| Rodriguez Endre | |
.jpg) | |
| Rodriguez Endre 1964-ben Münchenben | |
| Született | 1899. április 28. Budapest |
| Elhunyt | 1975. augusztus 5. (76 évesen) München |
| Művészneve | Rodriguez André |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | filmrendező |
Rodriguez Endre, Rodriguez André (Budapest, 1899. április 28. – München, 1975. augusztus 5.) filmrendező.
Szülei dr. Rodriguez Béla pénzügyminisztériumi titkár (1914-ben az orosz fronton esett el) és Hlavács Olga tanítónő. Öccse Barsi (Rodriguez) Ödön rádiórendező, író. Katonai pályára készült, a Ludovika Akadémiára járt. 1917-ben harcolt az első világháborúban, a Piávén való átkelés során megsebesült.
1920-ban beiratkozott Rákosi Szidi színiiskolájába. Bécsben és Berlinben színészként lépett fel, majd filmgyári gyakornok és rendezőasszisztens volt. Bécsben a némafilm időszakában Deésy Alfréd mellett dolgozott. 1927-ben együtt rendezték A villamosszék árnyékában című filmet, amely a Sacco és Vanzetti-perről készült. 1936-ban visszatért Magyarországra és egy évig a Nemzeti Színház Kamaraszínházának volt titkára, majd folytatta filmművészeti pályáját és hamarosan a korszak ismert rendezője lett. Öccsével, Barsi Ödönnel több bűnügyi regény társszerzője E. A. Rodriguez álnéven. Néhány filmben forgatókönyvíróként és gyártásvezetőként is közreműködött. 1943-ban nagy sikert aratott a Kalotaszegi Madonna című filmjével. Ő rendezte az első Sárdy János filmet (Te vagy a dal), az Eötvös József regényéből (A Karthauzi) készült Néma kolostort, az első bolgár hangosfilmet (Izpitanie – Alkalom) magyar koprodukcióban és Karády Katalin kémfilmjét (Machita).
1945 után főként oktató- és dokumentumfilmeket készített. Az ötvenes években a közlekedésügyi minisztérium filmosztályát vezette. 1956-ban elhagyta az országot és Dániába ment, ahol újból játékfilmet rendezett. Később a nyugatnémet televízió számára készített dokumentumfilmeket. 1985 óta vetítik filmjeit újra Magyarországon, néhányat DVD-n is kiadtak.
