| Rolex | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1905 |
| Székhely | Genf |
| Alapító | Hans Wilsdorf |
| Iparág |
|
| Tulajdonos | Hans Wilsdorf Alapítvány |
| Forma | részvénytársaság |
| Termékek | hordozható óra |
| Alkalmazottak száma | 9000 (2024) |
| A Rolex weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rolex témájú médiaállományokat. | |
A Rolex svájci, genfi székhelyű, független, luxusórákat gyártó cég. Évente több mint egymillió karórát gyártanak, és világszerte kedvelt sajátos sátuszszimbólumot közvetítő védjegyi oltalom alatt álló márkanév.
Ismert termékeik, elsősorban a luxusszegmensbe sorolt mechanikus karórák. Tulajdonosi háttere – második márkájához, a Tudorhoz hasonlóan – 100%-ban a Hans Wilsdorf Alapítvány, ami az 1913-ban Bielben (Svájc) alapított Manufacture des Montres Rolex S.A. és a genfi székhelyű Rolex SA egyesüléséből jött létre 2004-ben.
Az óráik minőségét az is bizonyítja, hogy ezek valószínűleg a leggyakrabban másolt és utángyártott termékek a világon. A cég történetében több mint száz éves hagyományra tekint vissza a szponzorálás és az is igazolja ezt, hogy ismert emberek és kiemelt rendezvények népszerűsítik világszerte a Rolexet.

A Rolexet a német Hans Wilsdorf alapította. Amikor Wilsdorf 1893-ban, tizenkét éves korában árvaságra jutott, Coburgba került bentlakásos iskolába. Az internátusban Wilsdorf megismerkedett egy svájci fiatalemberrel, akinek közvetítésével 19 évesen La Chaux-de-Fondsba utazott, hogy Cuno Kourten óraexport-vállalkozásában idegen nyelvű kereskedelmi képviselőként dolgozzon. Kourtennél Wilsdorf zsebórákat rendelt órásmesterektől, és azokat a neuchâteli csillagvizsgálóban teszteltette. A bevizsgált órák pontossági tanúsítványt kaptak, majd Wilsdorf Nagy-Britanniába exportálta őket. 1903-ban Hans Wilsdorf maga is úgy döntött, hogy kivándorol az Egyesült Királyságba, hogy sógorával, Alfred Davisszel saját vállalkozásba kezdjen. Együtt alapították meg 1905-ben közös cégüket Londonban. A Wilsdorf & Davis rozsdamentes acéltokokat és számlapokat gyártott, a mechanikus szerkezeteket pedig a svájci Jean Aegler bieli óraszerkezet-gyártótól importálta. A tokokat és a szerkezeteket ezután Londonban szerelték össze, hogy eredeti svájci óraként kínálhassák őket. Wilsdorf jóval versenytársai előtt felismerte a karórák jövedelmező piacát, amelyek az 1920-as évek elejéig nem voltak nagyon elterjedtek és amelyeket főként nők viseltek, mint egyszerű ékszer-kiegészítőket. Abban az időben a férfiak főként zsebórákat hordtak. Általános vélekedés volt továbbá, hogy a kisebb karórákhoz nem léteznek óraszerkezetek. Hermann Aegler az Aegler óraműgyártótól biztosította régi barátját és üzlettársát, Hans Wilsdorfot, hogy tud megfelelően kis óraszerkezeteket szállítani.
Az 1900-as évek elején a legtöbb zsebórán a gyártó neve nem szerepelt a számlapon. Ez az akkoriban elterjedt gyakorlat óriási kihívás elé állította a fiatal Wilsdorf & Davis céget, amikor az órák népszerűsítéséről volt szó. Hans Wilsdorf a következőket nyilatkozta a névadási folyamatról:
„Az akadályok eleinte leküzdhetetlennek tűntek, de tudtam, hogy nem lesz jövőnk, ha nem sikerül az óránkat a saját neve alatt népszerűsíteni. Az első lépés maga a név kiválasztása volt. Markánsnak kell lennie és rövidnek, hogy még elég hely maradjon a számlapon. De ami különösen értékes, hogy a ROLEX jól hangzik, könnyen megjegyezhető, és minden európai nyelven ugyanúgy ejtik ki.”
