Petersglocke

Előzmények

A Szent Péter-harang (Petersglocke) elődje az 1875-ben öntött „Császárharang” (Kaiserglocke) vagy „Gloriosa” volt, amely 27 180 kg-os tömegével nehezebb volt a jelenlegi harangnál. 1918-ban az első világháború alatt a német nép fémadományainak (Metallspende) egyik áldozataként feldarabolták, majd beolvasztották, mivel a harang bronzanyagára a háború szempontjából fontos eszközök gyártásához volt szükség, hangja pedig egyébként sem illett a dóm együttesébe.

Már néhány évvel a háború befejezése után felmerült az igény a pótlásra. 1922. január 15-én a kölniek egy levelet intéztek Constantin Fehrenbach birodalmi kancellárhoz – amelyet az akkori főpolgármester, Konrad Adenauer, Károly József kölni érsek(wd) és más prominens kölni polgárok is aláírtak –, amelyben az új harang anyagának ingyenes átengedését kérték.

Kezdetben senki sem akarta elvállalni az új, hatalmas harang öntését; Európa-szerte számos harangöntő visszautasította a megbízást, mert a kockázatot túl nagynak ítélték. A rosszul sikerült Kaiserglocke esete még élénken élt az emlékezetekben. Végül 1922. március 31-én, a dóm érseki káptalanjának (Metropolitankapitel) felkérésére Heinrich Ulrich (1876–1924) apoldai harangöntőmester hajlandónak mutatkozott a megbízás elfogadására.

Finanszírozás és öntés

A harang öntését tovább nehezítette, hogy az a német hiperinfláció idejére esett. Már a megbízás 1922. márciusi kiadásakor 60 millió márkára becsülték a teljes költséget, amelyet részben a porosz kormány, részben magánadományok fedeztek. A következő hónapokban az egyre gyorsuló pénzromlás minden kalkulációt felborított. Végül Ulrich – anyagi biztonsága érdekében – további 5000 amerikai dollár kifizetését követelte. Ezt az összeget tehetős kölni polgárok adták össze.

Ulrich személyesen felügyelte az összes előkészületet, és a legtapasztaltabb munkatársait hívta segítségül. Unokaöccse, a későbbi neves szakember Karl Czudnochowsky is részt vett az öntésben. Az 1922-es Apoldaer Volkszeitung beszámolt egy (fenn nem maradt) filmről, amely az elejétől a végéig megörökítette volna a harang körüli munkálatokat.

Mivel Ulrich olvasztókemencéje nem tudta befogadni a szükséges fémmennyiséget, kifejezetten erre a célra egy második kemencét is építeni kellett. Az öntés előkészületei során mintegy 30 köbméter lucfenyőfát tüzeltek el, hogy biztosítsák a fém megfelelő olvadását. 1923. május 5-én este a mester kiütötte a csapot, és a bronzfolyam mindkét kemencéből – stopperórával mérve – 9 perc és 32 másodperc alatt folyt be az öntőformába, amíg az meg nem telt. Az öntés sikeres volt. Az erfurti dómban található Gloriosa harangprofiljának a sokkal nagyobb Szent Péter-harangra történő pontos átszámításával Heinrich Ulrich elérte a kívánt hangzási tulajdonságokat.

A harangöntő mester már nem érhette meg legnagyobb mesterművének felszentelését; 1924. február 12-én egy súlyos influenza következtében elhunyt.

Szállítása és beemelése

A Ruhr-vidék francia csapatok általi megszállása miatt a harang szállítása késett, mivel a megrendelők attól tartottak, hogy jóvátételi áruként lefoglalják. Emiatt a harangot másfél évig a katharinenwegi öntödében állították ki, ahol Apoldából és a környező településekről sok látogató tekintette meg.

