Perun

Fegyverei

Georges Dumézil osztályozási rendszerében Perun a második kategóriába tartozik (a testi és katonai erő istene), a háború istene volt, és mint ilyen, számos fantasztikus fegyverrel jelenik meg a mítoszokban. Villámcsapásait köveknek és nyilaknak tartották. A népi hiedelmek szerint a fulguritok, a belemnitidák, sőt néha a földből előkerült őskori kőeszközök maradványai is a főisten fegyvereinek maradványai. Különböző szláv országokban ezeket a leleteket „Perun kövei, villámkövek, villámék” és „Perun nyílainak” is nevezik; egyéb, ezekhez nem kapcsolódó elnevezések közé tartozik az „ördög ujja, Isten ujja” és „Isten anyjának ujja”, Litvániában pedig a „Perkun ujja”. Ezekről a villámkövekről néha azt mondták, hogy a szél visszaviszi őket az égbe, miután hét évig a föld alatt voltak. Perun fegyverei védelmet nyújtottak a balszerencse, gonosz varázslatok, a betegségek és – természetesen – maga a villám ellen is.

A nagy isten fegyverei közt szerepelt egy olyan is, amely ugyanolyan pusztító volt, mint mennyköves nyilai, de még szokatlanabb: a mitikus aranyalmák. Bár ez első ránézésre nem tűnik igazi fegyvernek, számos szláv népi elbeszélésben az aranyalma a végső pusztítás talizmánjaként jelenik meg. Erre példa egy erős mitikus elemekkel rendelkező montenegrói népdal:

Eredeti nyelven:

...Те извади три јабуке златне

И баци их небу у висине...

...Три муње од неба пукоше

Једна гађа два дјевера млада,

Друга гађа пашу на дорину,

Трећа гађа свата шест стотина,

Не утече ока за свједока,

Ни да каже, како погибоше, '

Magyar fordítása:

…Három aranyalmát ragadott meg,

És magasra dobta őket az égbe…

…Három villám csapott le az égből,

Az első két fiatal vőlegényt talált el,

A második a barna lovon ülő pasát,

A harmadik hatszáz esküvői vendéget,

Egyetlen szemtanú sem maradt,

Aki elmesélhette volna, hogyan haltak meg.”

Jellemzői

Perun kultusza a szláv és balti törzsek körében volt elterjedt. Egyes történészek feltételezése szerint egyes elemeit a skandináv Thor kultuszából vették át (mint pl. fegyverek elhelyezése a bálvány lábánál). Mindenesetre Vlagyimir kijevi nagyfejedelem azután is állított Perun-bálványokat Kijevben és Novgorodban, hogy politikailag eltávolodott kíséretének varég (skandináv) tagjaitól.

A balti-szláv néphit szerint Perun kővillámmal, "mennykővel" sújtott le és ezen köveket (fulguritok, belemniteszkövületek) talizmánként használték: betették a gyerekek bölcsőjébe, elapadt tehén tőgyét dörgölték vele, a délszlávok pedig a háztető alá dugták, hogy megvédjék a házat a villámcsapástól. "Perun nyilát" szembajok, szemmelverés ellen, a szülés könnyítésére is használták.

Az isten egyik jelképe a fejsze volt, amit (akárcsak a nyilát) a szülő nő ágya vagy az istálló küszöbe alá dugtak, vagy vetés során a mezőn kirakták, hogy védje a termést a jégveréstől. Perun fegyverei megvédtek a tisztátalan szellemektől és a betegségtől is. Innen jön az a szláv szokás is, hogy az első tavaszi zivatar mennydörgésekor megütik a fejüket kővel vagy vassal.