– Hans Wilsdorf
Hermann Aegler és Wilsdorf között vita alakult ki, hogy milyen elnevezés kerüljön a számlapra. Aegler úgy vélte, hogy az ő vállalata a Jean Aegler készíti magát az óraszerkezetet, a Wilsdorf & Davis pedig a tok- és számlapgyártást, illetve az összeszerelést végzi, ezért Aegler márkanévvel kellene gyártani az órákat. Végül Wilsdorf álláspontja győzött, 1908. július 2-án 24.001-es szám alatt hivatalos védjegyként bejegyeztette a ROLEX nevet a londoni Szabadalmi és Védjegyhivatalnál, így jött létre a Rolex mint márkanév.
A Rolex szó eredetét nem sikerült tudományosan tisztázni. A történészek és az óragyűjtők nem értenek egyet a Rolex név etimológiáját és jelentését illetően. A gyakran keringő feltételezés, miszerint a Rolex név az angol „rolling export” szavak rövidítése, nem bizonyított. Más vélemény szerint francia eredetű és a horlogerie exquise („kiváló vagy igényes órásmesterség”) szóból ered.
A bizonyosság az, hogy a Wilsdorf & Davis volt az egyik első óragyártó, amely márkanevet nyomtatott a számlapra. Ezt a márkanév-bevezetést nagyon óvatosan hajtották végre, még 1918-ban is volt, hogy Rolex felirat nélkül árultak karórákat.
Wilsdorf visszaemlékezései szerint hosszú folyamat volt, amire megtalálta a megfelelő elnevezést:
„Megpróbáltam az ábécé betűit minden irányban kombinálni – azzal az eredménnyel, hogy egy idő után több száz név állt a rendelkezésemre, de egyikkel sem voltam igazán elégedett. Egy reggel a londoni Cheapside-on közlekedő lovas omnibusz felső fedélzetén ültem, amikor egy jó szellem odasúgta nekem: ROLEX”
– Hans Wilsdorf, 1958. július 2.
Az első világháború idején a magas importvámok elkerülése érdekében Wilsdorf 1915-ben a vállalat teljes központját Londonból Bielbe helyezte át. Mivel a háború miatt a fontos külföldi értékesítési piacok összeomlottak, Wilsdorf ebben az időben arra összpontosított, hogy a Rolexet mint új, fiatal márkát megalapozza Svájcban. A vállalat áthelyezése a háború alatt a tervezettnél nagyobb kihívást jelentett és időigényesebb volt. A Manufacture des Montres Rolex S.A.-t 1913. szeptember 26-án jegyezték be Bielben a cégjegyzékbe, azóta a mechanikus Rolex-szerkezetek gyártása itt folyik. 1920. február 17-én Wilsdorf bejegyeztette óraipari vállalatát a genfi kereskedelmi nyilvántartásba Montres Rolex SA néven, CH-660.0.012.920-4 számmal. Ebben az időben Wilsdorf volt a Rolex egyedüli tulajdonosa, ő felelt a Rolex irányításáért.
A következő évtizedekben a Rolex Biel és a Rolex Genf két, jogilag független vállalat volt, amelyek szerződéses szinten szorosan összefonódtak. 2004-ben a két vállalat jogilag egyesült, és azóta az óracsoport központja Genfben van. Az óraszerkezeteket továbbra is Bielben gyártják.