1924 novemberében a Szent Péter-harangot vasúton Kölnbe szállították. November 10-én reggel a Benz-Mannheim vállalat összesen három lokomobilja segítségével kezdték meg a szállítást az öntödétől a vasútállomásig. Bár a távolság csupán 1,2 km volt, az útvonal emelkedőket és lejtőket is tartalmazott. A lejtős Katharinenwegen valószínűleg két lokomobilt használtak egyszerre: egyet a harang előtt húzásra, egyet pedig mögötte fékezésre. Maga a harang egy szánon pihent, amely elé folyamatosan rönköket fektettek görgőként. Déli 12 órakor szünetet tartottak a vontatók vízzel való feltöltése céljából. November 11-re virradó éjszaka a harangot a Thüringer Hofnál állították le, majd másnap délelőtt folytatták az utat az állomásig. Ott egy rámpán keresztül, a lokomobilok segítségével húzták fel a Birodalmi Vasút (Reichsbahn) egy speciális vagonjára. Az indulásra november 12-én 13:30 körül került sor. A szállításról dokumentumfilm is készült. Apoldában, a Harangmúzeumban ma is megtekinthetők az öntésről és a szállításról szóló képek, dokumentumok, valamint az Ulrich-emléktábla.

A harang kétnapos vasúti utazás után, november 14-én érkezett meg a kölni Rheinau-kikötőbe. Az „öreg Herkules” nevű, ma műemlékvédelem alatt álló úszódaru emelte le a vagonról egy mélyágyas pótkocsira. A kikötőtől a dómig tartó utolsó szakaszt november 24-én tették meg. Több ezer ember kísérte a feldíszített harangot a szomszédos templomok ünnepélyes harangzúgása közepette a dómhoz, ahol a dóm saját harangjai üdvözölték. A Szent Péter-harangot 1924. november 30-án, mintegy 20 000 ember jelenlétében szentelte fel Károly József kölni érsek. A beszéd kihangosítására ekkor használtak a városban először hangszórókat. A harangot zöld puszpánggal, piros és fehér rózsákkal, valamint pápai színekben pompázó szalagos koszorúkkal díszítették fel.

Mivel a 3,20 méter magas és 3,22 méter széles harang nem fért át az 1,84 méter széles ajtókon, a főkapu Mária-szobrot tartó középső pillérét ideiglenesen ki kellett bontani. Az 53 méter magasan lévő harangszékbe történő, kézi csörlőkkel végzett felhúzás több hétig tartott. A harangszéket korábban meg kellett erősíteni a hatalmas terhelés miatt. A harangot először 1924 szentestéjén kellett volna megszólaltatni. Egy műszaki hiba azonban azt eredményezte, hogy hosszas előlengetés után mindössze három ütés után a húzógép kötele elszakadt, és a harang elnémult. Csak tíz hónappal később, 1925. október 28-án 12 órakor szólalt meg ismét.

Sérülés és javítás az 1950-es években

1951-ben a Péter-harangon egy 110 cm hosszú repedés keletkezett, amelyet 1956-ban a helyszínen, az ütőgyűrűnél autogén hegesztéssel javított meg a nördlingeni Lachenmeyer specialista cég. A harang egy könnyebb (kb. 800 kg-os) nyelvet kapott. Azóta is 20 fokos elforgatással van felfüggesztve, hogy a harangnyelv ne a javított részhez ütődjön.

Miután továbbra is folyamatos problémák jelentkeztek kihagyásokkal és visszapattanó ütésekkel, 1984-ben fotocellás érzékelőket telepítettek, amelyek lekapcsolják a húzóműveket, amint a harang eléri a számára maximálisan megengedhető kilengési szöget.

