VX

VX
IUPAC-névO-etil-S-(2-diizopropil-aminoetil)-metil-foszfonotiolát
Kémiai azonosítók
PubChem39793
ChemSpider36386
ChEBI136185
RTECS számTB1090000
SMILES
O=P(C)(OCC)SCCN(C(C)C)C(C)C
InChIKeyJJIUCEJQJXNMHV-UHFFFAOYSA-N
UNII9A4381183B
ChEMBLCHEMBL483105
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC11H26NO2PS
Moláris tömeg267,37 g/mol
Megjelenésszíntelen, viszkózus folyadék
Sűrűség1,0083 g/cm³
Olvadáspont−50 °C
Forráspont298 °C
Gőznyomás0,9 Pa (0,007 Hgmm)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A VX (venomous agent X, vagyis „mérgező anyag X”) a szerves foszforsav-észterek közé tartozó idegméreg, amelyet harcászati céllal fejlesztettek ki az 1950-es években. Jelenleg a legveszélyesebb mesterségesen előállított vegyiharcanyagok egyike. Halálos adagja egy átlagos emberre nézve mindössze 200 µg.

A VX története

A V-ágensek kifejlesztése Lars-Erik Tammelin nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek vége felé Svédországban kezdte meg munkálatait a fluor-foszfát vegyületekkel. Ezeket az anyagokat felfedezőjük után Tammelin-észternek is nevezik. A fluor-acetátokat és fluor-karbonsavakat már 1896-ban ismerték (Swarts), viszont mérgező voltukkal nem voltak tisztában. Az összes V-ágens mérgező, legstabilabbnak mégis a VX (C11H26NO2PS) bizonyult, így ennek a tökéletesítésével foglalkoztak.

A VX-et Ranajit Ghosh fedezte fel 1952-ben. Tömeges gyártása 1961-ben kezdődött, viszont szerkezetét csak 1972-ben hozták nyilvánosságra. A V-ágensek az ismert legveszélyesebb mérgek, sok százszor, sőt, akár ezerszer is hatásosabbak lehetnek legveszedelmesebb társaiknál. Mivel a leghatásosabb gyilkolóeszközök, ezért kimerítik a modern tömegpusztítás kritériumát. Nagyon stabilak, ezért a többi ideggázzal ellentétben nem csak órákig vagy napokig, hanem akár hetekig, hónapokig is mérgezhetik a szennyeződött talajt.

Az anyagot emberek ellen az Aum Sinrikjó nevű szekta kezdte használni az 1990-es években, de vannak feltételezések, hogy már 1988-ban használták Irakban, a kurdok ellen, többek között a halabdzsai mészárlásnál is. Ők követték el az első, dokumentált gyilkosságot a VX-szel.

A VX hatása

A VX idegméreg; az idegrendszerben fontos szerepet betöltő acetilkolin-észteráz nevű enzim gátlásán keresztül fejti ki hatását. A gátolt enzim képtelen elbontani az ingerületátvitelt megvalósító acetilkolint, ami így felhalmozódik a szinaptikus résben és folyamatos izomstimulációt; izomgörcsöket okoz. A mérgezés tünetei ennek megfelelően először csak fejfájás, fokozott nyálkatermelés, ezután izomfájdalom, majd izom és bélgörcs, végül eszméletvesztés, és általában légzési elégtelenség miatt bekövetkező halál. Mivel a központi idegrendszer lebénul, ezért a görcs nem oldódik, így az izmok a halál beállta után is összehúzódva maradhatnak.

Fizikai jellemzői

Szagtalan, olajszerű folyadék (enyhén sárgászöld), a bőrön át szívódik fel. Érdekessége, hogy hideg vízben jobban oldódik, mint melegben. Relatív gőzsűrűsége 9,2 (levegő=1).

Jegyzetek

  1. ↑ James A. Romano, Jr – Brian J. Lukey – Harry Salem: Chemical Warfare Agents: Chemistry, Pharmacology, Toxicology, and Therapeutics. Második kiadás. 2008. 14. o. Hozzáférés: 2018. szeptember 5.
  2. ↑ Helen Rice. "Toxicity and medical countermeasure studies on the organophosphorous nerve agents VM and VX". Proceedings of the Royal Society A - Mathematical, Physical and Engineering Sciences. Hozzáférés: 2018. szeptember 5. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  3. ↑ VX - Hazardous Substances Data Bank. TOXNET - U.S. National Library of Medicine (angolul) (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)

Fordítás

Források