Perunt hívták segítségül aszály idején is. Bulgáriában ha esőre volt szükség, a gyerekek kiválasztottak egy serdülő lányt (lehetőleg olyan idős asszony utolsó gyermekét, aki már nem volt képes újból megfoganni), aki csak virágokba, levelekbe, fonott fűbe öltözött és vele együtt körbetáncolták a falut és közben az öregasszonyok vízzel öntötték le a lányt. A lányt Bulgáriában és Macedóniában Perepunának (Perun feleségének), Peperunának, Görögországban Perperunnak, Albániában Perperonnak, Romániában Pirpirunnak hívták; másik neve Dodola, Dudul vagy Didul. [39]. Egy másik bolgár szokás szerint ha esőre van szükségük, körtánc során úgy tesznek, mintha kígyóra vadásznának. A szláv néphit úgy tartja, hogy Perun (Illés próféta) napján a gonosz lelkek kígyóvá változnak és ilyenkor a kígyókat bottal agyonverik. Tilos megenni az ezen a napon fogott halat is, mert abban is ördög lakozhat. Szintén tiltott kiabálni, nagyra tátani a szájat, mert akkor azon keresztül a gonosz bebújik az emberbe.

Perun napját július 20-án ülték meg, amely a kereszténység felvétele után Szent Illés napjává vált. Július 12-én állatot (kost vagy bikát) áldoztak az istennek. Illés jórészt átvette Perun feladatait, ő uralja a viharfelhőket, biztosítja a jó termést és villámokkal űzi el az ördögöket.

Sok más indoeurópai mennydörgésistenhez hasonlóan Perun szent növénye a tölgy volt, kultuszának egyik jellegzetessége a tölgyfák, tölgyligetek tisztelete. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár feljegyezte, hogy a Dnyeper szigetén, Horticján állt a szlávok szent tölgyfája, amely alatt élő kakasokat, kenyeret és húst áldoztak és nyilakból kört formáltak. Lev Danyilovics halicsi fejedelem egyik 1302-es adománylevelében birtokhatárként említi Perun tölgyét. 1909-ben és 1975-ben is találtak a Dnyeper medrében olyan ősi tölgytörzseket, melyekbe négyzet alakban vaddisznóagyarakat ékeltek; a második esetben a kormeghatározás szerint a fa a 8. századból származott. A délszláv hagyományokban megjelölt tölgyek álltak az országhatárokon; a késő tavaszi falusi ünnepek alkalmával és nyáron a közösségek felkeresték ezeket a helyszíneket.

Perun szentélyei hegyek és dombok tetején állították fel, ezért is neveztek el számos dombot, hegyet róla. A Harmadik novgorodi krónikában említik "Perin dombját", amelynek bálványait 991-ben döntötték le. Az itteni pogány szentély maradványait a 20 században régészek tárták fel. A hegyek vagy dombok mellett ősi, szent ligetekben is voltak szentélyei. Ezek általános imádkozási és áldozati helyek voltak (bikát, ökröt, tojást vittek kosarakkal).

A Perijnben felfedezett, Perunnak szentelt ősi szentély maradványai egy szobor köré épített széles, kör alakú emelvény alapjait őrizték meg, amelyet nyolc apszissal rendelkező árok vett körül, ezekben áldozati oltárok, valamint valószínűleg további szobrok is helyet kaptak. A szentély általános alaprajza egyértelműen a kilences szám szimbolikáját tükrözi. Ezt néha úgy értelmezik, hogy Perunnak kilenc fia volt (vagy nyolc fia, és ő maga, az apa, volt a kilencedik). Egyes szláv népdalokban kilenc névtelen testvérről esik szó.

A balti mitológiában szereplő Perkūnas-hoz hasonlóan Perunról is úgy tartották, hogy több megjelenési formája van. Egy litván dal szerint valójában kilenc változata van Perkūnas-nak. A balti mitológiával való összehasonlításból, valamint a szláv néphagyomány további forrásaiból is kitűnik, hogy Perun a felesége a nap istennője volt. Feleségét azonban megosztotta nagy riválisával, Veleszzel, mivel úgy tartották, hogy amikor a Nap minden éjjel lebukik a láthatáron, belép az alvilágba, a halottak birodalmába, amelyet Velesz uralt.

A krónikákban megemlítik, hogy Kijevben a folyóba dobták Perun bálványát. Feltehetően ez nem egyszeri alkalom volt, hanem rendszeresen, a napéjegyenlőségek vagy napfordulók idején vízbe mártották az isten képmását és talán évente leúsztatták a folyón. A fával való kapcsolódás mellett Perunhoz egy nap (csütörtök) és egy anyag (ón) is társult.