1926-ban a Rolex Oyster néven mutatta be a világ első szabadalmaztatott vízálló óráját. Az Oyster (osztriga) nevet azért kapta a modell, mert Wilsdorf utalni akart rá, hogy az osztriga kinyitásához is ugyanúgy speciális eszközök szükségesek, akárcsak a óratok felnyitásához, ezenkívül zárt állapotban az osztriga gyakorlatilag teljesen hermetikus, így lehetséges, hogy vizen kívül akár két hétig is tovább él, anélkül, hogy kiszáradna. A Rolex tokformája a mai napig ezt a nevet viseli. 1927. október 7-én Mercedes Gleitze londoni titkárnő lett az első angol nő, aki átúszta a La Manche-csatornát. Wilsdorf felismerte a lehetőséget, hogy új óráját megismertesse a nagyközönséggel. Adott Gleitzének egy Oyster órát azzal a feltétellel, hogy viselje azt a Csatorna átúszása során, és így az egész világ számára bizonyítsa találmánya kiemelkedő technikai minőségét. Gleitze beleegyezett. A Rolex Oyster, amelyet Gleitze úszás közben a nyakában viselt, gond nélkül túlélte a sós víz hatását, és több mint tíz óra hideg vízben töltött idő után is pontosan járt. Hans Wilsdorf számára Mercedes Gleitze Csatorna-átkelése szenzációs reklámsikert jelentett. Egy hónappal később egész oldalas hirdetést adott fel az angol Daily Mail újságban. A „The Wonder Watch that Defies the Elements” („a csodaóra, amely dacol az elemekkel”) reklámszlogen 1927 novemberében tette világhírűvé a Rolex márkát.
1931-ben a Rolex épített először önfelhúzós – perpetuál – szerkezetet a vízálló Oyster karórába, és azt világszerte szabadalmaztatta. Az óratoknak az 1930-as évektől kezdve alkalmazott hordószerű kialakítása azóta is nagyrészt változatlan maradt.

1926-ban Philippe Hüther svájci óragyártó Colombierben megalapította a Tudor márkát. 1936-ban a Rolex alapítója, Hans Wilsdorf megvásárolta Philippe Hüthertől a Tudor teljes márkajogát. Wilsdorfnak az volt az ötlete, hogy a Rolex mellett egy új, alacsonyabb árfekvésű testvérmárkát hozzon létre.
„Már évek óta gondolkodtam egy olyan karóra gyártásán, amelyet a szakkereskedőink a Rolexnél alacsonyabb áron tudnának értékesíteni, de ugyanolyan megbízható. Most úgy döntöttem, hogy kifejezetten egy ilyen óra gyártására és forgalmazására alapítok egy céget, amelynek a neve Montres Tudor SA.”
– Hans Wilsdorf
A Tudor mind a női, mind a férfi kollekciókra egyaránt szakosodott. A Rolex átvette a technikai és funkcionális jellemzők garanciáját, illetve a forgalmazásért és a világméretű ügyfélszolgálatért is felelt. A Tudor márka saját gyártású szerkezetei mellett az ETA SA-tól vásárolt szerkezeteket is használ.

Amikor kiderült, hogy a második világháború alatt számos német tiszt Rolex órákat vett el brit hadifoglyoktól, Hans Wilsdorf utasítást adott ki a kereskedői hálózatának, hogy minden brit katonának, aki Rolex órát akar venni, mielőtt háborúba megy, csak akkor kell kifizetnie az órát, amikor a háborúból hazatér vele.
1945-ben kiadták a Rolex Oyster Perpetual Datejust modellt, ami a világ első vízálló, automata karórája volt kronométer funkcióval, ezen kívül a számlapon egy kis ablakban lehet leolvasni a dátumot. Az 1945-ös év a gyártó 40 éves jubileuma volt. Az új Datejust modellhez egy új – két szélén szálcsiszolt, középen pedig a három polírozott szemmel szerelt – fémszíjat kínáltak, ami a jubileumra utaló Jubilee nevet kapta. Ez a jellegzetes, ötsoros szíj azóta is kapható.
1945-ben Wilsdorf létrehozta a Hans Wilsdorf Alapítványt.

1953-ban mutatták be először a Submarinert, a világ első búváróráját, amelyet ma már az összes búváróra ősének tartanak. A Triplock hármas tömítési rendszernek köszönhetően a 6204-es referenciaszámú Submariner elérte a 100 méteres vízállóságot. Ma a Submariner vízállósága 30 bar, ami egy feltételezett 300 méteres vízoszlop nyomásának felel meg. Minden búvárórát a garantált vízállóságnál 25 százalékkal mélyebbre tesztelnek. Az ebbe a csoportba tartozó órák például szabad merülésre is alkalmasak.
