| Piperacillin | |
 2 dimenziós szerkezet | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 43672 |
| ChemSpider | 39798 |
| EINECS-szám | 262-811-8 |
| DrugBank | DB00319 |
| KEGG | C14034 |
| ChEBI | 8232 |
| InChIKey | IVBHGBMCVLDMKU-GXNBUGAJSA-N |
| Beilstein | 6081140 |
| UNII | 9I628532GX |
| ChEMBL | CHEMBL702 |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A piperacillin egy széles spektrumú béta-laktám antibiotikum az ureidopenicillinek osztályában. A piperacillin és más ureidopenicillinek kémiai szerkezete egy poláris oldalláncot tartalmaz, amely fokozza a Gram-negatív baktériumokba való behatolást, és csökkenti a Gram-negatív béta-laktámáz enzimek általi hasítással szembeni érzékenységet. Ezek a tulajdonságok aktivitást biztosítanak a fontos kórházi kórokozó, a Pseudomonas aeruginosa ellen. Ezért a piperacillint néha "anti-pszeudomonális penicillinnek" is nevezik.
Önmagában alkalmazva a piperacillin nem rendelkezik erős aktivitással a Gram-pozitív kórokozókkal, például a Staphylococcus aureusszal szemben, mivel a béta-laktám gyűrűt a baktérium béta-laktámáza hidrolizálja.
1974-ben szabadalmaztatták, és 1981-ben engedélyezték orvosi használatra. A piperacillint leggyakrabban a tazobaktám (piperacillin/tazobaktám) béta-laktámáz inhibitorral kombinálva alkalmazzák, amely fokozza a piperacillin hatékonyságát azáltal, hogy gátolja számos olyan béta-laktámázt, amelyekre érzékeny. A tazobaktám egyidejű alkalmazása azonban nem biztosít aktivitást az MRSA ellen, mivel a penicillin (és a legtöbb más béta-laktám) nem kötődik élénken e kórokozó penicillin-kötő fehérjéihez. Az Egészségügyi Világszervezet a piperacillint kritikus fontosságúnak minősíti az emberi gyógyászatban.
