| Rosoxacin | |
| IUPAC-név | |
| 1-etil-4-oxo-7-(piridin-4-il)kinolin-3-karbonsav | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 287180 |
| ChemSpider | 253208 |
| EINECS-szám | 254-758-4 |
| DrugBank | DB00817 |
| KEGG | D02305 |
| ChEBI | 131715 |
| ATC kód | J01MB01 |
| InChIKey | XBPZXDSZHPDXQU-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 758231 |
| UNII | 3Y1OT3J4NW |
| ChEMBL | CHEMBL291157 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C17H14N2O3 |
| Moláris tömeg | 294,30 g/mol |
A rosoxacin kinolon-típusú antibiotikum. A légutak, húgyutak, emésztőrendszer, a központi idegrendszer fertőzései és legyengült immunrendszerű betegek esetén alkalmazzák. Hatékony a penicillin-rezisztens baktériumok ellen. Egyszeri, szájon át adott szer, melynek nincsenek meg a parerentális (emésztőrendszert megkerülő) adagolás okozta káros mellékhatásai, melyek jól ismertek a penicillinnél (pl. a túlérzékenység következtében fellépő sokk).
Első generációs szernek minősítették.
A baktérium DNS-replikáló képességét gátolja azáltal, hogy kötődik a DNS-giráz (II-es típusú topoizomeráz) enzimhez, és a IV-es típusú topoizomeráz enzimekhez, melyek a baktérium-DNS kettős spiráljának fellazulásához, „visszacsavarodásához”, kettéválásához, duplikálásához, átírásához, javításához és rekombinációjához szükségesek.
A rosoxacin széles körben alkalmazható mind Gram-pozitív, mind -negatív baktériumok ellen.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rosoxacin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.