Egy másik fontos búváróra, amelyet a Submarinerből fejlesztettek ki 1971-ben, a Sea Dweller modell, amely héliumszeleppel rendelkezett a mélytengeri búvárok számára, és 610 méterig volt vízálló.
A Csomolungma 1953-as első megmászására a Rolex kifejlesztette az Explorer óra modellt, amely akár 70 Celsius-fokos hőmérséklet-különbségnek is ellenállt – ilyen karórát viselt mászás közben Sir Edmund Hillary és Tendzing Norgaj.
1954-ben az amerikai Pan Am légitársaság megbízta a Rolexet, hogy tervezzen egy olyan időmérőt, amely egy második időzóna idejét is meg tudja jeleníti. Ennek hátterében az áll, hogy transzatlanti járatokon a repülőgépek több időzónán is áthaladtak és szükséges volt a hajózó személyzet számára, hogy mind a helyi időzóna ideje, mind a greenwichi középidő (GMT) rendelkezésre álljon. A Rolex innovatív megoldásként egy negyedik mutatóval is ellátta a GMT-Mastert. Ez a negyedik mutató 24 órán belül körbefordul a számlapon, és egy forgatható lünettán mutatja a második zóna idejét, amely a felső részen kék, az alsó részen pedig piros színben jelenik meg.
1953. szeptember 30-án a Rolex először végzett óratesztet a mélytengerben. A Rolex egy speciálisan erre a célra tervezett búvárórát erősített a Trieste batiszkáf külső falához. A búváróra rekord mélységben, 3150 méteren is működőképes maradt. A Trieste fedélzetén volt Auguste Piccard mélytengeri felfedező és fia, Jacques Piccard.

1959. szeptember 19-én Wilsdorf megtartotta első és egyben egyetlen televízióinterjúját.
Hans Wilsdorf 1960. július 6-án, 79 éves korában halt meg nyári rezidenciáján, a genfi Escale-Fleurie villában. Wilsdorf kétszer volt házas, gyermeke nem született. Wilsdorf az akkori vagyonát és a ROLEX SA 100 százalékos tulajdonjogát a Hans Wilsdorf Alapítványra hagyta. Ez az alapítvány azóta – a svájci polgári törvénykönyv értelmében – a svájci alapítványi jog hatálya alá került. Ma a Wilsdorf Alapítvány a ROLEX SA kizárólagos tulajdonosa.
Wilsdorf második felesége, Bertha „Betty” Wilsdorf-Mettler 1989-ben halt meg.

Az 1960-as években a Rolex versenyben volt a japán Seiko órakonszernnel az első kvarc karóra gyártásáért. A japánok nyerték a versenyt, és 1969 decemberében bemutatták a világ első sorozatgyártásra kész kvarc karóráját, a Seiko Quartz Astron 35SQ-t a világ nagyközönségének. 1970 áprilisában mutatták be az 5100 referenciaszámú Rolex Datejust Quartz 5100-at – ez volt a Rolex első kvarc karórája. A szerkezet előre meghatározott formája miatt a Rolex már nem használhatott Oyster tokot, mivel az túl nagy lett volna. Az így készült óra csak sárga- vagy fehérarany kivitelben volt kapható. 900 példányt gyártottak sárgaaranyból és 99-et fehéraranyból, amelyek közül egyik sem viselt sorozatszámot, csak a korlátozási számot. A sorozat előrendelésben még a gyártás megkezdése előtt elfogyott.
A Seiko Astron a megjelenéskor 450 000 jenbe került, ami egy személygépkocsi árának felelt meg, tehát inkább az innovatív megoldása, mintsem az ára jelentette a versenyképességét, azonban a japán óragyártók nagyon hamar drasztikus költség- és árcsökkentést tudtak elérni a gyártásban és a forgalmazásban úgy, hogy mellette rendkívül magas minőségben készítették az órákat. A svájci óraipar nem tudta lereagálni ezeket a piaci változásokat, több évtizedre rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a svájci gyártók – ezt az időszakot kvarcválság néven ismerjük.

