Odobenocetops

Odobenocetops
Evolúciós időszak: Késő miocén - kora pliocén, 7,2–3,6 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Cetancodontamorpha Alrend: Whippomorpha Csoport: Cetaceomorpha Alrendág: Cetek (Cetacea) Részalrend: Fogascetek (Odontoceti) Csoport: Delphinida Öregcsalád: Delphinoidea Család: Odobenocetopsidae Muizon, 1993 Nem: Odobenocetops Muizon, 1993
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Odobenocetops témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Odobenocetops témájú kategóriát.

Az Odobenocetops az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis Odobenocetopsidae család eddig egyetlen felfedezett neme.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

• Odobenocetops leptodon
• Odobenocetops peruvianus típusfaj

Tudnivalók

Az Odobenocetops-fajok 7,2-3,5 millió évvel éltek ezelőtt, a késő miocén és a kora pliocén korszakok között. Ezeknek az állatoknak a maradványait Peruban és Chilében találták meg.

Az állat körülbelül 3-3 méter hosszú és 150-650 kilogramm tömegű lehetett. Két, általában 25 centiméteres, de legfeljebb 120 centiméter hosszú agyaruk miatt az Odobenocetops-fajok úgy néztek ki, mint egy rozmár és manátusz hibridje. Csak a hímeknél, a jobb felőli agyar sokkal nagyobbra nőtt. A két agyaron kívül az állatoknak nem volt más foga.

Az állatok a sekély vízben, a tengerfenék közelében töltötték idejük nagy részét, mert itt biztonságban voltak. Az egyik fajnak, mint a mai delfineknek volt hanglokátorrendszere. Az Odobenocetops-ok tápláléka férgek és kagylók voltak, ezeket az iszap túrása közben találták meg. Izmos ajkaikkal képesek voltak kiszívni a kagylót a héjából.

Az állatok, mivel emlősök voltak, időnként fel-fel kellett jöjjenek a vízfelszínre, hogy levegőhöz jussanak. Az úszáshoz az erős farkukat használták. Az Odobenocetops-fajok jól láttak, de nagy méretük ellenére eléggé védtelenek voltak a cápatámadásokkal szemben. Az agyaraik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy harcoljanak velük. A legveszélyesebb ellenségük az óriásfogú cápa volt.

Képek

• 
  Odobenocetops leptodon koponya agyarral
• 
  Odobenocetops peruvianus nőstény koponyája
• 
  Odobenocetops peruvianus hím koponyája
• 
  Rajz három példányról

Jegyzetek

Források

• BBC-Science&Nature-Sea monsters facts
• Paleobiology Database Archiválva 2024. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Berta, Annalisa; Sumich, James L.; Kovacs, Kit M. (2005). Marine Mammals: Evolutionary Biology (2nd ed.). Academic Press.
• Haines, T.; Chambers, P. (2007). The Complete Guide to Prehistoric Life. Italy: Firefly Books Ltd. 186–187. o. ISBN 1-55407-181-X.
• Muizon, C. (1993). "Walrus-like feeding adaptation in a new cetacean from the Pliocene of Peru". Nature. 365: 745–748. doi:10.1038/365745a0. {{cite journal}}: Invalid |ref=harv (súgó)
• Muizon, C. (2008). "Odobenocetops". In Perrin, W. F.; Würsig, B.; Thewissen, J. G. M. (eds.). Encyclopedia of Marine Mammals (2nd ed.). Academic Press. 797–799. o. ISBN 978-0-12-373553-9. {{cite book}}: Invalid |ref=harv (súgó)
• Muizon, C.; Domning, D. P.; Ketten, D. R. (2002). "(Odobenocetops peruvianus), the walrus-convergent delphinoid (mammalia: cetacea) from the early pliocene of Peru". Smithsonian Contributions to Paleobiology. 93: 223–261. Hozzáférés: 2014. december 6. {{cite journal}}: Invalid |ref=harv (súgó)
• Muizon, C.; Domning, D.; Parrish, M. (1999). "Dimorphic tusks and adaptive strategies in a new species of walrus-like dolphin (Odobenocetopsidae) from the Pliocene of Peru [Défenses dimorphiques et stratégies adaptatives chez une nouvelle espèce de dauphin convergent vers les morses (Odobenocetopsidae) du Pliocène du Pérou]". Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Série IIA. 329 (6): 449–455. doi:10.1016/S1251-8050(00)80070-1. {{cite journal}}: Invalid |ref=harv (súgó)
• Murakami, M.; Shimada, C.; Hikidad, Y.; Soedae; Hirano, H. (2014). "Eodelphis kabatensis, a new name for the oldest true dolphin Stenella kabatensis Horikawa, 1977 (Cetacea, Odontoceti, Delphinidae), from the upper Miocene of Japan, and the phylogeny and paleobiogeography of Delphinoidea". Journal of Vertebrate Paleontology. 34 (3): 491–511. doi:10.1080/02724634.2013.816720. {{cite journal}}: Invalid |ref=harv (súgó); Unknown parameter |laydate= ignored (súgó); Unknown parameter |layurl= ignored (súgó)
• 3D model of the type specimen of Odobenocetops: "Walrus whale (Odobenocetops)". Smithsonian X 3D. 2014. július 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. december 6.