A kultusz története

Perun kultusza a balti és szláv törzsek kialakulásáig, vagyis az i. e. 1. évezredig vezethető vissza. Egyes kutatók szerint alakját a szlávok a baltiaktól kölcsönözték.

Az i. e. 5. század közepére a mai Ukrajna területén élő ősszlávok kialakítottak egy panteont, amelynek élén Szvarog állt; őt a szkíták Papaj néven ismerték. Perun ekkor még nem volt főisten. A zbrucsi bálványoszlop panteonjában Perun csak a harmadik Mokos és Lada istennők mögött; később pedig Lada és Velesz mögött. Egyes kutatók szerint Szvarog volt a főisten, aki azonban átadta a földi ügyek felügyeletét Perunnak; mások úgy vélik, hogy Rod (talán Szvarog másik neve) volt az istenek között az első. Az Adam Olearius által gyűjtött anyag szerint a Perun-kultusz egyik feladata az volt hogy tölgy mellett örök tüzet tápláljanak; ha kialudt, a felelőst kivégezték. Perun jelentősége a 6. században, a szlávok déli terjeszkedése idején nőtt meg.

Igor, Szvjatoszláv és Vlagyimir kijevi fejedelmek idején Perun (a harcosok, fegyverek, háborúk istene) már egyértelműen a panteon élén állt. Ő Veleszt, az állattartók védelmezőjét taszította le az első helyről. Lehetséges, hogy a kijevi uralkodók közül elsőként Oleg emelte a többi isten fölé Perunt és a monda szerint ezért, Velesz bosszúja miatt lelte halálát kígyómarás következtében. Ahogy a Kijevi Rusz egyre terjeszkedett, sikeres háborúkat vívott a kazárok és Bizánc ellen, a harcosok (és ezzel párhuzamusan védőistenük) tekintélye megnőtt. Vlagyimir keresztény hitre való áttérése előtt megpróbált létrehozni egy szervezett pogány vallást, melyben a panteon főbb alakjai Perun, Horsz, Dazsbog, Sztribog, Szimargl és Mokos voltak. Perun bálványán főisteni mivoltát aranyra festett bajusszal és ezüst szakállal jelezték. A fejedelem vallási reformja azonban ellenállást szült, amit Vlagyimir előbb erővel levert, majd még radikálisabb lépésre szánta el magát: áttért egy monoteista vallásra.

Bíborbanszületett Konstantin szerint mikor Vlagyimir 988-ban államvallássá tette a kereszténységet és parancsot adott, hogy a pogány bálványokat vessék a Dnyeperbe, Perun fából készült szobrát tömeg kísérte a folyó zúgójáig, ahol később létrejött Perunovo falu. A nagyfejedelem novgorodi alattvalói némileg ellenálltak a Vlagyimir-féle reformoknak. Bár 983-ban felállították Perun bálványát korábbi szeretett istennőjüknek (talán Lada) helyére, a keresztény fordulat után a helyszínen nem Illés prófétának (mint az általános volt), hanem Szűz Máriának szentelt templomot emeltek, melyben a Jézus anyjának szobra igencsak hasonlított a korábbi istennő ábrázolására. A Kijevi Rusz nem-szláv lakossága is ellenállt az új vallás bevezetésének.

Perun egyik legnagyobb szentélye Bogit település mellett volt (a mai Ternopili területen). Az itteni szentélyeket a 9-10. században emelték, méretük elérte az 50–100 métert. A belső térben egy 15 méteres, nyolcsugarú szerkezetet tártak fel. Perun novgorodi szentélye is hasonló volt ehhez..

Perun Illés prófétával való felváltása valószínűleg már jóval a Rusz hivatalos megtérése előtt megkezdődött, mivel a nemesség egy kis része már korábban megkeresztelkedett. Amikor 945-ben Igor nagyfejedelem szerződést kötött Bizánccal, a kijeviek Perunra esküdtek, a keresztények pedig Illés székesegyházában tették meg fogadalmukat. Szent György alakja is sokat átvett Perunéból: a sárkányölő hős, aki megmenti az elrabolt lányt és aki az égen a felhőket terelgeti. A hasonló párhuzamok miatt a pogány lakosság viszonyleg könnyen fogadta be a kereszténységet; számára csak a forma változott, hitének lényege ugyanaz maradt. Litvániában a régi istenek és tölgyek tisztelete jóval tovább, egészen a 16. század elejéig fennmaradt.

