Semseyit
| Semseyit | |
 | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | ólom-antimon-szulfid |
| Képlet | Pb9Sb8S21 |
| Kristályrendszer | monoklin |
| Tércsoport | C2/c |
| Elemi cella | a = 13,48 Å; b = 11,87 Å; c = 24,48 Å; β = 105,75°; |
| Azonosítás | |
| Szín | fekete, ólomszürke |
| Porszín | fekete |
| Fény | fémfényű |
| Átlátszóság | opak |
| Keménység | 2,5 |
| Hasadás | tökéletes |
| Törés | törékeny, rideg |
| Sűrűség | 6,03 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Semseyit témájú médiaállományokat. | |
A semseyit ritka, főleg hidrotermális ólom-antimon-szulfid ásvány (képlete: Pb₉Sb₈S₂₁), nevét Semsey Andorról, a magyar mineralógia kiemelkedő támogatójáról kapta, 1881-ben Krenner József javaslatára. Felfedezésének típusterülete a Felsőbánya (ma Baia Sprie, Románia), de Magyarországon is előfordul, például Gyöngyösoroszi és Nagybörzsöny térségében.
Keletkezése
Elsősorban hidrotermális oldatokból, 300–350°C közötti hőmérséklet-tartományban válik ki.
Előfordulása
Főleg ólomtartalmú érctelepeken fordul elő. Rendszerint galenittel, szfalerittel, bournonittal, jamesonittal, zinckenittel, sorbyittal, guettardittal, jordanittal, diaphoritttal, kalcittal, sziderittel, piritettel, tetrahedrittel, arzenopirittel fordul elő együtt.
Legjelentősebb lelőhelyei
Típuslelőhelye Felsőbánya (Baia Sprie, Máramaros, Románia). a legszebb, akár 2–3cm-es, legyezős- vagy rozettaszerű példányok Mine Herja (Herzsabánya, Máramaros megye) környékén kerültek elő. További országok: Franciaország, Németország, Olaszország, Kanada, Ausztrália, Peru.
Előfordulása Magyarországon
A Mátrában Gyöngyösoroszi, illetve a Börzsönyben Nagybörzsöny környékén.
Szerkezete, tulajdonságai
A semseyit a monoklin kristályrendszerben kristályosodik. Kristályai táblásak, lemezesek, sugaras- vagy rozettaszerű aggregátumokban jelennek meg, esetleg máskor gömbszerű halmazok galeniten. Színe fekete–ólomszürke, fémfényű, levegőn mattá válhat.
Felhasználása
Nincs ipari jelentősége, főként ásványgyűjtők körében számít ritkaságnak. Magyarországi múzeumokban is őriznek szép példányokat.
Leírása
A fajt 1881-ben Krenner József írta le, és Semsey Andorról nevezte el, aki több tízezer példányos ásványgyűjteménnyel gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeumot . Keresztnevét az andorit ásvány őrzi.
Jegyzetek
- 1 2 "Semseyite. Handbook of Mineralogy" (PDF). Hozzáférés: 2025. július 29.
- 1 2 3 "Semseyite: Mineral information, data and localities". Hozzáférés: 2025. július 29.
- ↑ Koch–Sztrókay 1968 II. kötet, 512–513. oldal
- 1 2 3 4 "Mineralatlas Lexikon – Semseyit". Hozzáférés: 2025. július 29.
- ↑ Koch–Sztrókay 1968 II. kötet, 512–513. oldal
Források
- ↑ Koch–Sztrókay 1968: Koch Sándor (1968). Ásványtan I-II (magyar nyelven) (II. kiadás ed.). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthorlink=ignored (súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
