| Isonzó | |
| Soča | |
| Az Isonzó Kobaridnál | |
| Közigazgatás | |
| Országok | |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 140 km |
| Forrásszint | 1 100 m |
| Vízhozam | 140 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 3 400 km² |
| Forrás | Júliai-Alpok |
| Torkolat | Adriai-tenger |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Isonzó témájú médiaállományokat. | |
Az Isonzó (szlovénül Soča, IPA: ˈsoːtʃa; olaszul: Isonzo IPA: iˈzontso; friuli nyelven: Lusinç, németül: Sontig, latinul: Aesontius vagy Isontius) folyó Szlovéniában és Olaszországban.
A Júliai-Alpokban, a Trenta-völgyben ered, 1100 m-es magasságban. A forrás ismert turistalátványosság. Dél felé folyik Bovec, Kobarid, Tolmin, Nova Gorica és Gorizia városokon keresztül, majd Monfalconétól 5 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe.
Az első világháború alatt 1915-től 1917-ig, itt vívták a híres isonzói csatákat, szám szerint tizenkettőt. A magyar áldozatok számát 300 000-re becsülik, főként felvidéki, erdélyi, partiumi és kárpátaljai hadosztályok veszteségeként.
Az Isonzó felső folyásán őshonos a márvány pisztráng (Salmo trutta marmoratus). Miután a két háború között más pisztrángfajtákat is telepítettek a folyóba, veszélybe került életterük.
Az Isonzó Európa egyik legszebb vadvize, és talán a földkerekség egyetlen folyója, amely teljes hosszán csodálatos smaragdzöld színben pompázik. A folyó felső szakasza egyike Európa eredeti, természetes állapotban megőrzött folyóvizeinek. Hőmérséklete az időjárástól és a vízhozamtól függően 8–14 °C, vízhozama (Bovec mellett, Log Čezsočánál mérve) 15–50 m³/s, az átlagos vízmélysége 120 cm.
A folyó népszerű a vadvízi sportok kedvelőinél: nyáron gumitutajosok (rafting), kajakosok ezrei vágnak neki a nagy kalandnak – leereszkednek a gyors, helyenként tajtékzó és cseppet sem veszélytelen folyón.