A harangnyelv törése 2011-ben

2011. január 6-án 9:35-kor a harangnyelv leszakadt a vízkereszt ünnepi miséjét megelőző beharangozás közben. Azon a ponton tört el, ahol kilépett az őt támasztó két hevederből, és ahol keresztmetszetét két csavarfurat gyengítette. A harangszék karbantartási szintjére zuhant, ahol két fapadlót átszakított, és egy védőkorlátot is ledöntött. A harangnyelv becsapódása okozta rázkódást a dóm négy, a bensbergi földrengésjelző állomás által üzemeltetett szeizmikus mérőállomása is regisztrálta. Míg a 2011. vízkereszti harangozás körülbelül 0,2 mm-es kilengést okozott a dóm tornyaiban, a harangnyelv becsapódása ennek 2,5-szeres amplitúdóját idézte elő. A lezuhanó nyelv robaja egyértelműen hallható volt még a dóm előtti téren is. A törés okaként kezdetben anyagkifáradásra gyanakodtak.

Az Európai Harangügyi Kompetenciaközpontban (Kempten im Allgäu-i Főiskola) végzett pontosabb vizsgálatok kimutatták, hogy amikor ezt a harangnyelvet az 1950-es években beszerelték, szakszerűtlenül, vágópisztollyal avatkoztak be a harangon belüli felfüggesztéseknél. Ez egyoldalú, megnövekedett kopást eredményezett, ami végül a harangnyelv töréséhez vezetett. A kompetenciaközpont egyik munkatársa egyenesen „áldásnak” nevezte a törést a harang számára, mivel ez a nyelv a túlzott igénybevétel miatt néhány éven belül teljesen használhatatlanná tette volna a harangot. A 800 kg súlyú nyelvet már nem lehetett megjavítani, ezért újat kellett készíteni.

2011 októberében a pfinztali Rosswag nemesacél-kovácsműhelyben megkezdték az új harangnyelv kovácsolását. Az új nyelv körülbelül 600 kg-ot nyom és 3,20 m hosszú. A kovácsműhely és a siegeni Boschgotthardshütte nemesacélkohó tulajdonosainak adományaként készült el. Az új nyelvet 2011. december 2-án húzták fel a harangkamrába és a harangot december 6-án szólaltatták meg újra.

Az új nyelv beépítésével párhuzamosan a két hajtómotort is kicserélték. Az új, kifejezetten a Szent Péter-haranghoz és a könnyebb nyelvhez igazított motorok egyenként 6 kW teljesítményűek, és a korábbi 750 helyett csupán percenkénti 500-as fordulatszámon működnek. Ezáltal az áram bekapcsolásakor kevésbé hevesen rántják meg a hajtóláncokat.

A harangnyelv felfüggesztésének cseréje (2017–2018)

2017 áprilisában a harangnyelvet leszerelték egy új felfüggesztés készítése céljából. Ennek oka a túl kemény, egyenetlen ütés volt. A probléma gyökerei még az 1923-as öntésre nyúltak vissza, amikor a harangnyelv felfüggesztésére szolgáló furat – amelynek pontosan a harangkorona közepén kellett volna lennie – kissé elcsúszott a középpontból. Emiatt a nyelv nem pontosan a harang tengelyében lógott, ami egyenetlen ütésekhez, sőt kihagyásokhoz vezetett.

Ezt a hibát – amely a dómépítő műhely (Dombauhütte) tájékoztatása szerint nem állt kapcsolatban a 2011-es eseményekkel – egy 2016-os vizsgálat során vették észre, melynek keretében a harang „akkusztikus ujjlenyomatát” is rögzítették. Egy gépészhallgató az 1953 és 2011 között használt harangnyelv problémás felfüggesztését választotta alapképzéses szakdolgozatának témájául. Az ebből a munkából származó felismerések alapján, az ő vezetésével egy új acélszerkezet készült a harangkorona alá. Ez állítási (finomhangolási) lehetőséget biztosít arra, hogy a nyelvet a kissé eltolt pozíciójú furat ellenére is hajszálpontosan középre lehessen igazítani. A lágyabb ütés révén az anyag kímélése és a jobb hangzás elérése volt a cél.

A harangot mindenszentek ünnepén, 2018. november 1-jén szólaltatták meg újra. Az érsekség harangszakértője összegezve megállapította, hogy ezen munkálatok eredményeként a Petersglocke hangminősége jobb lett, mint valaha.