity potential of a series of O-alkyl-O-methylchloroformimino phenylphosphonates. Journal of Toxicology and Environmental Health Part A. 2003 Apr 11;66(7):611-25. PMID 12746136
  20. ↑ Steven L. Hoenig. Compendium of Chemical Warfare Agents. Springer New York, 2007. ISBN 978-0-387-34626-7
  21. ↑ D Hank Ellison. Handbook of Chemical and Biological Warfare Agents (2nd) 2008. p37-41. ISBN 0-8493-1434-8
  22. ↑ Vil S Mirzayanov. State Secrets. An Insider's Chronicle of the Russian Chemical Weapons Program. (2009) pp142-145, 179-180. ISBN 978-1-4327-2566-2

Külső hivatkozások