A Rolex alapítója, Hans Wilsdorf korán felismerte az autósportban rejlő marketingpotenciált, és már az 1930-as években szponzorálta Malcolm Campbell angol autóversenyzőt, aki számos világrekordot állított fel. Azóta a motorsport népszerűsítése a Rolex szokásos marketinggyakorlata.
1903 és 1935 között rendszeresen rendeztek motorsportversenyeket a daytonai homokos tengerparton. Daytonában nyolcvan hivatalos rekordot állítottak fel, köztük tizennégy amerikai sebességrekordot. Daytona a „sebesség világfővárosaként” vált ismertté.
1963-ban a Rolex bemutatta az első kronográfot Cosmograph Daytona néven – utalva a versenysport iránti kötődésre. Kronográfokat ekkor már más óragyártók is gyártották, nem jelentettek különlegességet a piacon. Az 1960-as évek közepén egy Rolex Daytona Svájcban 1400 svájci frank körüli összegbe került. Abban az időben a Daytona modellek iránt alacsony volt a kereslet, a Rolex-kereskedők nem szívesen tartották készleten, mert nehézkes volt az eladása. Olyan népszerűtlen volt, hogy ebben az időben zálogházak hirdetéseket jelentettek meg, hogy Rolex órákat bevennének zálogba – kivéve a Daytonát.
Az 1969-es Győzni Indianapolisban című film, amelyben Paul Newman hollywoodi sztár Frank Capua autóversenyzőt alakítja, és egy acél Daytonát visel, tette a Rolex kronográfot világhírűvé és kultikus tárggyá. Különösen az 1960-as évek végéről (1967–1971) származó, acéltokkal ellátott modellek érnek el rekordösszegeket, és világszerte keresettek. A Paul Newman Daytonák rendkívül népszerűek az óragyűjtők és az aukciós házak körében. Fő jellemzőjük a plexiüveg mögött elhelyezkedő fehér számlapon fekete segédszámlapok, másodpercmutató fehér nyílheggyel, a Daytona felirat és a percpálya piros színű, fekete tachiméter skálázással a lünettán. Az úgynevezett Paul Newman Daytonákat 100 000 eurótól kínálják az óraárveréseken. Egy Paul Newman magángyűjteményéből származó 6239-es referenciájú Daytonát 2017-ben 17,8 millió dollárért árvereztek el, és akkoriban ez volt a világ legdrágább karórája.

A különleges Rolex órákhoz beceneveket kapcsoltak a rajongók – ezek az elnevezések többnyire a színekre, vagy színkombinációkra utalnak. Ezek nem hivatalos, nem a Rolex által adott nevek, illetve gyakran más cégek márkaneveit vagy képregényhősök neveit használják, azonban nincs koprodukció a Rolex és az adott márkanevek jogtulajdonosai között. Némely színek csak dekorációs célokat szolgálnak, azonban némelyiknek funkciója van, ilyen a GMT-master kétszínű lünettája, ami segít tájékozódni a napszakokat illetően.
A legismertebb Rolex becenevek:
A Rolex által használt összes kaliber a Contrôle officiel suisse des chronomètres (COSC) által hitelesített kronométer.