A szomszédos népek és törzsek körében

A balti törzsek körében széles körben elterjedt volt Perkunas, a mennydörgő kultusza, ő volt a balti ősvallás egyik legfontosabb istene. Ez az istenség közös tulajdonságokat mutat Perunnal (fejsze alakú amulettek, jelképe a tűz, a tölgy mint szent fa) és neve is hasonló (a PIE *perk gyökből). A modern balti nyelvekben megmaradtak a Perkunas istenséggel kapcsolatos szavak: perkūnas és perkūnija (litván); pērkons (lett, lásd fentebb az etimológát).

Azok a varég (skandináv) harcosok, is tisztelték Perunt, akiket Oleg és Igor bérelt fel a Bizánc elleni hadjáratok során (a 971-es szerződésben a varégok nemcsak Perunra, hanem Veleszre is megesküsznek); ez azt mutatja, hogy Perun kultusza Skandináviában is elterjedt volt. Valószínű, hogy ez a a szláv Perun és a skandináv Thor közti átfedés miatt alakult ki.

A finn ősvallásban Ukkó alakja, szerepe és tulajdonságai hasonlóak a szláv és balti istenekhez.

A kereszténység után

A kereszténység megjelenésével a szlávok régi régi isteneinek sorsa megpecsételődött. Vlagyimir nagynagyfejedelem, aki addig Perun nagy híve és kultuszának bőkezű támogatója volt, áttért az ortodox kereszténységre. 988-ban ő, családja és a Kijevi Rusz valamennyi lakója együttesen megkeresztelkedett. Elrendelte, hogy a Perun-szobrokat, amelyeket korábban ő maga állíttatott fel, trónjukról letaszítsák, ledöntsék, és botokkal verve végigvonszolják az utcákon. Miután megszégyenítették azokat, a bálványokat a folyókba dobták, és nem engedték, hogy a partra sodródjanak.

A szláv újpogányságban

Perun a hagyományos szláv vallás (rodnoverij) egyik leginkább tisztelt istene. A mennydörgés és a harcosok istene, és Velesz riválisa, aki egyben a földet megtermékenyítő tavaszi zivatarokat is megtestesíti. A vallásnak két irányzata van: Perun harcias hívei és Velesz „természetközeli” hívei. Szent György küzdelmét a sárkánnyal a régi hit hívei Perun és Velesz küzdelmeként értelmezik, aki ellopta tőle a teheneket. A Velesz-könyvben (amelyet a kutatók 20. századi hamisítványnak tartanak) Szvarog, Perun és Szvjatovit jelennek meg a Nagy Triglav dicsőítésében.

Valerij Jemeljánov, az orosz újpogányság egyik alapítójának „Dezionizáció” című könyve szerint a „balti venetiek” (indoeurópai nép) eszmerendszerében létezett egy „három hármasságból álló háromság”: Prav–Jav–Nav, Szvarog–Perun–Szvetovid, lélek–test–erő.

Egyes irányzatokban Perun lehet a legfőbb védőisten. 1992 óta működik Szentpéterváron az első Kupcsinszkij Perun-templom. Perun neve gyakran szerepel a hagyomnáyos valláshoz köthető egyesületek nevében („Perun gyermekeinek Izhevszki közössége”, Pjatigorszki közösség, Perun Közösség” a Krasznojarszki körzetben, a Dnyipropetrovszki Sicheslavszkij természeti ikonról elnevezett „Perun jele közösség", valamint a „Perun bölcsességének templomának szláv közössége” (ez utóbbi a jnglizmus mozgalom része volt). Novokuznyeckben egy ősvallási közösség adja ki a Perun és a Perun haragja című folyóiratot.

