| Sintra | |||
| Sintrai látkép | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Lisszaboni régió | ||
| Szubrégió | Grande Lisboa | ||
| Kerület | Lisszabon (kerület) | ||
| Irányítószám | 2714-501 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 385 606 fő (2021) | ||
| Népsűrűség | 1601 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 317 km² | ||
| Időzóna | WET, UTC+0 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Sintra weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sintra témájú médiaállományokat. | |||
| Sintra, kultúrtáj | |
| Világörökség | |
| Adatok | |
| Ország | Portugália |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV, V |
| Felvétel éve | 1995 |
| Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sintra témájú médiaállományokat. | |
A 8. század környékén alapított Sintra a 19. századtól vált a portugál királyok nyári székhelyévé. A város Lisszabontól alig 30 kilométerre található. Palotái és kastélyai miatt kedvelt turisztikai célpont, de a Sintrát körülölelő erdőt, a Serra de Sintrát is sokan látogatják.


A város történelmi központja, Vila Velha politikai és vallási központ volt a mór uralom idején. A középkorban a település képe igencsak megváltozott: negyedekre osztották a mór és a zsidó lakosság alapján. A 16. században vált a humanista művészek kedvelt városává, de a 18. századtól az érdeklődés Mafra és Queluz felé terelődött. Az 1755-ös földrengés zűrzavart okozott, a legtöbb épület részben, vagy teljesen megsemmisült, az egész várost újjá kellett építeni. Ekkor rekonstruálták São Martinho templomát is. A 19. században újra felemelkedett Sintra, rengeteg portugál és külföldi utazó, író, költő és nemes kereste fel a várost. Az épületek mind a mai napig megőrizték romantikus stílusukat, mely átformálta a hely látképét. A 19. század második felében egyre inkább a tehetősebb polgárok paradicsomává vált, hotelek és panziók épültek. A 20. század elején rombolták le a királyi palota körüli falat, az épületeket megmagasították, miközben a monarchia is lehanyatlott. Az 1930-as években részben lerombolták a Misericórdia templomot, melyből csak egy kápolna maradt meg és helyén egy új teret alakítottak ki. 1949-ben készült el a város rendezési terve, aminek következtében rendbe tették a királyi palota (más néven Nemzeti Palota) környékét és a történelmi belvárost.

A városközpontban található egykori királyi palota, mai nevén Sintrai Nemzeti Palota (Palácio Nacional de Sintra), mely fordított tölcsérekre hasonlító kéményeiről híres, és a hegytetőn elhelyezkedő Pena Palota (Palácio Nacional de Pena) szolgáltak a portugál királyi család nyári rezidenciáiként, de angol nemesek is megfordultak itt, George Byron, angol romantikus költő meglehetősen kedvelte ezt a várost. A 19. században épült mór, mánuel, rokokó és keleti stílusjegyeket magán viselő Pena Palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. Itt található még a Mórok vára (Castelo dos Mouros), a Monserrate Palota (Palácio de Monserrate), mely gondosan ápolt kertjeiről (Parque de Monserrate) nevezetes.
A városban turisztikai célú villamos is üzemel.