A legújabb genetikai alapú rendszertani besorolások szerint a cetek(Cetacea) egykoron önálló rendje, a párosujjú patások rendjébe lett besorolva alrendági szinten, ilyen módon a Odontoceti taxon részalrenddé vált.
Ebbe az állatcsoportba tartozó fajok fogakkal rendelkeznek. Halakkal vagy tintahalakkal, de néha akár egymással is táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Ide tartoznak a delfinek, valamint a nagy ámbráscet és a csőröscetfélék is.
Rendszerezés
A részalrendbe az alábbi taxonok sorolhatók:
Az alábbi fosszilis családok bazális, azaz kezdetleges csoportokat alkotnak:
ámbráscetfélék(Physeteridae) J. E. Gray, 1821 - család; kora miocén-jelen
Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a Physeteroidea öregcsaládba tartoznak, azonban még nincsenek családokba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak:
†Squalodelphinidae Dal Piaz, 1917 - család; késő oligocén-középső miocén
†Squalodontidae Brandt, 1873 - család; késő oligocén-középső miocén
†Waipatiidae Fordyce, 1994 - család; késő oligocén
Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a Platanistoidea öregcsaládba tartoznak, azonban még nincsenek családokba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak:
Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a Delphinida kládba tartoznak, azonban még nincsenek öregcsaládokba és családokba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak:
Lipotidae Zhou, Qian & Li, 1978 - család; késő miocén-jelen
Az alábbi nemi szintű taxonok szintén a fogascetek közé tartoznak, azonban még nincsenek nagyobb szintű taxonookba foglalva, azaz incertae sedis besorolásúak:
Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen cet, melynek egy külső agyara van.
Légzés
A fogasceteknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén, kivéve az ámbráscetet, melynek a feje bal oldalán van egy hosszabb légzőnyílása. A fogascetek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.
A fogascetek másodpercenként körülbelül 800irányított hangot bocsátanak ki a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapocs-csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat meg tudja határozni a vízben lévő objektumok távolságát, méretét és alakját, sőt sebességét és irányát is. Ez nemcsak a tájékozódásukat segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadásznak is.
Ajánlott irodalom
Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999)
Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)
Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004)
Szépirodalom
Robert Merle: Állati elmék (Bp., 1969-2002 több kiadás)
↑Fitzgerald, E.M.G. (2004). "A review of the Tertiary fossil Cetacea (Mammalia) localities in Australia". Memoirs of Museum Victoria. 61 (2): 183–208.
↑Remington, Kellogg (1927). "Study of the skull of a fossil sperm-whale from the Temblor Miocene of Southern California". Contributions to Palaeontology from the Carnegie Institution of Washington: 3–24.
↑Lee, Y.; etal. (2012). "First record of a platanistoid cetacean from the middle Miocene of South Korea". Journal of Vertebrate Paleontology. 32 (1): 231–234. doi:10.1080/02724634.2012.626005.
↑Kimura, T.; Barnes, L.G. (2016). "New Miocene fossil Allodelphinidae(Cetacea, Odontoceti, Platanistoidea) from the North Pacific Ocean". Bulletin of the Gunma Museum of Natural History. 20: 1–58.
↑Tanaka, Yoshihiro; Fordyce, R. Ewan (2016). "Awamokoa tokarahi, a new basal dolphin in the Platanistoidea (late Oligocene, New Zealand)". Journal of Systematic Palaeontology: 1. doi:10.1080/14772019.2016.1202339.
↑Lambert, Olivier (2006). "Archaeoziphius microglenoideus, a new primitive beaked whale (Mammalia, Cetacea, Odontoceti) from the Middle Miocene of Belgium". Journal of Vertebrate Paleontology. 26: 182–191. doi:10.1671/0272-4634(2006)26[182:AMANPB]2.0.CO;2.
↑Muizon, C. (1984). "Les vertebres fossiles de la Formation Pisco (Perou) II: Les Odontocetes (Cetacea, Mammalia) du Pliocene inferieur de Sud-Sacaco". Institut Français d'Études Andines Éditions Recherche sur les Civilizations Mémoire. 50: 1–188.
↑Stephen Leatherwood; Randall R. Reeves (2012. december 2.). The Bottlenose Dolphin. Elsevier Science. 8–.o. ISBN978-0-323-13961-8. This group apparently evolved directly from squalodontids. The currently recognized families in the Delphinoidea are the extinct Miocene Kentriodontidae and Albireonidae, and the extant Delphinidae (true dolphins), Phocoenidae (porpoises), ...
↑Science Series. Los Angeles Museum of History, Science, and Art. 2008. 147–.o.
↑Geisler, J.H. (2012). "A new genus and species of late Miocene inioid (Cetacea, Odontoceti) from the Meherrin River, North Carolina, U.S.A.". Journal of Vertebrate Paleontology. 32 (1): 198–211. doi:10.1080/02724634.2012.629016.
↑G. A. Mchedlidze. 1976. Osnovnye Cherty Paleobiologischeskoi Istorii Kitoobraznykh.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Toothed whale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a List_of_extinct_cetaceans#Suborder_Odontoceti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Geisler, J.H., McGowen, M.R., Yang, G., & Gatesy, J. 2011: A supermatrix analysis of genomic, morphological, and paleontological data from crown Cetacea. BMC Evolutionary Biology, 11: 112. DOI: 10.1186/1471-2148-11-112
Messenger, S.L. & McGuire, J.A. 1998: Morphology, molecules, and the phylogenetics of cetaceans. Systematic Biology, 47: 90–124. PDF
Lambert, Olivier; Giovanni Bianucci; Mario Urbina, and Jonathan H. Geisler. 2017. A new inioid (Cetacea, Odontoceti, Delphinida) from the Miocene of Peru and the origin of modern dolphin and porpoise families. Zoological Journal of the Linnean Society 179. 919–946. Accessed 2019-02-12.