Az Alekszandr Belov által alapított szláv-goricai birkózásás Perun kultuszának ideológiájára, a katonai becsületre és a vitézségre épül, és Oroszországban számos követője van. A szláv-goricai birkózásban a hét negyedik napját Perunnak szentelik. Belov naptárában (1998) a Gromovik (Perun napja) július 23-ára esik. Omszkban a jnglizmus követői létrehozták az „óorosz templomot, Perun Védájának Templomát” és „Perun Bölcsességének Templomát”. V. V. Solokhin (Jarosvet) töltötte be „a Rusz szellemiségének ősi ereje” (Asztrakhan) nevű szervezetben a „Perun minisztere” tisztséget.

Helynevek

Perun neve a délszláv helynevekben is gyakran előfordul. A bolgárok és a macedónok úgy vélik, hogy a balkáni félsziget egyik legmagasabb hegye, a Pirin-hegy (bulgáriában található) Perunról kapta a nevét. Az isten nevét viseli a horvátországi Split melletti Podstrana településen található domb is.

Más helyek: Perun (a híres hegy Bosznia-Hercegovinában, Varešben), Perunac, Perunovac, Perunika, Perunička Glava, Peruni Vrh, Perunja Ves, Peruna Dubrava, Perunuša, Perušice, Perudina és Perutovac. A „Pero” szó tollat jelent, és a hegyek és városok nevei utalhatnak a baromfira is. Ezek a nevek manapság többnyire hegycsúcsokat jelölnek, de a középkorban nagy tölgyeket, szent ligeteket, sőt egész falvakat vagy erődöket is Perunnak neveztek. A délszlávok körében az Iris germanica nevű hegyi növényt a néphagyományban perunikának („Perun növénye”) és néha bogishának („isten növénye”) is nevezik, és úgy hitték, hogy villámcsapás által érintett talajon nő.

A bolgárok úgy vélik, hogy Pernik város neve a szláv főisten nevéből ered, hozzátéve a szláv helynév-képzőt: –nik (vagy –ik). A város nevét először a 9. században említik. Ez a város a középkorban kulcsfontosságú bolgár erődítmény volt a 11. században, amikor Szamuil bolgár cár a Bizánci Birodalom ellen háborúzott; ekkor a helyi nemes, Krakr kormányozta, és a város több alkalommal is ellenállt a bizánci ostromoknak.

Közép-Európában néhány hely, amelyet valószínűleg Perunról neveztek el:

• A Parndorfi-síkságon fekvő Parndorf (korábban Perun néven ismert).
• A Pernitz falvak, a morvaországi Perná, a csehországi Beroun, valamint a szlovákiai Pernek.

Az isten neve számos helynévben fennmaradt a szláv nyelvterületen, különösen a délszlávok körében, ilyen pl. Perunovac, Peruni Vrh, Perunicka Glava, Perunova ren. A középkorban még számos tölgy, erdő, falu viselte Perun nevét.

Névtan

A montenegrói Peruničić és a macedón Перуновски (Perunovszki) családnév Perun nevéből származik.

Oroszul

• Перун Archiválva 2021. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben // Українська Релігієзнавча Енциклопедія
• Перун // Українська мала енциклопедія : 16 кн. : у 8 т. / проф. Є. Онацький. — Накладом Адміністратури УАПЦ в Аргентині. — Буенос-Айрес, 1963. — Т. 6, кн. XI : Літери Пере — По. — С. 1344. — 1000 екз.
• Перун // В. М. Гнатюк / Нарис української міфології. — Львів: Інститут народознавства НАН України, 2000. — С. 59–66.
• Язичницьких богів символика // Енциклопедичний словник символів культури України / За заг. ред. В. П. Коцура, О. І. Потапенка, В. В. Куйбіди. — 5-е вид. — Корсунь-Шевченківський: ФОП Гавришенко В. М., 2015. — С. 896. — 912 с. ISBN 978-966-2464-48-1.
• Перун Archiválva 20 жовтня 2004 dátummal a Wayback Machine-ben. // Мифологический словарь.
• Иванов В. В., Топоров В. Н. Исследования в области славянских древностей. — М.: Наука, 1974. Archiválva 1 жовтня 2020 dátummal a Wayback Machine-ben.
• Вортман Д. Я. Перун Archiválva 2016. november 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben. //

Angolul