| Petrus Apianus | |
| Született | Peter Bienewitz 1495. április 16. Leisnig |
| Elhunyt | 1552. április 21. (57 évesen) Ingolstadt |
| Állampolgársága | Szász Választófejedelemség |
| Gyermekei | Philipp Apian |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Apianus témájú médiaállományokat. | |
Petrus Apianus (Leisnig, 1495. április 16. – Ingolstadt, 1552. április 21.) sokoldalú német reneszánsz tudós.
Eredeti neve Peter Bennewitz (vagy Bienewitz) volt. (A latin apis a német Biene -magyarul a méh - szó fordítása.) A szászországi Leisnig-ben született, iskolai tanulmányait Rochlitz-ben végezte. 1516-tól 1519-ig a lipcsei egyetemen tanult. Ekkor vette fel a korabeli szokásoknak megfelelő latinos Apianus nevet.
Tanulmányait Bécsben folytatta annak a Georg Tannstetternek a tanítványaként, aki Magyarország 1527-es térképét szerkesztette.
1521-ben a B.A. fokozat megszerzése után Regensburgban, majd Landshutban tanult. 1527-ben egyetemi katedrát kapott Ingolstadban. Élete során több másik egyetemre is meghívták, de haláláig megtartotta katedráját.
Matematikus, csillagász, földrajztudós és térképész volt, és így került V. Károly német-római császár kegyeibe, aki 1541-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen nemesi rangba emelte.
Apianus kifejlesztett egy módszert a földrajzi hosszúságok meghatározására, a csillagok Holdtól való távolságának a mérése segítségével. 1527-ben a nyugati világban elsőként (a névadó Blaise Pascal előtt) foglalkozott a Pascal-háromszög egy változatával.
A Holdon egy krátert és a 19139-Apian kisbolygót nevezték el a tiszteletére.