Richard Powers

Fiatalkora

Öt gyermek közül az Illinois állambeli Evanstonban(wd) született. Családja később néhány mérfölddel nyugatabbra, Lincolnwoodba(wd) költözött, ahol apja a helyi iskola igazgatója volt. Amikor Powers 11 éves volt, a thaiföldi Bangkokba költöztek, ahol apja elfogadta a Bangkoki Nemzetközi Iskolában(wd) betöltött állását, ahová Powers 1972-ig, elsőéves koráig járt. Ez alatt az idő alatt fejlesztette ének-zenei készségeit, és jártasságot szerzett a cselló, a gitár, a szaxofon és a klarinét játékában. Emellett lelkes olvasóvá vált, elsősorban a tényirodalmat és az olyan klasszikusokat szerette, mint az Iliasz és az Odüsszeia.

A család 16 éves korában tért vissza az Egyesült Államokba. Miután 1975-ben leérettségizett az Illinois állambeli DeKalb(wd) középiskolában, az illinoisi Urbana-Champaign-i Egyetemre (UIUC) iratkozott be fizika szakra, amelyet az első szemeszterben angol irodalomra cserélt. 1978-ban BA diplomát, 1980-ban pedig MA diplomát szerzett irodalomból. Részben a szigorú szakosodással szembeni ellenszenve miatt döntött úgy, hogy nem folytatja a PhD-képzést, ami az egyik oka volt annak, hogy a fizikáról az angolra váltott, részben pedig azért, mert a végzős hallgatókban és professzoraikban megfigyelte az olvasás és az írás örömének hiányát (ahogyan azt a Galatea 2.2. című könyvében bemutatja).

Professzori címek és díjak

2010-ben és 2013-ban Powers a Stanford Egyetem Stein vendégszerzője volt, ez idő alatt részben Aaron Straight biokémikus laboratóriumában segédkezett.

Powers 1989-ben MacArthur-ösztöndíjas(wd) lett. 1999-ben Lannan irodalmi díjat kapott.

Powers-t 1996-ban nevezték ki az UIUC(wd) Swanlund angol professzorává, ahol jelenleg emeritus professzor.

2013. augusztus 22-én a Stanford Egyetem bejelentette, hogy Powers-t az angol tanszék Phil és Penny Knight kreatív írás professzorává nevezték ki.

Regények

Powers Illinois-ban tanult számítógépes programozást PLATO(wd) felhasználóként, majd Bostonba költözött, hogy programozóként dolgozzon. 1980-ban egy szombaton Powers a bostoni Museum of Fine Artsban(wd) meglátta August Sander(wd) 1914-es „Fiatal farmerek(wd)” című fényképét, és annyira megihlette, hogy két nappal később felmondott, hogy regényt írjon a képen szereplő emberekről.

A következő két évet a Three Farmers on Their Way to a Dance című könyv megírásával töltötte, amely 1985-ben jelent meg a William Morrow kiadónál. Három, egymást váltó szálból áll: egy novellából, amelyben a fotón szereplő három fiatalember az első világháború idején szerepel, egy technológiai magazin szerkesztőjéről, aki a fotó megszállottja, valamint a szerző kritikai és történelmi elmélkedéseiről a fotográfia mechanikájáról és Henry Ford életéről. A könyv a National Book Critics Circle Award döntőjébe jutott, és megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia és Intézet Rosenthal-díját, valamint a PEN Hemingway Awards különdíját.

Powers Hollandiába költözött, ahol megírta a Prisoner's Dilemma című könyvet a Walt Disney Company-ról és a nukleáris háborúról(wd).

Ezt követte a The Gold Bug Variations (Az aranybogár-variációk) a genetikáról, a zenéről és a számítástechnikáról. A könyv a National Book Critics Circle Award döntőjébe jutott.

1993-ban írta az Operation Wandering Soul című művét egy gyötrődő fiatal gyermekorvosról. Ez is a National Book Award döntőjébe jutott.

1995-ben kiadta a Galatea 2.2 című Pygmalion-történetet egy félresikerült mesterséges intelligencia kísérletről, amely a National Book Critics Circle Award döntőse volt.

1998-ban Powers megírta a Gain című könyvet egy 150 éves vegyipari vállalatról és egy nőről, aki az egyik üzem közelében lakik, és petefészekráknak esik áldozatául. A regény 1999-ben elnyerte a legjobb történelmi regénynek járó James Fenimore Cooper-díjat(wd).

A 2000-ben megjelent Plowing the Dark egy seattle-i kutatócsoportról szól, amely egy úttörő virtuális valóságot épít, miközben egy amerikai tanárt túszul ejtettek Bejrútban. Az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia és Intézet Harold D. Vursell-emlékdíját kapta.

Powers 2003-ban írta a The Time of Our Singing című regényét. Egy vegyes bőrszínű pár zenész gyermekeiről szól, akik Marian Anderson híres 1939-es koncertjén találkoztak a Lincoln-emlékmű lépcsőjén.

Kilencedik regénye, a 2006-os The Echo Maker egy nebraskai férfiról szól, aki egy kamionbalesetben fejsérülést szenved, és azt hiszi, hogy ápoló nővére egy szélhámos. A regény elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat, és Pulitzer Prize for Fiction döntős volt.

A 2009-es Generosity: An Enhancement című, tizedik regényében Russell Stone íróprofesszor találkozik egykori diákjával, Thassával, egy algériai nővel, akinek állandó boldogságát újságírók és tudósok használják ki.

2014-ben Powers megírta az Orfeo-t Peter Elsről, egy nyugdíjas zeneszerzés-oktatóról és avantgárd zeneszerzőről, akit összetévesztenek egy bioterroristával, miután rögtönzött genetikai laboratóriumot találnak a házában.

A 2018 áprilisában megjelent The Overstory kilenc amerikairól szól, akiket a fákkal kapcsolatos egyedi élettapasztalataik összehoznak, hogy közösen foglalkozzanak az erdők pusztulásával. Elnyerte a 2019-es Pulitzer-díjat szépirodalmi művekért, jelölték a Booker-díjra és a 2019-es, 75 000 dolláros PEN/Jean Stein Book Awardra, valamint második helyezett volt a Daytoni Irodalmi Békedíjon..

A 2021 szeptemberében megjelenő Bewilderment a 2021-es Booker-díj rövidlistáján, valamint a National Book Award és az Andrew Carnegie Medal for Excellence in Fiction longlistáján szerepelt, és így jellemezték: „Richard Powers mélyen megindító és ragyogóan eredeti regényében egy asztrobiológus kreatív módon gondolkodik, hogy segítsen ritka és problémás fián”.

Magyarul megjelent

• Orfeo (Milyen trükkel hiteti el a zene a testtel, hogy lélek rejtőzik benne?) – Kiskapu, Budapest, 2015 · ISBN 6158013536 · Fordította: Rézműves László
• Égig érő történet (The Overstory) – Park, Budapest, 2020 · ISBN 9789633555514 · Fordította: Barabás András
• Rémület (Bewilderment) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633558461 · Fordította: Barabás András