Ostreococcus tauri

Ostreococcus tauri
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Archaeplastida
Törzs: Valódi zöldmoszatok (Chlorophyta)
Osztály: Mamiellophyceae
Rend: Mamiellales
Család: Bathycoccaceae
Nemzetség: Ostreococcus
Faj: Ostreococcus tauri
Courties et al. 1994
Tudományos név
Ostreococcus tauri
Courties et al. 1994
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Ostreococcus tauri témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ostreococcus tauri témájú kategóriát.

Az Ostreococcus tauri a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Mamiellophyceae osztálya Mamiellales rendje Bathycoccaceae családja Ostreococcus nemzetségének faja. A legkisebb ismert szabadon élő eukarióta (átlagos átmérője 0,8 μm). Ultraszerkezete egyszerű, genomja kicsi.

A globális óceáni pikoplankton gyakori fajaként fontos szerepe van a szénciklusban, és gyakran használ a külső fény észleléséhez fototropinokat. 2006-tól összehasonlító és funkcionális genomikai tanulmányokban is vizsgálták, mivel kis genomja és zöld színe miatt a kutatók érdeklődését felkeltette.

Történet

Az Ostreococcus taurit 1994-ben fedezték fel Franciaországban a Thau-lagúna területén annak pikoplankton-populációjának áramlási citometria útján történő egyéves tanulmányozása során. Az O. tauri bizonyult a pikoplankton-populáció fő tagjának, és transzmissziós elektronmikroszkóppal képeket készítettek a legkisebb ismert szabadon élő eukarióta sejtekről. Ekkor a prazinofiton kládok közé sorolták a jellemző klorofilljai és a Chlorophyceae csoporttal rokon karotinoidjai alapján. Újabb rendszertanok a Mamiellaleshez hasonlóan az önálló Mamiellophyceae osztályba sorolják.

2007-ben az első krioelektron-tomográfiával vizsgált eukarióta sejt lett.

Morfológia

A sejt közel gömbölyű (kokkoid), átlagos hossza 1, szélessége 0,7 μm. Ultraszerkezete igen egyszerű: nincs sejtfala vagy ostora, és 1 sejtmagja, 1 mitokondriuma, 1 kloroplasztisza, 1 peroxiszómája és 1 Golgi-készüléke van. Tubuláris és lapos cristái egyaránt vannak, köztük kapcsolatokkal. Plasztisza nagyobb, mint sejtmagja, 3 tilakoidmembránja összekapcsolódik.

Ökológia

Az Ostreococcus tauri sejtgyakoriság alapján a dél-franciaországi Thau-lagúna leggyakoribb algája. Ennek oka feltehetően az intenzív puhatestű-tenyésztésre való használat és a lagúna magas réztartalma. Előbbi a kisebb sejteknek (pikoplankton) kedvez: a szűrögető puhatestűek elsősorban nagyobb eukarióta algákat és kisebb algák predátorait eszik. A réztartalom a cianobaktériumoknak hátrányos, mivel az O. tauri feltehetően jobban alkalmazkodik „kedvezőtlen körülményekhez”. A magas réztartalom okai feltehetően a környező borültetvényekben használt vegyületek.

Modellszervezetként

Már 1998-ban jó modellszervezet-jelöltként azonosították Courties et al. például sejtosztódás vizsgálatához vagy genomszekvenáláshoz.

Rejtett ivarosság

A laboratóriumban tenyésztett O. tauri haploid. Bár nem ismert ivaros életciklusa, a rejtett ivarosságot bizonyítja a meiózis alapvető génjei expressziója. A genetikai rekombináció által magyarázott ivari cserék előfordulhatnak, de ritkák. Ezenkívül homológ rekombinációval hatékonyan el tud távolítani idegen DNS-t.

Genomika

2006-ban Derelle et al. szekvenálták genomját. Magi genomja 12,56 Mbp hosszú, 20 kromoszómából áll, génsűrűsége különösen nagy, és kevés introntartalmú génje van. 2 kromoszómában vannak különös jellemzők a GC-tartalom vagy az intronszerkezet tekintetében, ezek a 2. és a 19. kromoszóma. Más Mamiellales-fajok szekvenálása hasonló különleges kromoszómákat mutatott ki például az Ostreococcus lucimarinus, Micromonas pusilla Bathycoccus prasinos fajokban. Mitokondriális genomja 44 237 bp hosszú és 65 génből áll, ptDNS-e 71 666 bp hosszú, és 86 génes.