A Rolex órák különleges tulajdonságai mellett a következő tényezők járultak hozzá a márka jelenlegi hírnevéhez:
A 2020-as évek eleje óta jelentősen megnőtt a kereslet bizonyos Rolex modellek iránt. Némely modell esetében több év várakozási idővel is kell számolni. Arról, hogy egy adott óratípus kapható-e, minden egyes esetben csak az adott szerződött kereskedő tud információt adni. Bár ezeket az engedéllyel rendelkező kereskedőket a Rolex SA rendszeresen ellátja, minden Rolex-kereskedő önállóan és saját felelősségére dönti el, hogy mikor és mennyi Rolex órát ad el ügyfeleinek. A várakozási idő elkerülése érdekében egyes magánvásárlók hamarabb megvásárolják a kívánt modellt a szürke piacon. A szürkepiaci kereskedők kihasználják ezt a keresletet, és a Rolex óráért a tényleges listaárnál lényegesen, 10%-kal magasabb, de bizonyos kiemelten keresett modellek esetében akár dupla árat kérnek. A szürke piacon tevékenykedő kereskedők gyakran külföldön vásárolnak Rolex modelleket, hogy hasznot húzzanak az áfa és az árfolyam-ingadozásokban mutatkozó különbségekből. Egyes szürke piaci kereskedők (nem hivatalosan) koncessziós cégekkel dolgoznak együtt. Ezek a szürke piaci kereskedők például hivatalosan megvásárolnak egy Rolex órát a koncessziós cégtől a listaáron, hogy aztán közvetlenül (viseletlenül és eredeti csomagolásban), jelentősen magasabb szürke piaci áron adják el magánvásárlóknak. A nyereséget nem hivatalosan megosztják a szürkepiaci kereskedő és a hivatalos koncessziós jogosult között. Ennek az az előnye a hivatalos koncessziós jogosult számára, hogy teljesíti az óragyártóval szemben kitűzött értékesítési célokat, és magánprofitra is szert tesz adózatlanul és a hivatalos mérlegen kívül. A szürkepiacot erősíti az a jelenség is, hogy a gyártó inflációkövető áremeléseket hajt végre és a várakozási idő alatt jelentősen megdrágulhat a megrendelt óra, míg bizonyos modelleket a szürkepiacról azonnal – bár drágábban – beszerezve kisebb veszteséget realizálhatunk, mint a hivatalos úton.

A Rolex történelmében közel száz éves hagyománya van a szponzorációnak, annak, hogy ismert emberekkel, sportolókkal népszerűsítik karóráikat. Már az 1920-as években támogatták Mercedes Gleitze úszónőt, a harmincas években Sir Malcolm Campbell autóversenyzőt, illetve az ötvenes években Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgaj Everest-expedícióját. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ismert emberek hordjanak Rolex órákat, az 50 000 -ik legyártott Rolexet – egy Datejustot – Eisenhower elnöknek ajándékozták, aki számtalan fotó, filmfelvétel tanúsága szerint előszeretettel hordta ezt a karórát.
A Rolex több tucat jelentős esemény finanszírozásában vett részt, mint például a Wimbledoni teniszbajnokság, az Oscar-díjátadó, a velencei építészeti biennálé, Formula–1 autóverseny-sorozat, Le Mans-i 24 órás autóverseny részben saját márkájának reklámozásán keresztül. Névadója volt a Formula 1 Rolex Magyar Nagydíjnak 2013 és 2023 között. A Rolex több mint 140 márkanagykövetet is szponzorál, többek között Jackie Stewartot, Roger Federert, Tiger Woodst, Michael Bublét.
2023 augusztusában bejelentették, hogy a Rolex átveszi a világ legnagyobb ékszer- és órakereskedését, a Bucherert, amennyiben a versenyhivatal jóváhagyja. 2023-ban a Bucherer családi vállalkozás nem tudott utódot kinevezni a saját soraiból, mivel Jörg Bucherer igazgatótanácsi elnöknek nincsenek közvetlen leszármazottai. A két vállalat a kezdetek óta szoros partnerségben áll, ezért állapodtak meg a Rolexnek történő eladásról. Az alapítók, Hans Wilsdorf és Carl F. Bucherer 1924-ben alakították ki üzleti kapcsolatukat.
A Rolex valószínűleg a leggyakrabban másolt és hamisított óra a világon. Magyarországon védjegyoltalom alatt áll, ezért az engedély nélküli forgalomba hozatala tilos és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrei az ilyen replikákat lefoglalják.
{{cite book}}: Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó){{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite web}}: |first= missing |last= (súgó){{cite web}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó){{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó){{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó){{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |1= (súgó)