| Pescara | |||
| Pescara látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Abruzzo | ||
| Megye | Pescara (PE) | ||
| Frazionék | Colle della Pietra, Colle di Mezzo, Colle Marino, Colle San Donato, Collescorrano, Fontanelle, Fontanelle Alta, Madonna del Fuoco, San Donato, San Silvestro, San Silvestro Spiaggia, Santa Filomena | ||
| Polgármester | Marco Alessandrini (2014. június 16. – ) | ||
| Védőszent | Cetteus | ||
| Irányítószám | 65121-65129 (a régi 65100 már nem érvényes) | ||
| Körzethívószám | 085 | ||
| Forgalmi rendszám | PE | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 118 657 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 3 661,15 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 4 m | ||
| Terület | 33,62 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Pescara térképén | |||
![]() | |||
| Pescara weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pescara témájú médiaállományokat. | |||
Pescara város (közigazgatásilag comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. A régió legnépesebb városa.
A város az Aterno-Pescara folyó völgyében fekszik. 1926-ban, a folyó déli partján fekvő Pescara és az északi partján fekvő Castellamare Adriatico városa egyesítésével jött létre.
A város története a rómaiak idejére nyúlik vissza, amikor Aeternum néven fontos kereskedelmi központ volt a Via Claudia Valeria és Via Tiburtina utak mentén. Az ókori város volt a Róma és a keleti provinciák közötti kereskedelem egyik fontos állomása. Legjelentősebb templomában Jupitert tisztelték (Jovis Aternium).
A Nyugatrómai Birodalom bukása után, 597-ben az Észak-Itáliából érkező longobárdok elpusztították, a város püspökét, amiternói (aquilai) Szent Cet(t)eust (ma a város védőszentje) pedig egy hídról a folyóba vetették, mivel meggyanúsították, hogy a bizánciakkal szövetkezett. Búcsúját október 10-én ünneplik.
A város hamar újjáépült és 1095-ben ismét a vidék leggazdagabb és legszebb városa volt. 1140-ben a normannok elfoglalták és a Szicíliai Királysághoz csatolták. Ebből az időszakból származik a város mai neve Piscaria, amelynek jelentése halban gazdag. A középkor során nemesi családok, illetve nápolyi királyok birtoka volt. A 15. században a várost többször is megostromolták a velenceiek, ennek hatására a nápolyi királyok megerősíttették falait és kiépíttették erődjét. 1566-ban 105 török hadihajó ostromolta, de a város sikeresen ellenállt.
1799-ben a város lakossága csatlakozott a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársasághoz. 1815-ben, a nápolyi trónra a Bourbon-ház-béli királyok visszatérését követően Pescara városában működött a királyság egyik leghíresebb börtöne, ahol a király ellen lázadó politikai foglyokat őrizték.
1853-ban a városban súlyos árvíz pusztított, amelynek során számos értékes középkori műemlék épület elpusztult. 1860-ban Giuseppe Garibaldi csapatai elfoglalták és az egyesült Olasz Királysághoz csatolták. Hét évvel később erődjét elbontották. A második világháború során sorozatos angolszász bombatámadások érték. Újjáépítése során Olaszország egyik legmodernebb városa lett




Pescara Abruzzo legjelentősebb városa: ipari központ és egyben üdülőváros az Adriai-tenger partján, több mint 20 kilométer hosszú partszakaszával. Pescara és Chieti városa között húzódik Abruzzo ipari magja.
1929 és 1963 között a településnek vasútállomása volt.
A város felsőoktatási intézménye a Gabriele D’Annunzio Egyetem.