Petz Gedeon

Petz Gedeon
Született1863. november 24.
Harka
Elhunyt1943. december 21. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész,
germanista,
egyetemi tanár,
akadémikus
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)
A Wikimédia Commons tartalmaz Petz Gedeon témájú médiaállományokat.

Petz Gedeon (Harka, 1863. november 24. – Budapest, 1943. december 21.) nyelvész, germanista, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Petz Gedeon 1863. november 24-én született Harkán.

A Petz-család soproni ágának története 1723-ban kezdődött, posztónyíró ősük ekkor telepedett le a városban. Petzék történetüket, a város eseményeit krónikájukban örökítették meg. A kézművességet folytatták, de a család egyik ága értelmiségi pályára lépett. Az unoka, Petz Lipót írótehetsége már a krónika első részében megnyilvánult. Ő Sopronban volt pap, több nyelvet jól ismerő műfordítóként, költőként vált elismertté. Fia, Ernő Harkán volt lelkész, itt született meg gyermeke, Gedeon.

Petz Gedeon a pozsonyi evangélikus gimnáziumban tanult, majd tanulmányait a budapesti egyetem német-magyar szakán folytatta, ahol Toldy Ferenc, Gyulai Pál és Heinrich Gusztáv voltak a mesterei. 1885-87-ig először a Freiburgi egyetemen nyelvtörténetet tanult Hermann Paulnál, a komparatisztikát Karl Brugmannnál, az akkor modernnek számító újgrammatikusok elméletét és módszereit Arnold Schroernél sajátította el. 1886/87-ben a lipcsei és a berlini egyetemeken tanult, ahol August Leskien és Wilhelm Wundt (Völkerpsychologie) voltak a tanárai. Külföldi tanulmányainak másik jelentős hozadéka ezekben az években, hogy marburgi tartózkodása idején megismerte és tanulmányozta a marburgi nyelvész, Georg Wenker által létrehozott Német nyelvatlaszt (Deutscher Sprachatlas) és annak módszerét, melyet itthon a magyarországi német nyelvjárásokra tervezett alkalmazni.

Külföldi tanulmányi évei után hazatérve 1888-ban habilitált „Grimm törvénye” címmel írt nyelvészeti dolgozatával, melyet az Akadémia Sámuel-díjjal tüntetett ki.

Akadémiai pályafutása

Jelentős és termékeny külföldi tanulmányai után először a budapesti evangélikus gimnázium tanára, majd nyelvészeti értekezése alapján egyetemi magántanár lett. 1895-ben 32 évesen lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Müncheni Akadémia Tudományos részlegének is tagja volt.

A budapesti egyetemen 1896-ban a germán filológia rendkívüli, majd 1904-től rendes tanárává választották, és 1934-ig (emeritálásáig) a német nyelv kutatásának és oktatásának központjává építette ki az egyetem német tanszékét.

Kiváló pedagógiai tehetsége elismeréseként 1906-1934 között a Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatója lett. 1927-1932 között Petz volt a budapesti egyetem képviselője a parlament felsőházában. 1915-16-ban a Bölcsészkar dékánja, majd 1931–32-ben a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektora volt.

Kutatási területe

Petz Gedeon gazdag pedagógiai és tudományos munkásságot folytatott az indoeurópai és a germán összehasonlító nyelvtudomány, a német nyelvtörténet, a nyelvjáráskutatás, a germán népek régebbi irodalma történetének területén, valamint a német-magyar nyelvi és irodalmi kapcsolatok kutatásában. Szerkesztője volt a Magyarországi Német Nyelvjárások c. folyóiratnak (Bp., 1905–1923, 8 füzet) és a Német Philológiai Dolgozatoknak (Bleyer Jakabbal és Schmidt Henrikkel, Bp., 1912–1935, 62 füzet). Mint a német újgrammatikus iskola első képviselője itthon, megteremtette a kor színvonalán álló hazai német nyelvtudományt. Kiemelkedően fontos tudományos teljesítménye, hogy a hazai német nyelvjáráskutatásban új iskolát hozott létre, ő terjesztette el az újgrammatikus iskola felfogását a nyelvészet területén, de a pozitivizmus módszerét is ő honosította meg az irodalomtudományban. Az összehasonlító nyelvtudomány területén példát mutatott a magyar nyelv német jövevényszavainak korszerű feldolgozására. A budapesti Philológiai Társaság megválasztotta másodtitkárává és az Egyetemes Philológiai Közlöny társszerkesztőjévé.

Az MTA-val mindvégig szorosan együttműködő Petz egy 1903-ban tartott, nagy figyelmet keltő előadásán szükségesnek látta és indítványozta az Akadémia I. osztályán a már folyamatban lévő és sikeres magyar nyelvjáráskutatás tudományos feldolgozásán túl a hazai „idegen nyelvjárások”, elsőként a szláv és német nyelvjárások tervszerű és szisztematikus feldolgozásának elindítását is. Az Akadémia ezt az indítványát 1904 januárjában megszavazta, és Petz Gedeont bízták meg e feladat irányításával, aki amellett érvelt, hogy az idegen nyelvjárások tudományos kutatása és feltárása nem csupán a germanisztika és a szlavisztika javát szolgálja, hanem – kiemelve pl. a magyar hatásokat a már hosszú ideje itt élő német dialektusokban – a magyar tudomány egyik fontos feladata, sőt, az általános nyelvtudomány egyik fontos része. Ennek a kutatásnak a célja ugyanis az a tudományos haszon, amely hazánk történelmét, szellemi életét, nyelvét és szokásrendszerét tárja fel. Így már 1905-ben megjelenhetett a Magyarországi Német Nyelvjárások (MNNY – Deutsche Mundarten in Ungarn) c. folyóirat. 1920-ban Petz Gedeont az Akadémia rendes tagjává választotta, és emeritálása után (1934-től) haláláig az Akadémia tiszteletbeli tagja maradt.

Petz korának legjelentősebb hazai képviselője volt a germanisztikában. Kiemelkedő tudományos, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenysége során mindvégig arra törekedett, hogy a magyarországi germanisztika, így saját intézménye is a legaktuálisabb szinten kövesse és közvetítse a jövő generációknak a tudomány nemzetközi fejlődését.

Petz Gedeon, aki a dunántúli evangélikus értelmiség köreiből származott, jelentős közvetítő szerepet vállalt a magyar és német szellemi élet között is. Magyarrá lett, munkájával a magyar ügyet szolgálta, de ősei kultúrájának szeretete benne élt. Egész pályája során e két kultúrát ötvözte, ily módon a népek közötti kapcsolatok ápolását szolgálta. Budapesten hunyt el 1943. december 21-én.

Életműve rendkívül gazdag, termékeny volt, szokatlanul széles érdeklődésének, kiváló pedagógiai, nevelői érzékének köszönhetően az egész országban és országhatárokon túl is ismertté vált. A kor legnagyobb germanistái (a környező országokból is) mind Petz tanítványai voltak. Petz Gedeon mind a germanisztikában, mind a hungarológiában maradandót alkotott, a német dialektológiai kutatás magyarországi megalapítójaként iskolateremtő volt. Mint ember nemes gondolkodású, szellemileg és erkölcsileg tisztelt és nagy elismeréssel övezett kutató, oktató és nevelő, aki a saját korában a magyar egyetemi élet egyik legelismertebb alakja volt.

Főbb művei


Jegyzetek

  1. ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html".

Források

Kapcsolódó szócikkek