Skagerraki csata
1916 májusában Reinhard Scheer tengernagy, a Hochseeflotte parancsnoka ismét megpróbálta a Grand Fleet egy kisebb részét harcra kényszeríteni és a teljes flottája elé csalogatva megsemmisíteni. Az Elbing a II. felderítőcsoportnál maradt, mely az újabb akció során ismét az I. felderítőcsoportot támogatta. A felderítőcsoportok Franz Hipper altengernagy vezetésével május 31-én 02:00-kor hagyták el a Jade-öblöt és a Skagerrak felé vették az útjukat. A flotta zöme a csatahajókkal másfél órával később követte őket.
15:00-kor az Elbingről észlelték az N. J. Fjord dán gőzöst és két rombolót küldtek az ellenőrzésére. Két brit könnyűcirkáló, a Galatea és a Phaeton is hasonló szándékkal közelített a semleges gőzös felé. A német rombolókat észlelve 15:30 előtt tüzet nyitottak. Az Elbing a rombolók támogatására indult és 15:32-kor tüzet nyitott a támadókra és már az első sortüzével találatot ért el a Galateán, de a lövedék nem robbant fel. A britek északi irányba tértek ki az 1. csatacirkálórajuk (1st Battlecruiser Squadron) irányába, miközben az Elbing továbbra is tűz alatt tartotta őket nagy távolságból. A harcban támogatta a Frankfurt és testvérhajója, a Pillau is, de 16:17-kor be kellett szüntetniük a tüzelést, mivel a britek lőtávolságukon kívülre kerültek.
Körülbelül negyed órával később a három cirkáló tüzet nyitott az Engadine repülőgép-anyahajóról indított hidroplánra, de találatot nem tudtak elérni rajta. A repülőgépnek hajtóműproblémák miatt azonban meg kellett szakítania bevetését és leszállva jelentette a német erők jelenlétét, mely információ nem jutott már el a csatacirkálókat vezető David Beatty tengernagyhoz. A három cirkáló visszatért a német formáció élén elfoglalt helyére.
18:30 körül az Elbing és a II. felderítőcsoport többi tagja összefutott a Chester könnyűcirkálóval és számos találatot értek el rajta. Ahogy az egymással harcoló cirkálókötelékek elszakadtak egymástól, Horace Hood ellentengernagy három csatacirkálója célba vette a németeket. Zászlóshajója, az Invincible találatot ért el a Wiesbadenen és a géptermében felrobbanó lövedék mozgásképtelenné tette a hajót. Az Elbing és a Frankfurt kilőtt egy-egy torpedót a csatacirkálókra, de egyik sem talált. Az Elbinget rövid ideig tűz alá vették a csatacirkálók nagy távolságból, kárt nem okoztak benne. 20:15 körül az Elbing bal oldali hajtóműve a kazán kondenzátorán keletkezett lyuk miatt kiesett és ez a sebességét 20 csomóra korlátozta a következő négy órában.
A II. felderítőcsoport a Seydlitz és a Moltke csatacirkálókkal azt a feladatot kapta, hogy az éjszaka idejére a német csatavonal előtt vegyen fel pozíciót. A még mindig kazánproblémákkal küzdő Elbing nem tudott lépést tartani a többiekkel és így a IV. felderítőcsoporthoz sorolt be. 23:15-kor az Elbing és a Hamburg észlelte a Castor cirkálót és több rombolót. A britek azonosító fényjelzéseit használva 1000 méterre megközelítették őket, majd fényszóróikkal megvilágították őket és tüzet nyitottak. A Castort hét találat érte és lángba borult, ami után a britek kiváltak a küzdelemből. Eközben több torpedót is kilőttek az Elbingre és a Hamburgra. Az egyik torpedó az Elbing alatt haladt el, anélkül, hogy felrobbant volna. Míg ez az összetűzés tartott, a britek 2. könnyűcirkálóraja a helyszínre érkezve harcba bocsátkozott a németek IV. felderítőcsoportjával. Az Elbinget egy találat érte, mely tönkretette a rádiószobáját és végzett 4 fővel és megsebesített további 12-t.
Röviddel éjfél után a német flotta a brit csatavonal végén elhelyezett rombolókötelékek útját keresztezte. Az Elbing ekkor a németek vonalának bal oldalán haladt a Hamburggal és a Rostockkal. A Westfalen csatahajó nyitott elsőként tüzet, röviddel rá pedig az Elbing és a két másik cirkáló, valamint a Nassau és Rheinland csatahajók. A brit rombolók torpedókat lőttek ki, melyek a német cirkálókat jobb oldalra való kitérésre kényszerítették, aminek révén pont a csatahajók elé kerültek. Az Elbing a Nassau és a Posen közé próbált bemanőverezni, de a Posenről csak akkor vették észre ezt a manővert, mikor már túl késő volt ahhoz, hogy elkerüljék az ütközést. Bár a Posen erősen kitért jobbra, így is nekiütközött az Elbing jobb oldali tatrészének. A cirkálón a vízvonal alatt keletkezett egy rés, mely előbb a jobb oldali géptermet árasztotta el vízzel és 18 fokos dőlést idézett elő. A dőlés miatt a víz a bal oldali gépterembe is bejutott, ami után a generátorok is leálltak. Ahogy a víz elöntötte ezt a géptermet is, a dőlés szöge csökkent. A mozgásképtelenné vált hajót nem fenyegette az elsüllyedés veszélye.
02:00-kor a S 53 jelű romboló átvette a legénység 477 tagját. A hajó parancsnoka, a tisztek és a legénység egy kisebb csoportja a hajón maradt és összeeszkábáltak egy vitorlát, aminek segítségével közelebb próbáltak jutni a partokhoz, de 03:00-kor brit rombolókat pillantottak meg déli irányban és ezért kiadták a parancsot a hajó elsüllyesztésére és élesítették a robbanótölteteket, majd a hajó kutterébe szállva visszaindultak a támaszpontjukra. Útközben kimentették a Tipperary hajóorvosát. 07:00-kor találkoztak egy holland halászhajóval, mely felvette és Hollandiába vitte őket.
A csata során az Elbing 230 darab 15 cm-es gránátot és egy darab torpedót lőtt ki és számos találatot ért el. Legénységéből 4 fő veszítette életét és 12 fő szenvedett sebesüléseket.
.svg){kind=small}
Német Császári Haditengerészet
.png){kind=small}
