Residenzmuseum

Residenzmuseum
A Münchner Residenz Königsbau nevű szárnya, a múzeum főépülete
A Münchner Residenz Königsbau nevű szárnya, a múzeum főépülete
ElhelyezkedésAltstadt-Lehel
Németország
Alapítva1920
Elhelyezkedése
Residenzmuseum (München)
Residenzmuseum
Residenzmuseum
Pozíció München térképén
é. sz. 48° 08′ 25″, k. h. 11° 34′ 42″48.140300°N 11.578300°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 25″, k. h. 11° 34′ 42″48.140300°N 11.578300°E
A Residenzmuseum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Residenzmuseum témájú médiaállományokat.
A Münchner Residenz alaprajza, benne a múzeummal és a többi intézménnyel

A Residenzmuseum a bajor uralkodók müncheni palotakomplexumának, a Münchner Residenznek egy része, amit a palota történetét és megőrzött berendezését bemutató múzeumként alakítottak ki. 1920 óta látogatható a nagyközönség számára.

Története

Már I. Lajos bajor király idején megnyitották időnként a palota egyes részeit, főleg a Königsbau reprezentatív termeit az érdeklődő polgárok előtt, ha a királyi pár nem tartózkodott ott. Luitpold régens idején már minden hivatalos használaton kívüli termet, így például az Alte Schatzkammert, a régi kincstárt is fel lehetett keresni. 1897-ben megjelent az első tájékoztató kiadvány is a látogatók számára Führer durch die Residenz zu München címmel.

Az 1918-as bajor forradalom után az egykori királyi tulajdonban lévő paloták, kastélyok a Bajor Szabadállam tulajdonába kerültek. Ezek között volt a Münchner Residenz is, amit 1920 után fokozatosan múzeumként nyitottak meg a nagyközönség előtt. 1937-ben már 157 számozott múzeumi terem állt nyitva a látogatók előtt, ezeket két kijelölt útvonalon lehetett bejárni. Ezzel a Residenzmuseum a világ legnagyobb területű művészeti múzeuma lett.

A második világháború idején, különösen a szövetséges bombázások kezdete után a palota berendezésének nagy részét, beleértve helyenként a falak borítását is, biztos helyre menekítették. Ez tette lehetővé, hogy az 1944-45-ös pusztulás után a múzeum nagy részét rekonstruálni lehetett. Az újjáépítés eleinte, főleg a lakosság önkéntes munkájával, lassan haladt, majd az NSZK gazdasági megerősödésével felgyorsult. München 800 éves jubileuma alkalmával, 1958-ban lehetett újra megnyitni a múzeumot, egyelőre a korábbihoz képest erősen korlátozott méretekben. További hét nagyobb építési periódus és 45 év elmúltával fejeződött be csak a helyreállítás. A 21. század elején a Residenzmuseum több mint 130 termet tár a látogatók elé.

Fontosabb termei, teremsorozatai

Gazdag termek

A Gazdag termek (Reiche Zimmer) sorozata a Residenzmuseum számozásában az 55-östől a 62-es szobáig terjed. A palotának ezt a részét VII. Károly német-római császár építtette 1926-tól még választófejedelemként, kizárólag udvari reprezentációs, diplomáciai célokra. A termek különlegesen gazdag díszítése azt is célozta, hogy alátámassza a választófejedelem igényét a császári trónra.

E termek építését Joseph Effner kezdte meg 1726-ban. Egy 1729-es tűzvész után id. François de Cuvilliés kapott megbízást a helyreállításra és a termek díszítésének befejezésére. A munkát 1737-ben fejezte be, amit ünnepélyes átadás követett. E termeket ma is a délnémet rokokó belsőépítészet egyik legfontosabb példájának tartják. Ehhez a részhez tartozik a Zöld galéria (Grüne Galerie), a reprezentatív hálószoba és a miniatúrák kabinetje is.

Jegyzetek

  1. ↑ Faltlhauser, S. 148
  2. ↑ http://www.residenz-muenchen.de//deutsch/museum/reich_zi.htm

Források

Fordítás

További információk