Eredetileg 14 kromoszómából állóként írták le genomját, de 2006-ra ismertté vált, hogy 20 kromoszómája van összesen közel 8000 génnel és 33 fg tömeggel.

Számos növényspecifikus génje van, de redundanciája alacsony, kevés ismétlődő szakasszal és transzpozonnal.

Evolúció

A nyílt tengeri baktériumokhoz (például SAR11 és Prochlorococcus) hasonló sejtméret- és genomcsökkenést mutat.

Jegyzetek

  1. ↑ Veetil SK, Mittal C, Ranjan P, Kateriya S (2011. július). "A conserved isoleucine in the LOV1 domain of a novel phototropin from the marine alga Ostreococcus tauri modulates the dark state recovery of the domain". Biochim Biophys Acta. 1810 (7): 675–682. doi:10.1016/j.bbagen.2011.04.008. PMID 21554927.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  2. 1 2 3 Derelle E, Ferraz C, Rombauts S, Rouzé P, Worden AZ, Robbens S, Partensky F, Degroeve S, Echeynié S, Cooke R, Saeys Y, Wuyts J, Jabbari K, Bowler C, Panaud O, Piégu B, Ball SG, Ral JP, Bouget FY, Piganeau G, De Baets B, Picard A, Delseny M, Demaille J, Van de Peer Y, Moreau H (2006. augusztus 1.). "Genome analysis of the smallest free-living eukaryote Ostreococcus tauri unveils many unique features". Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 103 (31): 11647–11652. doi:10.1073/pnas.0604795103. PMC 1544224. PMID 16868079.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  3. 1 2 Palenik B, Grimwood J, Aerts A, Rouzé P, Salamov A, Putnam N, Dupont C, Jorgensen R, Derelle E, Rombauts S, Zhou K, Otillar R, Merchant SS, Podell S, Gaasterland T, Napoli C, Gendler K, Manuell A, Tai V, Vallon O, Piganeau G, Jancek S, Heijde M, Jabbari K, Bowler C, Lohr M, Robbens S, Werner G, Dubchak I, Pazour GJ, Ren Q, Paulsen I, Delwiche C, Schmutz J, Rokhsar D, Van de Peer Y, Moreau H, Grigoriev IV (2007. május 1.). "The tiny eukaryote Ostreococcus provides genomic insights into the paradox of plankton speciation". Proc Natl Acad Sci U S A. 104 (18): 7705–7710. doi:10.1073/pnas.0611046104. PMC 1863510. PMID 17460045.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  4. ↑ Blanc-Mathieu R, Verhelst B, Derelle E, Rombauts S, Bouget F-Y, Carré I, Château A, Eyre-Walker A, Grimsley N, Moreau H, Piégu B, Rivals E, Schackwitz W, van de Peer Y, Piganeau G (2014. december 13.). "An improved genome of the model marine alga Ostreococcus tauri unfolds by assessing Illumina de novo assemblies". BMC Genomics. 15 (1103). doi:10.1186/1471-2164-15-1103.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  5. ↑ Krumholz EW, Yang H, Weisenhorn P, Henry CS, Libourel IGL (2011. december 29.). "Genome-wide metabolic network reconstruction of the picoalga Ostreococcus". Journal of Experimental Botany. 63 (6): 2353–2362. doi:10.1093/jxb/err407.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  6. 1 2 3 4 Courties C; et al. (1994). "Smallest eukaryotic organism". Nature. 370: 255. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó)
  7. ↑ Courties C; et al. (1995). "A new marine picoeukaryote - Ostreococcus tauri gen. et sp. nov. (Chlorophyta, Prasinophyceae)". Phycologia. 34 (4): 285–292. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó)
  8. 1 2 3 Courties C; et al. (1998). "Phylogenetic analysis and genome size of Ostreococcus tauri (Chlorophyta, Prasinophyceae)". J Phycol. 34 (5): 844–849. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó)
  9. ↑ NCBI: Mamiellales Moestrup, 1984 (order)
  10. ↑ NCBI: Mamiellophyceae B.Marin & Melkonian, 2010 (class)
  11. ↑ "Mamiellophyceae". WoRMS. World Register of Marine Species. Hozzáférés: 2025. március 10.
