Rappephyceae

Rappephyceae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Törzs: Haptista
Altörzs: Haptophytina
Osztály: Rappephyceae
M. Kawachi, R. Kamikawa, T. Nakayama 2021
Rendek
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Rappephyceae témájú rendszertani információt.

A Rappephyceae a Haptophytina 2011-ben leírt kis kládja. E fitoplanktoncsoport a Hawaii Tengerbiológiai Intézet professzoráról, Michael Rappéról kapta nevét. Ő fedezte fel e fitoplanktonokat az Atlanti-óceánban, DNS-ükkel kapcsolatos eredményeit 1998-ban közölte. 2021-ben kimutatták, hogy ezen élőlények számos tápanyagot – például oxigént – termelnek más élőlényeknek többek közt fotoszintézis és szénmegkötés révén. A Prymnesiophyceae és a Pavlovophyceae között vált külön.

Rendszertan

A Haptophytinához tartozik. Ez mintegy 500 tengeri algafajt tartalmaz. E csoport része a Prymnesiophyceae, melyre jellemző a kalcium-karbonát pikkelyekből (kokkolit) álló kokkoszféra. Ezeket az élőlényeket így kokkolitofóráknak is nevezik. Ők felelnek az óceánokban történő kalcium-karbonát-kicsapódás mintegy 50%-áért. Bár a Rapphphyceae újonnan besorolt csoport, valószínűleg számos evolúciós jellemző közös velük. Önálló osztályba sorolásuk oka egyedi morfológiájuk. 2–4 négymembrános kloroplasztiszuk van. Molekuláris szekvenálással fedezték fel környezeti plasztisz-16S rRNS révén. DNS-könyvtárak segítségével kiderült, hogy a Gephyrocapsa huxleyi és az autotróf Prymnesium parvum közeli rokonai.

Történet

2011-ben határozták meg létét rDNS-operonok segítségével. Bár 2015-ben azonosították egy faját a Mesodinium rubrum és a Dinophysis acuta lehetséges zsákmányaként, azt nem írták le. Típusfaját, a Pavlomulina ranunculiformist 2021-ben fedezték fel Kawachi et al. Ez 40–55 μm hosszú, 8–12 μm széles ebihal alakú vagy 20–25 μm hosszú, 13–18 μm széles lekerekített sejt. 2 azonos hosszúságú heterodinamikus ostora van, ezek hossza 30–40 μm. Haptonémája 18–22 μm hosszú, nem tekeredik, 14–16 mikrotubulusa van. Neve eleje a Pavlova elejéből, vége a Chrysochromulina végéből származik.

Biológiai tulajdonságok

A Haptophytina tagjaiként autotrófok. A növényekhez hasonlóan a fitoplankton klorofillt tartalmaz sejtjeiben, mely a napfényt, a szén-dioxidot és a vizet hasznosítja, oxigént és glükózt termelve. Ez a folyamat a fotoszintézis, ennek köszönhetően a Rappephyceae tagjai termelő szervezetek.

Sejtszintű fotoszintézis

Mivel a Rappephyceae kokkolitofórákból áll, mikrofosszíliaként a korábbi ökológiai körülmények vizsgálatát segítheti.

Hőmérsékleti tűréshatára tág lehet. Nem szintetizál 19′-hexanoiloxifukoxantint vagy 4-keto-hexanoiloxifukoxantint.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Kim, Eunsoo; Harrison, James W.; Sudek, Sebastian; Jones, Meredith D. M.; Wilcox, Heather M.; Richards, Thomas A.; Worden, Alexandra Z.; Archibald, John M. (2011. január 25.). "Newly identified and diverse plastid-bearing branch on the eukaryotic tree of life". Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 108 (4): 1496–1500. doi:10.1073/pnas.1013337108. PMC 3029697. PMID 21205890.
  2. 1 2 3 4 5 6 7 8 Kawachi, Masanobu; Nakayama, Takuro; Kayama, Motoki; Nomura, Mami; Miyashita, Hideaki; Bojo, Othman; Rhodes, Lesley; Sym, Stuart; Pienaar, Richard N.; Probert, Ian; Inouye, Isao; Kamikawa, Ryoma (2021. június). "Rappemonads are haptophyte phytoplankton" (PDF). Current Biology. 31 (11): 2395–2403.e4. doi:10.1016/j.cub.2021.03.012. PMID 33773100. S2CID 232369943.
  3. ↑ Cavalier-Smith, Thomas; Chao, Ema E.; Lewis, Rhodri (2015. december). "Multiple origins of Heliozoa from flagellate ancestors: New cryptist subphylum Corbihelia, superclass Corbistoma, and monophyly of Haptista, Cryptista, Hacrobia and Chromista". Molecular Phylogenetics and Evolution. 93: 331–362. doi:10.1016/j.ympev.2015.07.004. PMID 26234272.
  4. 1 2 "New class of marine phytoplankton named for UH professor" (Press release). University of Hawaiʻi. 2021. április 22. ProQuest 2516733806.
  5. ↑ van den Hoek, Christiaan; Mann, David; Jahns, H. M. (1995). Algae: An Introduction to Phycology. Cambridge University Press. 226. o. ISBN 978-0-521-31687-3.
  6. ↑ Lándy-Gyebnár M. "Ragyogó színek a Fekete-tengeren". National Geographic. Hozzáférés: 2024. július 3.
  7. 1 2 Reyes-Prieto, A.; Yoon, H. S.; Bhattacharya, D. (2009). "Marine Algal Genomics and Evolution". Encyclopedia of Ocean Sciences. 552–559. o. doi:10.1016/B978-012374473-9.00779-7. ISBN 978-0-12-374473-9. S2CID 83233023.
  8. ↑ Beuzenberg V, Giménez Papiol G, MacKenzie L, Packer MA (2014. október 27.). MacKenzie AL (ed.). Testing alternative prey species for Mesodinium rubrum and Dinophysis acuta. ICHA New Zealand. [[Wellington (Új-Zéland)|]].{{cite conference}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rappephyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források