  12. 1 2 Henderson GP, Gan L, Jensen GJ (2007. augusztus 15.). "3-D ultrastructure of O. tauri: electron cryotomography of an entire eukaryotic cell". PLoS One. 2 (8): e749. doi:10.1371/journal.pone.0000749. PMC 1939878. PMID 17710148.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  13. ↑ Vaquer A; et al. (1996). "Standing stock and dynamics of picophytoplankton in the Thau Lagoon (northwest Mediterranean coast)". Limnology and Oceanography. 41 (8): 1821–1828. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó)
  14. 1 2 Grimsley N, Péquin B, Bachy C, Moreau H, Piganeau G (2010. január). "Cryptic sex in the smallest eukaryotic marine green alga". Mol Biol Evol. 27 (1): 47–54. doi:10.1093/molbev/msp203. PMID 19734297.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  15. 1 2 Lozano JC, Schatt P, Botebol H, Vergé V, Lesuisse E, Blain S, Carré IA, Bouget FY (2014. május 23.). "Efficient gene targeting and removal of foreign DNA by homologous recombination in the picoeukaryote Ostreococcus". Plant J. 78 (6): 1073–1083. doi:10.1111/tpj.12530. PMID 24698018.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  16. ↑ Worden AZ, Lee JH, Mock T, Rouzé P, Simmons MP, Aerts AL, Allen AE, Cuvelier ML, Derelle E, Everett MV, Foulon E, Grimwood J, Gundlach H, Henrissat B, Napoli C, McDonald SM, Parker MS, Rombauts S, Salamov A, Von Dassow P, Badger JH, Coutinho PM, Demir E, Dubchak I, Gentemann C, Eikrem W, Gready JE, John U, Lanier W, Lindquist EA, Lucas S, Mayer KF, Moreau H, Not F, Otillar R, Panaud O, Pangilinan J, Paulsen I, Piegu B, Poliakov A, Robbens S, Schmutz J, Toulza E, Wyss T, Zelensky A, Zhou K, Armbrust EV, Bhattacharya D, Goodenough UW, Van de Peer Y, Grigoriev IV (2009. április 10.). "Green evolution and dynamic adaptations revealed by genomes of the marine picoeukaryotes Micromonas". Science. 324 (5924): 268–272. doi:10.1126/science.1167222. PMID 19359590.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  17. ↑ Moreau H, Verhelst B, Couloux A, Derelle E, Rombauts S, Grimsley N, van Bel M, Poulain J, Katinka M, Hohmann-Marriott MF, Piganeau G, Rouzé P, da Silva C, Wincker P, van de Peer Y, Vandepoele K (2012. augusztus 24.). "Gene functionalities and genome structure in Bathycoccus prasinos reflect cellular specializations at the base of the green lineage". Genome Biology. 13 (8): R74. doi:10.1186/gb-2012-13-8-r74.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  18. ↑ Robbens S, Derelle E, Ferraz C, Wuyts J, Moreau H, Van de Peer Y (2007. január 23.). "The complete chloroplast and mitochondrial DNA sequence of Ostreococcus tauri: organelle genomes of the smallest eukaryote are examples of compaction". Mol Biol Evol. 24 (4): 956–968. doi:10.1093/molbev/msm012. PMID 17251180.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  19. ↑ Worden AZ, Lee JH, Mock T, Rouzé P, Simmons MP, Aerts AL, Allen AE, Cuvelier ML, Derelle E, Everett MV, Foulon E, Grimwood J, Gundlach H, Henrissat B, Napoli C, McDonald SM, Parker MS, Rombauts S, Salamov A, Von Dassow P, Badger JH, Coutinho PM, Demir E, Dubchak I, Gentemann C, Eikrem W, Gready JE, John U, Lanier W, Lindquist EA, Lucas S, Mayer KF, Moreau H, Not F, Otillar R, Panaud O, Pangilinan J, Paulsen I, Piegu B, Poliakov A, Robbens S, Schmutz J, Toulza E, Wyss T, Zelensky A, Zhou K, Armbrust EV, Bhattacharya D, Goodenough UW, Van de Peer Y, Grigoriev IV (2009. április 10.). "Green evolution and dynamic adaptations revealed by genomes of the marine picoeukaryotes Micromonas". Science. 324 (5924): 268–272. doi:10.1126/science.1167222. PMID 19359590.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ostreococcus tauri című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk